Érdekesen változott az elmúlt 20 évben a nettó fakitermelés, abban az iparifa, a tűzifa és ezek egyes választékainak termelése. Az NFK által nemrég közzétett 2019. évieket a korábbiakhoz téve immár 20 év adatsorát tekinthetjük át.
Erdővagyon és erdőgazdálkodás 2019. címmel pár napja szerepelt a FATÁJ-ban, hogy elérhetőek a 2019. évi adatok. Nos a leporelló után nézzük az idősorokat is.
Az NFK Erdészeti Főosztálya fontos és hasznos statisztikákat készít, melyek honlapjukon érhetőek el, így a Magyarország erdeivel kapcsolatos adatok is. Itt lehet megtalálni a bruttó fakitermelés adatsorát is: Fahasználat.
Ugyanakkor erdészeti adatok az Agrárminisztérium honlapján is találhatóak, s természetesen ezeket is az NFK Erdészeti Főosztályának munkatársai készítik. Itt fakitermelésre többféle táblázat is elérhető, de most nézzük ezt: Nettó fakitermelés_idősor_2000_2019.
Az országos nettó fakitermelési esetén az állami erdőgazdaságok teljes adatszolgáltatást adnak, a többi területen szűkebb körtől van adatgyűjtés, amiből kiindulva becsléssel készül az országos összesen. Akit érdekel, megtalálja a fenti helyeken a részletes módszertani útmutatót.
A nettó fakitermelés hosszú idősora fafajonként, választékonként és szektoronként is bontható, amiből nagyon sokféle grafikon készíthető. Most nézzük a mindösszesen választékonkénti alakulását.
Az összes nettó fakitermelés 2010-ig 6 millió m3 alatt volt, majd viszonylag hirtelen 7 M m3-re ugrott, s onnét 2019-re 6,17 M m3-re csökkent. Ezen belül jól láthatóan nőtt a tűzifa részaránya.
Ha külön-külön nézzük a két választékcsoportot, jól látható: míg az időszak elején a tűzifa volt a kevesebb, ez a viszony hamar megfordult. A 2011. évi csúcs után azonban a tűzifa termelés csökkenésbe fordult. Az iparifa a mélypont után a 2010-es évek elején kicsit nőtt, majd tartja a szintjét. A 2000-es évek első 10 évében mintegy 1 millió m3-es piacváltás zajlott le a tűzifa és az iparifa között. Ennek természetesen a felvevő piaci kapacitások terén is következményei voltak. Tehát amíg a feljövőben lévőé kiépült, addig a másik területé nyilván inkább csökkent, az iparifa feldolgozók óvatosabbak lettek fejlesztéseik terén.
Ami átmérőben és minőségben ide-oda vándorolhat az iparifa és a tűzifa között, s könnyen lett belőle tűzifa az első 10 évben, az nagyon nehezen vagy csak részlegesen tud visszamenni iparifába a második 10 évben, amikor pedig úgy tűnik, hogy a tűzifa piaca visszafogottabbá válik. Ráadásul ezek a munkaigényesebb, kisebb nyereségtartalmú feldolgozást ígérő választékok és időközben nőtt a munkaerő ára és csökkent a rendelkezésre állása.
A tűzifa ára szépen fejlődött e 20 év alatt, ugyanakkor az utolsó 10 év rezsivel kapcsolatos intézkedései féken tartották a gáz és villany árakat, így a fával fűtés pénzügyileg már nem jelent akkora előnyt, mint régebben, sőt, talán ki is egyenlítődött a dolog, amire még rátesz a kényelem, illetve a sok munka az egyik és másik serpenyőben. Már 2018/2019. telén is voltak előjelek, de mostanra egyre gondosabban összeállítottak a tűzifát értékesítő erdőgazdasági honlapok és honlap oldalak, amit régen nem kellett, azt most a szokásos módszerekkel alaposan reklámozni kell.
Nagy kérdés, hogy a 2011. óta lényegében változatlan iparifa kibocsátási szint a következő évtizedben nőhet-e, azaz nőhet-e az erdőgazdálkodók ezen piaci szegmense. Ahhoz ugyanis a felvevő faipari oldalon sok kicsi, esetleg egy-két nagyobb fejlesztésre lenne szükség.
Magasabb szintű ágazati döntéshozó körök számára ez lehet a lényeges gondolat. A hazai erdőgazdálkodók piacának fejlesztése, bővítése érdekében esetleg érdemes lenne a hazai faipar kapacitásainak bővítését ösztönözni valamely módszerrel.
A tűzifán belül a vékony mennyisége szinte állandó. 2006-2007-től jelent meg az energetikai célú erdei apríték a statisztikában. A vastag tűzifa adja e választékcsoport egésze mozgásának a lényegét.
Az iparifánál a 2009. évi beszakadás már a halmozott grafikonon is jól láthatóan elsősorban a fűrészrönknél és az egyéb fűrészipari alapanyagnál következett be.
Ha az iparifa választékokat önmagukban (nem halmozva) nézzük:
– A lemezrönköt a tűzifával vívott csata nyilvánvalóan nem érintette, 2009-ben sem látszik ennek semmi jele. Ugyanakkor örömteli, hogy a legutóbbi évtizedben nőt e választék termelése.
– A tűzifával küzdelmet a fűrészrönk szenvedte meg legjobban az első évtizedben, ahonnét kezd lassan visszatérni.
– A Egyéb fűrészipari alapanyag terén figyelemre méltó a közeli évtized folyamatos csökkenése.
– A papírfa-rostfa is csökkenést mutatott az első 10 évben, majd a következőben növekedésnek indultak és úgy tűnik, részben szerepet cseréltek. Mindezek mellett az utóbbi évtizedben szépen nőtt az egyéb iparifa mennyisége.
– A bányászati faanyag az egész időszakban már csak nyomokban van jelen.
A lemez és fűrészipari rönk + egyéb fűrészipari alapanyag együtt e 20 év legelején 3 jó év után mintegy 200 e m3-rel esett vissza, s 2009. évi beszakadástól eltekintve utána – így együtt – végig évi 1,6 M m3 körül ingadozott, nagyjából tartva ezt a szintet.
Ez a rajz a sarangolt iparifa választékok 20 év alatti termelési hullámzását mutatja halmozott grafikonnal. (Az aprítékot is beleértve.)
Lehet hogy nem szakszerű a papírfa-rostfa mellé az egyéb iparifát is oda halmozni, de kíváncsiságból megtettem.
Ez a rajz kicsit a fentiek ismétlése kiemelve a nem rönk iparifa választékokat. (Itt a “rönk” = lemezrönk + fűrészrönk + egyéb fűrészipari alapanyag.) Így kevesebb a vonal, jobban láthatóak e választékok fentiekben már bemutatott mozgásai.
Forrás: Az adatok az NFK és AM említett oldalairól.
Feldolgozta és elemezte (ebben a tévedés
kockázatával): Mőcsényi Miklós
