A következő évtized legnagyobb kihívása lesz, hogy hogyan tudunk alkalmazkodni a klímaváltozás hatásaihoz, és hogy mit tudunk tenni a hatások enyhítése érdekében.
Ezeknek a megoldásához nagyrészt közösségi, politikai megoldásokban kell gondolkodnunk, de a világ gazdagabbik részén, ahova Magyarország is tartozik, az sem mindegy, hogy egyéni szinten milyen fogyasztási mintákat követünk. Például mennyit járunk repülővel, mennyi szemetet termelünk feleslegesen, vagy mekkora a szén-dioxid-kibocsátása az épületnek, amiben lakunk.
Globálisan a szén-dioxid-kibocsátásnak ugyanis csaknem 11 százaléka kötődik a lakóépületekhez. És az sem mindegy, hogy az épületek építése közben mekkora kibocsátás keletkezik: Magyarországon a szén-dioxid-kibocsátás ötöde az építőiparhoz kapcsolódik, így itthon az áramtermelés és a közlekedés után ez a harmadik legnagyobb kibocsátásért felelős terület.
Bár Magyarországon a könnyűszerkezetes készházaknak és gerendaházak nem olyan elterjedtek, mint például Észak-Európában vagy az angolszász országokban, az utóbbi időszakban a klímaváltozás kihívásainak előtérbe kerülésével az építészek is felfigyeltek a fában rejlő kiaknázatlan lehetőségekre. A fából készült épületeknek fenntarthatósági szempontból egyértelmű előnye, hogy szinte alig van szükség hozzájuk betonra, aminek az elkészítéséhez használt cement előállítása a a globális szén-dioxid-kibocsátás három százalékért felelős.
Fa: a fenntartható építőanyag
A fából készült készházak és gerendaházak egyértelmű előnye más anyagokból épített házakkal szemben, hogy összességében, a teljes élettartamukat figyelembe véve sokkal kisebb szén-dioxid-kibocsátással jár együtt a felépítésük és a használatuk.
Szalay Zsuzsa, a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Építőanyagok és Magasépítés Tanszékének docense egy olyan projektben vett részt nemrég, amelyben egy karbonsemleges mobilház építésének és használatának szén-dioxid-kibocsátását kellett megbecsülni olyan esetekben, ha az egyébként minden egyéb jellegzetességében megegyező házat téglából vagy fából építik meg.
Mivel a fa fotoszintézis révén szén-dioxidot nyel el mielőtt kivágják, a fából készült ház szén-dioxid-mérlege a ház átadásáig valójában negatív. Amennyiben ezt a szénraktározást nem számítjuk, a faház esetén akkor is 30 százalékkal kisebb kibocsátás keletkezik az anyagok gyártása és beépítése során. A mi példánknál a téglaháznak a működés során néhány százalékkal alacsonyabb volt a kibocsátása – mondja. A teljes, a példában 30 éves életciklust nézve összességében 10 százalékkal volt alacsonyabb a faház kibocsátása. A fa kedvezőbb tulajdonságait fenntarthatóság szempontjából az ezzel foglalkozó tanulmányok is megerősítik.
Szalay Zsuzsa szerint jelentős kérdés még, hogy az életciklus lejárta után mi lesz a fával, ezért fontos kérdés a hulladékkezelés, ugyanis megfelelő módszerekkel így meg lehet hosszabbítani azt az időt, amíg a fában marad a szén, és nem kerül a légkörbe.
Más megközelítés, de jó minőségben nincs különbség a végeredményben
A BME docense azt is megemlítette, hogy a nem csak terv szinten létező, hanem konkrét megépítésig is eljutó projektek esetében kevésbé számít a fa gyengébb hőtároló képessége, mert a 2018 óta hatályos szabályozás alapján a teljes energiafogyasztást illetően a könnyűszerkezetes épületekre szigorúbb előírások vonatkoznak.
Régebben az épületek időállandóját – tehát hogy nyáron mennyire tudott hideg, télen pedig meleg maradni – jelentősen meghatározta, hogy a falai fából vagy téglából készültek. “A mai épületek viszont már csak a szabályozás miatt is nagyon jól vannak hőszigetelve, attól függetlenül, hogy téglából vagy fából készültek, és így a hőtároló tömegbeli különbség hatása kisebb az időállandóra” – mondta Szalay.
Szalay Zsuzsa szerint ha egy épület jól meg van tervezve és a kivitelezést jó minőségben csinálják meg, akkor az épület minőségét tekintve mindegy, hogy téglából vagy fából készül. A fa sok szempontból érzékenyebb anyag, például a talajból vagy a levegőből származó párára vagy az élősködőkre, de minden esetben van eszköz, amivel a kockázatokat ki lehet küszöbölni.
Emiatt valójában csak tervezési vagy építése hiba esetén szokott ezekből probléma lenni. “A téglaházban a tégla maga felel mindenért, ez látja el a tartószerkezeti funkciót, felel a légzárásért, hang- és hőszigetelésért. Ehhez képest a faépületekben több rétegből állnak a falak és a tetőszerkezet is, és ezek a rétegek felelnek a különféle funkciókért”.
Téglából és fából is lehet nagyon jót és nagyon rosszat is építeni – fogalmazza meg ugyanezt kicsit másképpen Ubrankovics Pál, a készházak és gerendaházak tervezésével, gyártásával és építésével foglalkozó Ubrankovics Kft. alapítója és vezetője. Az Ubrankovics Kft. házaiban a szigetelés például kizárólag faalapú anyagból készül. Ubrankovics szerint a nagy tömörsége, térfogatsúlya miatt nyáron is jól véd a hő ellen, így olyan hatása van, mint a téglaépületekben a gépesített klímatizálásnak.
Ubrankovics emellett azt emelte ki, hogy a fa jó páraáteresztő képessége jó belső klímát eredményez a készházakban, ami azért is különösen fontos, mert Magyarországon a légúti betegségeket okozó penészgombásodás komoly, széles rétegeket érintő egészségügyi probléma.
Építési költségek: a részleteken múlik minden
A fából készült lakóházak esetében a legtöbb esetben előre gyártott elemekből készülő készházakról van szó, ugyanis a lakóházakra vonatkozó energetikai előírások alapján a nem szigetelt, tömörfás gerendaházakat legfőképpen nyaralónak vagy gazdasági épületnek szoktak építeni. A készházak leginkább abban különböznek a téglaházaktól, hogy a falaik valamilyen fajta fából és fából készült szigetelőanyagból állnak össze.
Kívülről az esetek többségében nem különböztethetőek meg a téglaházaktól, mert a falakat vakolható szigetelő anyaggal fedik le. De lefedhetőek gerendaburkolattal is. Ebben az esetben tömör faháznak néznek ki, de valójában a falaik szerkezete jóval összetettebb, mint egy egyszerű faházé.
A készházak és a téglaházak építései költségeinek összehasonlítása nem egyszerű feladat, ugyanis a költségek nagyon nagy mértékben múlnak azon, hogy az adott ház egyes részei pontosan milyen minőségű, árkategóriájú és fajtájú elemekből állnak össze. A téglaház és a készház elemeinek egy része megegyezik: például mindkét esetben ugyanolyan beton alapozása van a házaknak.
Ez mindig jelentős költség, aminek pontos nagysága függ attól is, hogy szuterén vagy pince tartozik-e a házhoz. Szintén nincs különbség a tető kialakításában, de nyílászáróból, szaniterből és belső burkolatból bármilyen kerülhet a házba attól függetlenül, hogy a fal fából vagy téglából van. A födém faházban általában fából készül, de téglaházban is készülhet abból.
A lényeges különbség tehát alapvetően a falak kialakításához felhasznált anyagokban van. Ahogy Ubrankovics Pál fogalmazott, egy kulcsrakész készház költségének harminc százalékánál nem tesz ki többet a falakra eső költség.
Így a ház “nem ettől lesz drágább vagy olcsóbb”, valójában a nyílászárók, a gépészet vagy a burkolat költsége sokkal nagyobb mértékben határozza meg a végleges árat. A fa költségei kapcsán Ubrankovics azt még megjegyezte, hogy a természetes fa megjelenése a házon belül drágítja a házat, ugyanis a fa jóval drágább, mint a gipszkarton lefestve.
A készháznál az építkezés viszont jóval olcsóbb és egyszerűbb
A készház egyértelmű előnye a téglaházzal szemben, hogy jóval gyorsabban lehet felépíteni. “A készház elemeit üzemben gyártjuk és daruval tesszük a helyére, így az építkezés nem függ az időjárástól és attól sem, hogy az építkezés környékén milyen könnyen lehet szakembereket találni. Ez a munkaerőhiányos időszakban különösen nagy előnyt jelent” – mondta Ubrankovics Pál.
Szalay Zsuzsa szerint a készházak és a téglaházak átlagos élettartamával foglalkozó építészeti szakirodalom elég hiányos, de olyan tanulmányt nem talált, ami alapján a faház élettartama egyértelműen rövidebb lenne. A kérdést bonyolítja, hogy egyes országokban, ahol a faépítés elterjedt, nem is cél, hogy a házak több száz évig álljanak (például az USA-ban vagy más angolszász országokban), de a skandináv országokban például bőven lehet találni akár több mint 100 éves épületeket.
Mi úgy ítéljük meg, hogy a mi házaink élettartam tekintetében nem különböznek a más anyagból, de hasonló minőségben épülő házaktól, ami azt jelenti, hogy a házak néhány generációt biztosan ki tudnak szolgálni. Persze azt, hogy a 100 év múlva élő generációk milyen házakban akarnak majd élni, már nehéz megmondani” – mondja erről Ubrankovics Pál.
Fenntartási költségek
A készházak és a téglaházak fenntartási költségei az építési költségekhez hasonlóan szintén a részleteken múlnak, azonban a már említett szabályozási változások miatt a különbségek eleve törvényileg korlátozottak.
2021-től új lakóépület csak úgy kaphat használatbavételi engedélyt, ha energiaigényének minimum 25 százalékát megújuló energiaforrásból biztosítja. Ez a családi házak esetében nagyrészt napelemeket jelent, amiknek a hatékonysága nagyot nőtt, az ára pedig jelentősen csökkent az elmúlt évtizedben, ami egyben minden új épület esetében a rezsi csökkenését vetíti előre.
Ubrankovics Pál szerint a fenntartási költségeket nagyon meghatározza, hogy a ház megépítésekor a ház gépesítésére mennyit áldoznak a megrendelők. Emellett pedig az említett szigetelés lehet a meghatározó, ami szintén a kezdeti költségeket növeli, és hosszú távon térül meg.
A telephelyünkön van egy 95 négyzetméteres bemutatóházunk, amit egyetlen 1000 wattos villanyradiátorral fűtünk. Aki belép, sokszor nem hiszi el, hogy egy ekkora radiátorral az egész házat fel tudjuk fűteni – mondta erről Ubrankovics.
forrás: G7
