Magán erdőgazdálkodás jövője

Minden közös gondolkodásnak akkor van értelme, ha annak eredménye is van. A nyár elején a magán erdőgazdálkodásban érintett vállalkozások nagy részének sikeres megszólításával közös gondolkodást tarthattunk. Most mindenki várja az eredményeket. Vajon számíthatunk még ezekre?

Ahogy arról a korábbi híreinkben előzetesen és utólagosan is beszámoltunk, az erdészeti gazdasági érdekképviseleti szervezetek – a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége és a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség 2021. június 22. és július 1. között „Írjuk együtt a magán erdőgazdálkodás jövőjét” címmel az ország hat helyszínén, több, mint hétszáz szakmabeli részvételével tájékoztató és helyzetértékelő fórumsorozatot szervezett az ágazat, illetve a szektor aktuális kihívásainak összegyűjtése és megtárgyalása céljából. A szervezők arra tettek ígéretet, hogy a fórumsorozat keretében felmerült erdőgazdálkodási anomáliák felszámolása érdekében szükségesnek tartott intézkedéseket egy szabályozási és támogatáspolitikai javaslatcsomag részeként eljuttatják az ágazati vezetés részére.

A javaslatcsomag elkészült, amit a szervezetek elnökei 2021. szeptember 6-án személyesen adtak át a címzetteknek. A cél az volt, hogy a javaslatok beépülhessenek az őszi jogalkotási programba, valamint az elkövetkező időszak támogatáspolitikáját meghatározó, az év végén lezárásra kerülő KAP stratégiai tervdokumentumba. A szervezetek gyors eredményben bíztak, ezért a javaslatcsomag tartalmát csak a várt egyeztetések lezárulta után tervezték nyilvánosságra hozni. Az idő előrehaladtával azonban fontosabbá vált a korrekt tájékoztatás, azért az alábbiakban közreadjuk a javaslatcsomag tartalmát.

I. Jogalkotási javaslatok

1. A használati jogon folytatott erdőgazdálkodás személyi feltételeinek felülvizsgálata és szükséges korrekciója

A 2020. július 1-én hatályba lépő földforgalmi szabályozás az ágazati érdekekkel összhangban erdőgazdálkodási haszonbérleti, erdőgazdálkodási integrációs és erdőkezelői szerződés kötését, illetve ilyen jogviszony fenntartását „erdőgazdálkodásra jogosult erdészeti szakirányító vállalkozás” kiemelt minősítéshez köti.

Hasonló kiemelt erdőgazdálkodói minősítés az erdőtörvény 2017. évi módosításakor még csak az erdőkezelő vállalkozások készségeinek és megbízhatóságának folyamatos állami kontrollja kapcsán merült fel. Az erdészeti szakirányító vállalkozásokra vonatkozó, tavaly hatályba lépett új szabályozás ugyanakkor a kiemelt minősítés személyi feltételeinek konkrét meghatározása mellett a kiemelt minősítési elvárást kiterjesztette az erdőgazdálkodási haszonbérleti és az erdőgazdálkodási integrátori jogcímekre is. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy erdőhasználati szerződést a továbbiakban már csak ezek a kiemelt besorolású erdészeti szakmai vállalkozások köthetnek.

Az új szabályozás továbbá a kiemelt minősítés személyi feltételeit azzal a leegyszerűsített megközelítéssel határozza meg, hogy az erdőgazdálkodó vállalkozások várhatóan az erdészeti szakirányító vállalkozásokból növik ki magukat, illetve a hatályba lépő feltételrendszer jóformán csak a vállalkozások készségeinek vizsgálatára terjed ki, arra is elsősorban egyes szakszemélyzeti kiemelt besorolások meglétének vizsgálatára.

Az új szabályozás kapcsán több kifogás merült fel az utóbbi időszakban. Ezek közül az alábbi két igény felvetheti a szabályozás kiigazítását:

1.1 A csupán erdésztechnikusok által működtetett erdészeti vállalkozások részére korlátozott lehetőség biztosítása a használati jogon folytatott erdőgazdálkodásra.

Az említett, tavaly hatályba lépett új szabályozás közvetlenül és közvetve is hátrányosan érinti az erdésztechnikusok által működtetett kisebb szakirányító, illetve erdőgazdálkodó vállalkozásokat. A tevékenységük nagyságrendje egyelőre nem teszi lehetővé erdőmérnök alkalmazását, enélkül viszont ezt a nagyságrendet újabb erdőterületek használatba vonása útján nem tudják növelni. Ráadásul a használati jogon folytatott erdőgazdálkodás terén a szakmai vállalkozások térnyerésével párhuzamosan a szakirányítási lehetőségeik is beszűkülnek.

Fenntartva azt az általános célt, hogy a komplett szolgáltatást nyújtó magánerdészeti vállalkozások esetében fontos az erdőmérnöki tudás és tapasztalat megléte, indokoltnak tartjuk azt is, hogy a helyi szinten értékes és fontos szerepet betöltő erdésztechnikus vállalkozások fejlődési lehetőségét se akadályozzuk. A két szempont összehangolt figyelembevételével azt javasoljuk, hogy az erdésztechnikusok által működtetett erdészeti szakirányító vállalkozások egy olyan nagyságrendig, ameddig egy erdőmérnök alkalmazása valóban túl nagy tehertétel lehet – hozzávetőlegesen háromszáz hektár erdőgazdálkodói üzemméretig –, enélkül is kapjanak lehetőséget használati jogviszony létesítésére.

1.2 A mezőgazdasági őstermelői speciális agrárvállalkozási forma keretében tevékenykedő szakmai vállalkozások részére korlátozott lehetőség biztosítása a használati jogon folytatott erdőgazdálkodásra.

Az új erdészeti szakszemélyzeti szabályozás alapján erdészeti szakirányító vállalkozás, és így erdőgazdálkodásra jogosult erdészeti szakirányító vállalkozás is csak egyéni vállalkozás vagy jogi személy gazdálkodó szervezet lehet. A mezőgazdasági őstermelői forma, mint speciális mező- és erdőgazdálkodási vállalkozási forma ennek kapcsán eredetileg fel sem merült, hiszen ennek keretében erdőgazdálkodási tevékenységet csak saját tulajdonú erdőterületen lehetett végezni.

A családi gazdasági társaságokról szóló, 2021. január 1-én hatályba lépő új törvény azonban a mezőgazdasági őrtermelés keretében végezhető tevékenységek körét kiszélesítette, ami így már többek között kiterjed a használati jogon folytatott erdőgazdálkodási tevékenységre is. A törvény emellett jelentős új adókedvezményeket biztosít a mezőgazdasági őstermelői tevékenységhez, ami a kisebb erdőgazdálkodók számára is előnyös lehet. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a tevékenység gyakorlásához használati szerződésekkel is erdőterületek használatához juthassanak.

Erdőhasználati szerződések kötését azonban, ahogy azt már említettük, a földforgalmi szabályozás erdőgazdálkodásra jogosult erdészeti szakirányító vállalkozás minősítéshez köti. Ilyen minősítésre, azaz erdészeti szakirányítási szolgáltatás nyújtására a mezőgazdasági őstermelői formát nem javasoljuk, viszont azt indokolt lenne kivételszabályként biztosítani a részükre, hogy ha az erdőgazdálkodásra jogosult erdészeti szakirányító egyéni vállalkozások esetében előírt személyi feltételeket teljesítik, a földforgalmi szabályozás tegye lehetővé részükre legfeljebb háromszáz hektár üzemméretig erdőhasználati szerződés kötését.

1.3 Tulajdonosi használat saját tulajdonú vagy résztulajdonú gazdasági társaság keretében

A kiemelt minősítés általános elvárása gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy a kizárólagos vagy családi tulajdonban lévő erdők vagy erdőtelepítésre szánt területeken a termőföld tulajdonosának tulajdonában álló mezőgazdasági termelőszervezet legyen az erdőgazdálkodó. Ez hátrányos helyzetbe hozza a magántulajdonú erdőterületeken a ’saját céges’ tulajdonosi gazdálkodást a mezőgazdasági területekhez viszonyítva.

Célszerű lenne az „erdőgazdálkodásra jogosult kiemelt besorolású erdészeti szakirányító vállalkozás” kritériumnak való megfelelés alól kivételt tenni abban az esetben, ha a tulajdonos az erdőgazdálkodási célú földterület vagy erdőtelepítésre szánt mezőgazdasági célú földterület használati jogát erdőgazdálkodási haszonbérlet jogcímen olyan mezőgazdasági termelőszervezet részére kívánja átengedni, amelynek legalább 25%-ban ő vagy közeli hozzátartozója a tulajdonosa.

1.4 Erdőtelepítési beruházás lehetővé tétele erdőgazdálkodásra jogosult erdészeti szakirányító vállalkozásnak nem minősülő személyek részére

Annak érdekében, hogy mezőgazdasági célú földterületen már az erdőtelepítési szándék felmerülésekor olyan földhasználati szerződést lehessen kötni, ami a későbbi erdőgazdálkodási tevékenység jogszerű végzésére is alkalmas, a földforgalmi szabályozás az erdő használatba adására vonatkozó speciális szabályozást kiterjesztette az erdőtelepítésre tervezett földterületekre is. Úgy azonban, hogy a lehetőség biztosításával a szabályozás más esetekben az erdőtelepítési tevékenység akadályozójává vált.

Ez egyrészről több száz hektár vonatkozásában az erdőtelepítési szándéktól való elállást eredményezi. Másrészről számos olyan konkrét esetről tudunk, ahol a már megvalósított erdőtelepítések esetén a pályázó, mint bejegyzett földhasználó meglévő és érvényes földhasználati szerződését nem lehet alkalmassá tenni az erdőgazdálkodói bejegyzésre.

A korábban (módosítás előtt) meglévő földhasználati szerződések ugyanis nem tartalmazzák azokat a kötelező elemeket, amelyeket a módosított jogszabály az erdőkre és az erdőtelepítésekre előír, illetve maga az erdőtelepítő sem felel meg az előírt személyi feltételeknek. A földhasználati szerződés módosítására pedig a módosításkor hatályos jogszabályokat kell alkalmazni. Átmeneti szabályozást nem kapcsolódik a rendelkezéshez. Így az erdőtelepítés jogcímen támogatói okirattal rendelkező földhasználó nem kerülhet be az erdőgazdálkodói nyilvántartásba, azaz a kifizetési kérelmet sem tudja benyújtani, hiszen a támogatás lehívásának egyik feltétele az, hogy bejegyzett erdőgazdálkodó legyen a támogatott.

A problémakörre megoldás lehetne, ha az erdőgazdálkodási tevékenység folytatására alkalmas szerződés megkötését csak az erdőtelepítés befejezését követően várná el a szabályozás. Eddig az időpontig az erdőtörvény egyébként is következmények nélkül lehetővé teszi az erdőtelepítéssel érintett földterület visszaállítását mezőgazdasági művelésbe.

1.5 Tulajdonosi használat az ingatlan használati megosztás során kialakított, közös tulajdonban maradó részterületén.

A földhasználati szabályozás közös tulajdonban álló ingatlan használati megosztása során csak akkor teszi lehetővé közös tulajdonban maradó részterület kialakítását, ha azt az érintett tulajdonosok együtt harmadik személy részére kívánják használatba adni. Erdők esetében egy 2017. szeptember 1-én hatályba lépő erdőtörvényi kivételszabály (Evt. 20. § (1) bekezdése) ezt társult erdőgazdálkodási szándék esetén is megengedi, illetve, ha az erdőt az érintett tulajdonosok többlethasználati megállapodás keretében egyöntetűen az egyikőjük használatába kívánják adni.  Ez az erdők esetében indokolt rendelkezés időközben hatályon kívül lett helyezve, ami az érintett tulajdonostársak lehetőségeinek indokolatlan korlátozását eredményezte. Javasoljuk akár az erdőtörvényben, akár a földforgalmi szabályozásban újra visszaállítani.

2. A fenntartható magán erdőgazdálkodást megalapozó tulajdonosi és gazdálkodói rendeződés elősegítése pénzügyi eszközökkel

Az elmúlt időszakban több alkalommal felmerült, hogy a kereskedelmi bankok a 2008-as hitelezési anomáliák óta erdőkre nem, vagy csak nagyon vonakodva nyújtanak jelzáloghitelt. A gördülékeny jelzáloghitelezési gyakorlat az osztatlan közös erdőtulajdon felszámolását, illetve az ahhoz kapcsolódó tulajdonkoncentrációt is nagyban elősegíthetné, így a lehetőség ennek kapcsán ismét előtérbe került.

A megkeresett pénzintézet az erdők jelzáloghitelezésének a biztosításához az alábbi két kérdéskör közös rendezésében vár segítséget:

2.1 A hitelezési kockázatok megnyugtató kezelése

A jelzáloghitelezés egyik alapfeltétele az, hogy a hitelező a hitel fedezetéül szolgáló ingatlannal kapcsolatos változásokra megfelelő rálátással és rendelkezési jogosultságokkal rendelkezzen. Ezt biztosítja a megbízható, naprakész ingatlan-nyilvántartás, abban a hitelfedezeti teher bejegyzésének lehetősége, valamint az utóbbihoz kapcsolódóan a szükséges hitelezői jogok garantálása a szabályozásban és az ingatlan-nyilvántartási eljárások során.

Erdők esetében viszont a korábbi hitelezési tapasztalatok alapján ez nem elegendő, mert a hitelfedezetet nagyobb részben biztosító faállomány sorsa az ingatlan-nyilvántartásban nem követhető figyelemmel, így a hitelező a fedezet sorsára nem lehet befolyással. Sőt, mivel a jelzáloghitelt jellemzően igénybe vevő tulajdonos és az erdőgazdálkodó személye is eltérhet egymástól, igen gyakori, hogy a hitelfedezetet elvonó tevékenységre (jellemzően fakitermelésre) vonatkozóan egyik szerződő félnek sincs közvetlen ráhatása.

Problémát okozhat ugyanakkor az is, ha egy érvényben lévő használati szerződés szerinti fakitermelési lehetőség végrehajtását a tulajdonos részére történő hitelezés megakadályozza.

Az erdők jelzáloghitelezéséhez kapcsolódó kockázatoknak a megnyugtató kezelését az biztosítaná, ha a hitelezés tényét, a hozzá kapcsolódó jogosultságok és garanciák biztosításával, az Országos Erdőállomány Adattárban és az Erdőgazdálkodói Nyilvántartásban is be lehetne jegyeztetni.

Kezdeményezzük, hogy a felvázolt hitelfedezeti garancia eszköz a fent említett szempontokkal összhangban mielőbb kerüljön beépítésre a szabályozásba.

2.2 A pénzintézetek jelzáloghitelezési ambícióit növelheti, ha a rendezett és koncentrált magánerdőerdőgazdálkodást elősegítő tulajdonszerzés környezeti szempontból fenntartható befektetésnek minősül.

A vonatkozó uniós taxonómiarendelet (AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2020/852 RENDELETE (2020. június 18.) a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról) alapján környezeti szempontból fenntartható gazdasági tevékenységnek minősül az a támogató tevékenység is, amely közvetlenül lehetővé teszi, hogy más tevékenységek lényegesen hozzájáruljanak egy vagy több környezeti célkitűzés megvalósításához.

A taxonómiarendelet meghatározza, hogy az egyes gazdasági tevékenységek fenntarthatósága szempontból kiemelt környezeti célkitűzéseket:

• az éghajlatváltozás mérséklése;
• az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás;
• a vízi és tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme;
• a körforgásos gazdaságra való átállás;
• a szennyezés megelőzése és csökkentése;
• a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák védelme és helyreállítása.

A fenntartható erdőgazdálkodás gyakorlása több környezeti célkitűzéshez is kapcsolódik, így az annak biztosítására irányuló tevékenységek támogató tevékenységnek minősülnek.

Az erdőtulajdonosok rendelkezési körében megvalósuló birtokrendezés (osztatlan közös tulajdon felszámolását, illetve a birtokkoncentrációt eredményező tulajdonátruházás) azt eredményezi, hogy a magánerdőnek lesz erdőgazdálkodója, aki az erdőtervben foglalt környezeti célkitűzéseket meg tudja valósítani. Az előbbiek alapján ezek a tevékenységek értelmezésünk szerint tehát környezeti célokat szolgáló támogató tevékenységeknek minősülnek.

Javasoljuk, hogy ha a fenti megállapítás a körvonalazódó uniós és hazai szabályozások alapján helytálló, akkor erről a tárca vagy a kormány adjon megerősítést a Magyar Nemzeti Bank és a pénzintézetek felé.

3. Speciális birtokmaximum szabályozás a magánerdőkre

A földforgalmi szabályozásban a gazdálkodási területméret maximuma (birtokmaximum, fő szabály szerint 1200 hektár) a mezőgazdasági művelés sajátosságai alapján került meghatározásra. Az erdőgazdálkodásra hosszú, 20-150 éves termelési ciklus jellemző, amely egy 5-15 éves aktív véghasználati és erdőfelújítási időszakból, valamint egy mindössze 5-10 évenkénti munkavégzést igényló erdőnevelési időszakból áll. Emellett az erdők aranykorona értékeiből is kitűnik, hogy az erdők átlagos jövedelemtermelő képessége lényegesen alacsonyabb, mint a mezőgazdasági területeké. Egy finanszírozási és munkaszervezési szempontból is kiegyensúlyozott gazdálkodást biztosító erdőgazdálkodási üzem így lényegesen nagyobb, mint a mezőgazdálkodás esetében. Ebben a tekintetben kiforrott példának tekinthetőek az állami erdészeti társaságok erdészetei, amelyek átlagosan 8-10 ezer hektárnyi erdő gazdálkodási tevékenységeit fogják össze.

Az új erdőhasználati jogcímek örvendetes módon végre lehetővé teszik versenyképesebb üzemméretű magánerdészeti vállalkozások kialakulását. Ezt a lehetőséget azonban a magánerdészeti vállalkozások csak akkor tudják kihasználni, ha azt a birtokmaximum szabályozás sem akadályozza. Ennek érdekében javasoljuk, hogy a földforgalmi törvény a magánerdők, illetve a magánerdészeti vállalkozások esetében speciális birtokmaximum területértéket határozzon meg – az előbbiekkel összhangban például 10 ezer hektárt –, vagy az állami erdőgazdálkodók mintájára adjon teljes felmentést a korlátozás alól. Az utóbbit a 2013. évi CXXII. tv. 16.§ (8) bekezdésének alábbiak szerinti módosításával lehet elérni:

„(8) Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 1. mellékletében szereplő 100%-os állami tulajdonban álló gazdálkodó szervezetre, valamint az erdőgazdálkodásra jogosult magán erdőgazdálkodó vállalkozásra a (2) és (3) bekezdésben megállapított korlátozások nem terjednek ki.”

A birtokmaximum szabályozás szempontjából különleges esetet képez az erdőkezelés, hiszen ebben az esetben a használat átadására érdemben nem kerül sor. Ez azonban egyértelműen nem derül ki a szabályozásból, ami jogértelmezési bizonytalanságot eredményez. Javasoljuk, hogy bizonytalanság feloldása érdekében erről a tényről a földforgalmi szabályozás egyértelműen rendelkezzen.

4. Az állami résztulajdonnal érintett magánerdők erdőkezelési lehetőségének megteremtése

Az állami tulajdonú földek hasznosítására, használatára vonatkozó szabályozás – a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: NFA törvény) – sajátos módon az állami résztulajdonnal érintett ingatlanok használatára is kiterjed. Az NFA törvény az állami résztulajdonnal érintett ingatlanok esetében eddig nem tette lehetővé a 2020. július 1. óta érvényes új erdőhasználati szerződések megkötését. Ez az akadály az NFA törvény 2021. június 5-én hatályba lépő módosítása eredményeképpen részben elhárult.

Továbbra sincs lehetőség azonban ilyen ingatlanokra erdőkezelési szerződést kötni, ami a magántulajdonosi hasznosítási lehetőségek indokolatlan korlátozását jelenti. Javasoljuk az NFA törvény 18. § (1) bekezdésének további kiegészítését az erdőkezelési szerződéssel.

5. Az erdőgazdálkodási integrációs szerződés és az erdőkezelői szerződés hatósági jóváhagyáshoz nem kötött földhasználati szerződésnek minősüljön

Az erdőgazdálkodási integrációs és az erdőkezelői szerződések esetében nincs olyan földforgalmi tárgyú hatósági mérlegelési szempont, ami az erdőgazdálkodói nyilvántartást vezető erdészeti hatóság ne tudna elbírálni, azaz a földhivatal párhuzamos megelőző eljárásának fenntartását indokolná. Erre tekintettel az eljárások egyszerűsítése céljából javasoljuk a két szerződéstípust a földforgalmi törvény 59. §-ában a hatósági jóváhagyáshoz nem kötött földhasználati szerződések között szerepeltetni.

6. Az erdőgazdálkodásra jogosult erdészeti szakirányító vállalkozások automatikus elismerése mezőgazdasági termelőszervezetként

Erdő használatba vételére az általános földforgalmi szabályozás oldaláról jogi személyként csak mezőgazdasági termelőszervezetet, a lehetséges szerződések részletes szabályozása oldaláról csak erdőgazdálkodásra jogosult erdészeti szakirányító vállalkozás jogosult. Az első kategóriát a földforgalmi törvény, a másodikat az erdőtörvény definiálja.

A két definíció között fennálló kisebb eltérések miatt előfordul, hogy egy erdőgazdálkodásra jogosult erdészeti szakirányító vállalkozás a mezőgazdasági termelőszervezetet kritériumainak nem felel meg. A szabályozási anomália feloldását olyan módon javasoljuk, hogy a párhuzamos szabályozás feloldásaképpen a földforgalmi szabályozás tegye lehetővé az erdőgazdálkodásra jogosult erdészeti szakirányító vállalkozások mezőgazdasági termelőszervezetként történő automatikus elismerését.

7. Az erdők hasznosítására és használatára vonatkozó szabályozás, valamint az illetéktörvény illetékmentességi szabályozásának összehangolása

A földforgalmi szabályozás tulajdonjog megszerzése esetén az indokolt kivételszabályok meghatározása mellett korlátozza az érintett ingatlan használati jogának átruházását. Jellemzően ezzel összhangban kerül szabályozásra az illetéktörvényben a visszterhes vagyonátruházási illeték fizetési kötelezettség is.

Erdő esetében a használati jog átadásának korlátozása összetettebb szabályozást igényel, mint mezőgazdasági területek esetében. Egyrészt azért, mert a magánerdők jelentős többsége osztatlan közös tulajdonban áll, és erdők esetében a használati megosztás nehezebben valósítható meg, kis tulajdoni hányadok esetében az erdőtörvény területi korlátozása miatt nem is lehetséges, így a tulajdonosi közösségek az erdő hasznosítását jellemzően saját jogon végzett erdőgazdálkodással (pl. társult erdőgazdálkodás) vagy a használati jog közös átruházásával valósítják meg. Másrészt azért, mert az erdőkezelés egy speciális erdőhasználati mód, amelynek keretében a használati jog valójában nem kerül átadásra, így az említett korlátozást erre az esetre nem indokolt kiterjeszteni.

A fentiek vonatkozásában jelenleg a földforgalmi szabályozás és az illetéktörvény szabályozása nem áll összhangban, ami esetenként indokolatlan illetékfizetési kötelezettséget keletkeztet.

A földforgalmi szabályozás (2013. évi CXXII. tv.) vonatkozó szabályozása:

„13. § (1)  A tulajdonszerzési jogosultság feltétele – ide nem értve a 10. § (3) bekezdésében, a 11. §-ban, és a 17. §-ban foglalt eseteket –, hogy a szerző fél a tulajdonjog átruházásáról szóló szerződésben vállalja, hogy a föld használatát másnak nem engedi át, azt maga használja, és ennek során eleget tesz a földhasznosítási kötelezettségének, továbbá vállalja, hogy a földet a tulajdonszerzés időpontjától számított 5 évig – a (3) bekezdésben meghatározott esetek kivételével – más célra nem hasznosítja.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában nem minősül a használat átengedésének az, ha a tulajdonjogot szerző fél

1. a) a föld használatát valamely érvényes jogcímen
2. aa) földművesnek minősülő közeli hozzátartozója,
3. ab) a legalább 25%-ban tulajdonában, vagy a közeli hozzátartozójának legalább 25%-ban tulajdonában álló mezőgazdasági termelőszervezet, vagy
4. ac) olyan családi mezőgazdasági társaság, amelyben tag

javára engedi át;

1. b) társult erdőgazdálkodást folytat vagy az erdőnek minősülő földet erdőkezelésbe adja, vagy
2. c) vetőmagtermeléshez szükséges terület biztosítása céljából valamely érvényes jogcímen engedi át a használatot más személy részére.”

Az illetéktörvény (1990. évi XCIII. tv.) vonatkozó szabályozása:

„26. § (1) Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól:

…

12. p) a termőföldnek a földműves általi, ellenérték fejében történő megszerzése, feltéve, ha a birtokbaadástól, de legkésőbb az illetékkötelezettség keletkezését követő 12. hónap utolsó napjától – vagyoni értékű joggal terhelt termőföld szerzése esetén a vagyoni értékű jog megszűnésétől, megszüntetésétől, de legkésőbb az illetékkötelezettség keletkezését követő 5. év utolsó napjától – számítva 5 évig
13. pa) a termőföld tulajdonjogát nem idegeníti el,
14. pb) a termőföldön vagyoni értékű jogot nem alapít, és
15. pc) a termőföldet mező-, illetve erdőgazdasági tevékenység céljára hasznosítja;

…

(18)  Az (1) bekezdés p) pontja szerinti illetékmentesség alkalmazásában

1. a) nem minősül elidegenítésnek
2. aa) a kisajátítás,
3. ab) a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra történő elidegenítés és
4. ac) a birtokösszevonási célú földcsere,
5. b) nem minősül az (1) bekezdés p) pontpb) és pc) alpontjaiban foglalt feltételek megszegésének, ha a vagyonszerző a termőföld használatát, hasznosítását a földművesnek minősülő, Polgári Törvénykönyv szerinti közeli hozzátartozója vagy a legalább 25%-ban tulajdonában, vagy a közeli hozzátartozójának legalább 25%-ban tulajdonában álló, a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény szerinti mezőgazdasági termelőszervezet javára engedi át, feltéve, hogy az 5 éves időtartam hátralévő részére
6. ba) a mezőgazdasági termelőszervezet vagy a közeli hozzátartozó vállalja, hogy a termőföldet mező-, illetve erdőgazdasági tevékenység céljára hasznosítja, továbbá
7. bb) a termőföld használatának, hasznosításának mezőgazdasági termelőszervezet részére történő átengedése esetén a vagyonszerző, illetve közeli hozzátartozója vállalja, hogy a mezőgazdasági termelőszervezetben fennálló tulajdoni hányada nem csökken 25% alá.”

Javasoljuk a két szabályozás összhangjának megteremtését olyan módon, hogy az az erdők használatának új és még tervezett szabályozásával is megfelelő összhangban álljon.

II. Támogatási javaslatok

1. A fenntartható magán erdőgazdálkodást megalapozó tulajdonosi és gazdálkodói rendeződés elősegítése fejlesztéspolitikai eszközökkel

Az előző pontban foglaltak alapján a magán erdőgazdálkodás tulajdonosi és gazdálkodói rendeződésének elősegítését a fejlesztéspolitika egyéb területein, így a KAP keretében is érvényesíteni lehet és szükséges.

Az említett tevékenység ugyanis jelentős szervezőmunkával és költséggel jár, ami a sok esetben amúgy is gyenge tulajdonosi motivációt a gazdálkodói viszonyok rendezésére tovább csökkenti.

Az említett szervező tevékenységben várhatóan az erdészeti szakirányító vállalkozások is jelentős részt vállalnak majd. Ez növelheti a tulajdonosi szerveződés eredményes és gyors befejezésének esélyét, illetve megalapozhatja a tulajdonos(ok) és a szakirányító vállalkozás közötti jó együttműködést az erdőgazdálkodás későbbi gyakorlása során, sőt ágazati szempontból ígéretesebb esetben az is eredményezheti, hogy az erdészeti szakirányító vállalkozás válik erdőgazdálkodóvá.

Javasoljuk, hogy ennek a szervezőtevékenységnek és célirányos együttműködésnek az ösztönzéséhez, illetve a költségeihez – akár az ágazati preferenciákat támogató, vagy a környezeti célkitűzéseket erősítő feltételekkel – az állam a KAP keretében támogatással is járuljon hozzá.

2. Az erdők biodiverzitásának növelését és a klímaváltozás kedvezőtlen hatásaihoz való alkalmazkodását szolgáló erdőkörnyezetvédelmi támogatási lehetőségek körének bővítése

Az uniós környezetvédelmi stratégiák, beleértve a formálódó új uniós erdészeti stratégiát is, jelentős léptékű klímavédelmi és biodiverzitás-védelmi célkitűzések támasztását, valamint szigorú számonkérését vetítik előre, amelyek az erdőgazdálkodást várhatóan kiemelten érintik majd. Fontos ágazati érdek, hogy az erdőgazdálkodási tevékenység további korlátozására ne jogszabályi úton, hanem anyagi ösztönzés mellett, önkéntes vállalások formájában kerüljön sor, illetve a Közös Agrárpolitika keretében az eddigiek mellett a kisebb léptékű gazdálkodói önkéntes közérdekű vállalások támogatására is sor kerüljön. Faállománytípustól és korosztálytól függetlenül minden erdő esetében meghatározhatóak ugyanis olyan jó erdőgazdálkodói gyakorlatok, amelyek kimutathatóan hozzájárulnak az említett környezeti célkitűzések teljesüléséhez, így támogatásra érdemesek.

A Közös Agrárpolitika 2023-2027. évi időszakra szóló stratégiai terv készítése során többször megállapításra került, hogy az erdőgazdálkodók, bár – különösen az erdők ökológiai szolgáltatásaira tekintettel – indokolt lenne, továbbra sem lesznek jogosultak egységes területalapú támogatásra (SAPS), illetve a továbbiakban alap jövedelem támogatásra (BISS). Az mezőgazdálkodók és az erdőgazdálkodók közötti, egyre szembetűnőbb támogatási aránytalanságokat így csak a vidékfejlesztési támogatások keretében lehet áthidalni. Ennek érdekében – illetve a fenti környezeti célkitűzések teljesülésének elősegítésére – az új támogatási ciklusban indokolt lenne az agrárkörnyezetgazdálkodási programokhoz hasonlóan erdőkörnyezetgazdálkodási programokat is indítani, amelyek elősegíthetik a környezeti szempontból jó erdőgazdálkodási gyakorlatok széles körű elterjedését, és egyben az erdőgazdálkodói kör gazdasági helyzetének megerősítését.

Az erdőkörnyezetgazdálkodási programok (erdőgazdálkodási önkéntes vállalási csomagok) összeállításában igyekszünk a továbbiakban is részt vállalni, de erre a feladatra az erdészeti tudományos műhelyeket, a Soproni Egyetemet, illetve annak Erdészeti Tudományos Intézetét is javasoljuk bevonni.

3. Az erdészeti szakirányítási és szaktanácsadási tevékenység összehangolása és támogatásának biztosítása

A hazai szaktanácsadási rendszert a mezőgazdasági termékpiacok szervezésének egyes kérdéseiről, a termelői és a szakmaközi szervezetekről szóló 2015. évi XCVII. törvény (a továbbiakban: Szakmaközi tv.), IV. fejezete (26. §) valamint a Szakmaközi tv. felhatalmazása alapján kiadott, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési szaktanácsadói tevékenységről és a mezőgazdasági szaktanácsadási rendszerről szóló 16/2019. (IV. 29.) AM rendelet (a továbbiakban: Szaktanácsadási r.) határozza meg, illetve szabályozza.

Ez alapján a szaktanácsadási tevékenység és annak szabályozása jelentős átfedésben áll az erdészeti szakirányítási rendszerrel, illetve az erdészeti szakszemélyzetre, valamint az erdészeti szakirányító vállalkozásokra vonatkozó szabályozással. Az átfedések miatt az erdészeti szakirányítási tevékenységet megbízás keretében végző erdészeti szakszemélyzetnek, valamint erdészeti szakirányító vállalkozásoknak valójában kötelezettségük lenne szaktanácsadóként, illetve szaktanácsadó szervezetként a szaktanácsadói rendszerbe is belépni.

Ez nem feltétlenül cél, viszont az sem lehet cél, hogy az erdészeti szakirányítási tevékenységet, illetve vállalkozásokat kizárjuk a szaktanácsadási (tudásátadási) támogatásokból. Ezért a két tevékenységi és személyi körre vonatkozó anyagi jogi és támogatási szabályozást az alábbi szempontok figyelembevételével megfelelő összhangba kell hozni egymással:

• erdészeti ágazati szempontból szükségszerű, hogy az erdészeti szakirányítási szolgáltatási tevékenység kiterjedjen az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó tanácsadási feladatokra is, illetve az erdészeti szakirányítási tevékenység az erdő védelméért és az erdőgazdálkodás ellenőrzéséért felelős erdészeti hatóság kontrollja mellett folyjék,
• az erdészeti szakirányítási, illetve szaktanácsadási szolgáltatást igénybe vevő erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók szempontjából fontos, hogy megfelelő szakmai színvonalú szolgáltatást kapjanak, lehetőség szerint egy személytől (vállalkozástól),
• az agrár tudásátadási tevékenység hatékony kontrollja szempontjából ugyancsak szükségszerű, hogy az az agrárium minden ágazatára egységesen, lehetőség szerint egy szervezet által összefogottan valósuljon meg, továbbá
• az erdészeti szakirányítási és szaktanácsadási szolgáltatási tevékenységet ellátó személyek és vállalkozások szempontjából jogos elvárás, hogy az állam a tevékenységüket indokolatlan adminisztrációs terhekkel, szükségtelen párhuzamok fenntartásával ne hátráltassa, illetve a közcélokat is szolgáló szolgáltatási tevékenységük finanszírozása terén ne csak az erdőgazdálkodóra legyenek utalva.

A két tevékenység és szabályozás összehangolására minden bizonnyal sok lehetőség van, ezek közül az elmúlt időszakban az alábbiak merültek fel:

• az erdőtörvény 97/A. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésben a „tanácsadás” kifejezést töröljük, vagy más kifejezéssel helyettesítjük, amivel formálisan választhatóvá válik, hogy adott erdészeti szakirányítási tevékenységet ellátó személy vagy vállalkozás egyben a szaktanácsadási rendszerbe is belépjen,
• elfogadjuk azt a jogértelmezést, hogy minden szakirányítási szolgáltatást nyújtó személynek és vállalkozásnak egyben a szaktanácsadási rendszerbe is be kell lépnie, ugyanakkor törekszünk a két rendszer között – például a továbbképzések terén – fennálló párhuzamok megszűntetésére,
• a Szakmaközi tv. és a Szaktanácsadási r. szaktanácsadóként, illetve szaktanácsadó szervezetként venné számításba az erdőtörvény szabályozási körében kezelt erdészeti szakszemélyzetet, illetve erdészeti szakirányító vállalkozást is, így erdészeti szaktanácsadóként és erdészeti szaktanácsadó szervezetként csak azoknak kellene formálisan is belépniük a szaktanácsadói rendszerbe, akik erdészeti szakirányítási tevékenységet nem végeznek, így az erdészeti hatóság erdészeti szakirányítói névjegyzékében nem szerepelnek, illetve jogosultságot kívánna szerezni a szaktanácsadási tevékenységhez kapcsolódó támogatásokra.

Az erdészeti szakirányítási, illetve szaktanácsadási tevékenység vidékfejlesztési körben történő támogatását az agrárszaktanácsadási támogatás keretében olyan módon javasoljuk, illetve kérjük megteremteni, hogy az egyszerű adminisztrációt igénylő, egységköltség alapon nyújtott támogatás az erdészeti szakirányítási tevékenység lehető legszélesebb körére terjedjen ki, valamint a támogatás igénylésére a szolgáltatói szerződéskötések üteméhez igazodva folyamatosan, a kifizetésére pedig a szolgáltatásnyújtást követően mielőbb legyen lehetőség.

Emellett szükséges figyelemmel lenni arra is, hogy az erdészeti szakirányítási tevékenység támogatását az agrárszaktanácsadási tevékenység támogatása csak részlegesen, abban az esetben biztosíthatja, ha a szolgáltatást egy különálló vállalkozás nyújtja az erdőgazdálkodó részére. Emellett az erdészeti szakirányítási tevékenységet abban az esetben is indokolt – akár közvetve, a KAP más jogcímein keresztül – támogatni, ha azt az erdőgazdálkodó saját tevékenységi körében, tagi vagy munkajogviszony keretében biztosítja. Különösen, mert ez a megoldás ágazati szempontból lényegesen több előnnyel járhat, mint egy külön szolgáltató bevonása.

Erdőkezelés esetében erre úgy is sor kerülhet, ha az erdőkezelő vállalkozás által biztosított szakirányítási tevékenység – a jogviszony jellegével egyébként összhangban – a szaktanácsadási támogatás tekintetében jogosultságot biztosító szolgáltatásként lehet értelmezni. Ennek a lehetőségét a támogatási szabályozás kialakítása során javasoljuk biztosítani.

A támogatási javaslatok 3. pontjában jelzett, álláspontunk szerint megalapozott igény egyszerű kielégítését az évek óta kért, és időközben már az erdőtörvényben is rögzített, az erdőgazdálkodás szakszerűségét, illetve a klímavédelem és a biodiverzitás szempontjainak érvényesülését biztosító szakirányítási tevékenység nemzeti támogatása biztosítaná.

forrás: (NAK/ Szalai Károly)