Dessewffy Imre azok közé az erdőmérnökök közé tartozott, akik elkötelezték magukat a faipar, ezen belül is a fűrész- és lemezipar fejlesztése mellett.
Gazdag életútja során felelős beosztásokban dolgozott a Budapesti Fűrészek Vállalatnál, a Faipari Kutató Intézetben, az Erdőgazdasági és Faipari Tervező Irodában, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban. Aktívan vett részt a hazai fűrészipar rekonstrukciójában, a farost- és forgácslemezgyártás alapjainak lerakásában, fejlesztésében.
Volt intézetigazgató, minisztériumi osztályvezető. Ez utóbbi beosztásában jelentős szerepet vállalt a faipari technikusképzés soproni létrehozásában.
Társadalmi, ma úgy mondjuk civil szervezeti munkássága is jelentős. Mérnöki oklevele kézhez vételétől tagja a Faipari Tudományos Egyesületnek, majd elnöke a Fűrész-, Lemezipari Szakosztálynak , főtitkárhelyettes, elnöke az Egyesület Budapesti Szervezetének, a Faipari Tudományos Alapítványnak, nyugdíjasként a Faipari Egyesület Szenior Klubjának tagja.
Írásai a „Faipar”, „Az erdő”, valamint a „Műszaki élet” szaklapokban jelentek meg, emellett a Mérnöktovábbképző Intézet kiadványai és a technikusképzés tankönyvei is őrzik szerzői nevét.
Munkásságáért a Faipari Tudományos Egyesület Elnökségétől megkapta a „Faipar fejlesztéséért” kitüntetést, a „Fáy Mihály életmű díjat” valamint az Egyesület „Örökös tagjává” választották meg.
Hamvait a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Nyugodjék békében.
(Tóth Sándor László)
