Az észak-amerikai származású inváziós fajt Magyarországon először 2013-ban jegyezték fel, ma már minden megyében, így nálunk is előfordul. Az ölbői Nagyerdő tömbjében mutatta meg dr. Nagy László, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. erdőművelési műszaki vezetője, mit okoz őshonos tölgyeseinkben a lombfakadástól levélhullásig folyamatosan szaporodó kártevő. Itt 2020-ban jelent meg a tölgy-csipkéspoloska, egyre nagyobb területeken van jelen.
A kocsányos és kocsánytalan tölgy és a cser is kiváló tápnövénye a tölgy-csipkéspoloskának. A kifejlett példányok a kéreg alatt telelnek, majd tavasztól a nőstények a levélfonákra petéznek. A lárvák és az imágók is szívogatják a növényt, emiatt a levelek elszíneződnek. Erős fertőzöttség esetén előfordulhat, hogy a fa már nyáron elveszti lombját. Ha a termőhely adottságai rosszak, és még aszály is sújtja a területet, akkor a tölgy-csipkéspoloska komoly károkat okozhat az erdőkben.
Hosszú távú hatása még kellően nem ismert, de az már látszik, hogy kártételével visszaveti a tölgy növekedését, rontja a fa egészségi állapotát, negatívan befolyásolja makktermését. Európában nincs természetes ellensége, a vegyszeres védekezésre pedig nincs mód az erdőben. Szakértők szerint a csipkéspoloska őshazájából importált ellenségének betelepítése jelenthet hatékony biológiai védekezést.
forrás: Szombathelyi Erdészeti Zrt.
1 megjegyzés