Ki hinné, hogy a klímaváltozásnak akár pozitív hozadéka is lehet? Pedig így van, ugyanis egyre jobban elterjed a drága isztriai szarvasgomba a Dunántúlon, ami az enyhébb teleket szereti szemben a nálunk őshonos nyári szarvasgombával.
A hazai szarvasgomba-termesztés helyzetéről a Szarvasgomba-Termesztők Országos Egyesületének elnöke, Ulrich József osztotta meg a tapasztalatait a HelloVidékkel.
A szarvasgombának több fajtája létezik, de abban megegyeznek, hogy aranyárban vásárolhatjuk meg őket, ha valami különleges csemegére vágynánk, még ha az áruk is különböző is. A hazai szarvasgomba-termesztés szakértője, és egyben a legnagyobb szarvasgombatermő erdőterülettel rendelkező Ulrich József, a Szarvasgomba-Termesztők Országos Egyesületének elnöke a HelloVidek megkeresésére elmondta, hogy Magyarország klimatikus viszonyai, főleg legújabban a klímaváltozás okán, kiválóak nemcsak a hagyományosan itthon termő, őshonos nyári szarvasgombának, de egy ideje a drágább és ritkább isztriai szarvasgombának is. Szarvasgomba A szarvasgombák a gazdanövénnyel kölcsönhatásban élő szimbionta gombák. Maga a szarvasgomba elnevezés sokféle föld alatti gomba gyűjtőneve, mely felhasználását tekintve fűszer jellegű értékes gasztronómiai különlegesség. Több, ma már régiesnek tűnő köznyelvi elnevezése is ismert, ilyenek például a trifla, a gímgomba, a kutyaorr gomba, a trufola, a drága pöfeteg, a disznógomba, a malacgomba, a porgomba és a földi kenyér.
Az őshonos nyári szarvasgomba szempontjából az idei nyár rettenetes volt, egyrészt nagyon meleg, másrészt nagyon csapadékszegény, már a tavasz is az volt, a nyári aszály pedig tovább rontott a helyzeten. A jövevénygombáknál még most fog kiderülni, hogyan alakul a termés, most kezd termőre fordulni az isztriai szarvasgomba – kezdte a helyzetjelentést Ulrich József.
Nyári szarvasgomba
A nyári szarvasgomba a szarvasgombás termékek fő feldolgozási alapanyaga, mivel a többihez képest viszonylag olcsón, 30-50 euró/kilo áron megvásárolható. A nyári szarvasgomba a fő szezonjában, nyáron tömeges termék itthon, mostanában évente 20 tonna körüli a begyűjtött mennyiség, de voltak évek, amikor 50 tonna is összejött. Az utóbbi 5 évben az éghajlatváltozás – a felmelegedés, a csapadékeloszlás változása sem jó, talajvízcsökkenés – miatt jelentősen visszaesett a termelése. Ráadásul az utóbbi 3-4 évben megjelent a tölgyfa egy új károsítója, a tölgyfa csipkés poloska, ez valószínűleg a fával szimbiózisban élő gombának sem jó, a fa érzékenyebb lesz a szárazságra, más betegségre, fertőzésre.
Isztriai szarvasgomba
A szakértő, Ulrich József elmondta, hogy az egy ideje tartó klímaváltozással nemcsak a harlekin katicák és a sakálok érkeztek meg hazánkba, de az isztriai szarvasgomba is, aminek nagyon örülhetünk, hisz a piaci értéke jóval magasabb a nálunk őshonos, a természetben előforduló, és eddig termesztett nyári szarvasgombáénál. Míg az egyik kilója a szezon kezdetekor 15000-20000 Ft körül mozog, a szezon végére, mostanra pedig eléri a kilónkénti százezer forintos árat is, addig isztriai testvérének kilója 3000-5000 euró között mozog, és novemberben gyűjtik be.
A Dunántúlon van természetes elterjedése az isztriai szarvasgombának, a termesztését még most kezdtük el. Olasz barátaink segítségét kértük, akik magukat a legnagyobb termesztőknek tartják hazájukban, de persze kiderült, hogy náluk a termesztés annyit jelent, hogy kibányásszák a földből a gombát, és az a legnagyobb “termesztő”, aki a legnagyobb szarvasgombatermő erdőterülettel rendelkezik. Így tanácsot nem kaptunk tőlük, a saját módszereinkkel vágtunk bele a termesztésbe, pár év múlva kiderül, sikerrel jártunk-e – folytatja Ulrich József.
A gomba elterjedésének a hőmérséklet szab határt, ahol az átlaghőmérséklet nem megfelelő neki, ott nem terem. Általánosságban elmondható, hogy nem bírják a nagy téli fagyokat, de nálunk már régóta nincsenek nagy téli fagyok, pláne tartósan. Az isztriai szarvasgomba szereti a Dunántúli területeket, és egyszerű a válasz arra a kérdésre, hogyan került ide Olaszországból. Az állat, vaddisznó, egér, rovar, megeszi a gombát, majd tovább vándorol, és elviszi az emésztőrendszerében a spórákat. Majd amikor könnyít magán, a spóra a szabadba kerül, és ha a számára élhető körülményekbe csöppen, megállíthatatlanul szaporodni kezd. Létrejön a mikorrhiza kapcsolat, a spórák kapcsolódnak a gyökérhez, és innentől kölcsönösen segítik egymást a gazdanövénnyel. Mikorrhiza kapcsolat és mutulizmus A mikorrhiza a gombák és a növények között kialakult szimbiózis (mutualizmus) egyik formája. A gomba micéliumából kiinduló gombafonalak (a hifák) behálózzák a gazdanövény gyökereit, a kétféle élőlény kölcsönösen segíti egymás tápanyaghoz jutását. A mikorrhizaképzés jelenségét a 19. században fedezték fel, és az 1980-as években ismerték fel, hogy a mohák és a szövetes növények fajainak legalább 80-90%-a él együtt ilyen módon gombákkal. A görög eredetű mikorrhiza kifejezést Albert Bernhard Frank vezette be 1885-ben, jelentése „gombagyökér”. A mutualizmus során pedig a növény az általa fotoszintetizált cukrokkal és egyéb szerves anyagokkal látja el a gombát. Ezek a forrástól (többnyire a levelekből) először a gyökérszövetekbe jutnak, majd onnan a gombapartnerekhez. Cserébe a micélium hatalmas felszínével és a növény gyökereinél jobb felvevőképességével több vízhez és ásványi anyaghoz jut, és juttatja a fát.
Jómagam is kísérletezem az isztriai szarvasgomba termesztésével, az őshonos nyári szarvasgombát pedig 30 hektáron termesztem Tolna megyében, Hőgyészen. A természetes folyamatot próbáljuk tökéletesíteni: olyan talajon hozzuk össze a gazdanövényt, ami mindkettőnek jó, a gombának is, és kihagyjuk a véletleneket. A tölgymakkra felragasztjuk a spórát, innentől kezdve pedig a gombafonalak teszik a dolgukat, és amíg nem hal el a fa valami miatt, addig tökéletes szimbiózisban élnek együtt, a gomba pedig kiválóan terem – osztja meg velünk a szakember.
Van olyan termesztő, aki a maga 1,7 hektár földjén tavaly 3 millió forint értékű gombát szedett le, de ez a szám idén jóval kevesebb lesz, mivel már a telünk is csapadékhiányos volt, a gomba pedig képtelen száraz közegben szaporodni és teremni.
Mi a labradorra esküszünk, de van, aki vizslával gyűjti be a gombát, sőt, az egyik ismerősöm menhelyi kutyákat hoz ki az erdőbe ötöt-tizet, és ők is ugyanolyan hatékonyak, A szarvasgombát gyűjtő disznó pedig csak turistacsalogató mítosz. Egyedül az a fontos, hogy együttműködő legyen a kutya. De én magam is megérzem a szarvasgombát, amikor terem, hiába a föld alatt nő. Ugyanis neki az a célja, hogy megtalálják, hisz az állat biztosítja a szaporodását, miután megeszi, így a gomba olyan illatanyagot termel, ami erős és összetéveszthetetlen – mondja el Ulrich József.
Erdőtelepítési pályázatok
Az erdőtelepítési pályázat célja az, hogy néhány éven belül Magyarország erdősültségi szintje a jelenlegi 24 százalékosról 27 százalékosra emelkedjen. Mi tavaly 150 hektárnyi erdőt telepítettünk, már megvan a kellő szakmai tudásunk és a tapasztalataink ehhez, az egyesület 27 tagját is mindenben segítjük, ha valaki a tanácsunkat kéri. Vannak köztünk tíz fával termelők, de több hektáron termelők is, széles a paletta.
Öt és fél, hatmillió forint pályázati támogatás jár azért, ha valaki telepít egy hektár erdőt a földjén, ha pedig 100 ezekből a fákból hektáronként őshonos magyar fafaj, akkor további 2800 euró pályázati pénzzel támogatják.
Az erdőtelepítés az erdőtervezéssel kezdődik, a talaj adottságait kell először felmérnie annak, aki belekezd. Ha a talaj alkalmas a szarvasgombának is, olyan fafajt tervezünk be, ami mikorrhiza partnere lehet a szarvasgombának, ilyen alapvetően a tölgy. A spórakezelt gyökeret elültetjük utána. Nekem 28 hektárnyi ilyen telepített erdőm van Tolnában. A pályázat 12 évre szól, vagyis addig kapja utána a gazdálkodó a pénzt évente, a gomba pedig 8 év után termőre fordul, tehát érdemes ma Magyarországon szarvasgombászással foglalkozni. Hektáronként 40 kilótól akár 200 kilónyi is teremhet belőle. Tavaly telepítettem egyhektárnyi isztriai szarvasgombás erdőt a saját módszereinkkel, majd az idő igazolja, megterem-e – foglalta össze Ulrich József.
Címlapkép: Getty Images
forrás: HelloVidék
