FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

Dr. Erdős László: az erdészetnek és a vadászatnak szentelte életét

Fotó: Csatlós Norbert

Az ezerarcú természetet úgy ismeri, akár a tenyerét. A kezdeti nehézségek után pályája egészen az Állami Gazdaságok Központjának erdészeti osztályáig vezetett, és számos technológiai újítást vezetett be a szakmába. Megingathatatlanul kiáll a gyenge minőségű talajokon való akácerdő-telepítés és -hasznosítás mellett, e véleményétől 97 éves korában sem lehet eltántorítani.

Fotó: Csatlós Norbert

Dr. Erdős László 1925. június 22-én született Cserépváralján, a dél-bükki zsákfaluban. Édesanyja tanítónő, édesapja pedig kántor tanító volt, „nadrágos ember” lévén a falu vezetőinek kijáró tisztelet övezte. A család három gyermeke már idejekorán megismerte az erdő és a természet kivételes szépségét, sőt László az édesapja jóvoltából a vadászatba is beleszeretett.

A középiskolát az egri ciszterci gimnáziumban végezte. Itt jó-jeles eredménnyel tanult, és tagja volt az intézmény fúvós és vonós zenekarának.

Nagy barátja volt az állatoknak, ezért a középiskola után eleinte gulyás, aztán gazdatiszt, majd állattenyésztő szeretett volna lenni, ám érdeklődési köre a vadászkönyveknek köszönhetően kibővült, így pályaválasztáskor komoly dilemmába került.

Végül édesapja sugallatára az erdész szakmára esett a választás, aki jól ismerte a környező falvak erdőmérnökeit, és úgy vélte, elszegődhetne melléjük.

Sopronban a Szent Imre kollégiumban lakott. Az egyetem első tanéve két héttel hamarabb ért véget, miután ’44 márciusában a németek megszállták az országot. A kormányzat a háborús helyzetre tekintettel a felsőoktatásban résztvevőknek két hónapos nyári munkaszolgálatot írt elő, így került az erdélyi Besztercei Állami Erdőigazgatóság óradnai erdészetéhez, ahol a kitermelt fa mennyiséget kellett felmérnie.

1944. október 15-én a kormányzat megszüntette az első- és másodévesek oktatását, szélnek eresztette a hallgatókat. Erdős László nem utazott szüleihez, hanem hiányzó vizsgáinak rendezésére a kollégiumban maradt Sopronban. Csatlakozott a Csesznyák Elemér vezette Kisegítő Karhatalmi Szolgálathoz, ahol fel nem robbant bombákat őrzött, illetve a határ védelmét szolgáló futóárkokat ásott évfolyamtársaival.

Sopront kétszer is bombatámadás érte, az egyiket éppen a futóárokban, a másikat a vasútállomás alagsorában vészelte át.

A megélhetéshez kőművesnél végzett éjszakai óvóhelybővítési munkát, a fizetségből fedezte a kollégium díját. A munka mellett a szabadidőre is gondot fordított; évfolyamtársaival rendszeresen vadászott az egyetem tanterületein.

„Háborús időkben puskával az erdőben lófrálni nem volt életbiztosítás, azonban mégsem bírtunk a szenvedélyünkkel. Akkoriban a kollégiumi koszt finoman szólva sem volt kielégítő, így rókagyérítés címen kijártunk a területre, és hát egy-két nyúl, fácán is bekerült a hátizsákba” – mesélte Erdős László.

Az egyetem 1945–47 között a megszokott mederben folytatta az oktatást, abban az időszakban letette a hiányzó vizsgáit. Végül ’47-ben valétált, de a háború utóhatásai miatt csak 1949 februárjában vehette át oklevelét.

Fotó: Csatlós Norbert

„Szakmámban jó darabig nem tudtam elhelyezkedni egy kéretlen elszólás miatt. Az egyházi intézmények államosításakor a kollégiumban azt mertem mondani az első éveseknek, hogy nem kötelező megszavazni az államosítást. Ez a kijelentésem végül azt eredményezte, hogy az állami erdészetek tiltólistájára kerültem.”

Hogy munkához jusson, az egyetem egyik bányász professzorához fordult, aki bányák feltáráshoz keresett geodétákat, így 1949 májusában a Tőzegkitermelő Vállalathoz jelentkezett földmérőnek.

Bő félév után a MÁV talpfa osztályához került, ahol kirendelték Ausztriába fűrészelt vagon-építőanyag átvételére. Az ’51-es átszervezéssel a MÁV Pályaépítő és Felújító üzemi vállalat martonvásári építésvezetőségén kitűző mérnöki állást kapott. 1957-ben pedig a MÁV fatelítői üzemi vállalatnál faátvevő mérnök lett. A vállalat főmérnöke nyugdíjba készült, és Erdős Lászlót javasolta utódjának. Ehhez viszont több gyakorlati tudás szükségeltetett, emiatt elküldték a dombóvári üzem működtetési vezetőjének, azonban rövid időn belül az üzemi légkör egészsége rovására ment.

„Váltanom kellett, mégpedig sürgősen. Az Országos Erdészeti Főigazgatóságon adódott egy szabad állás. A fakitermelési munkák technikai fejlesztését kaptam feladatnak, ez időben kezdte el a szakma alkalmazni a STIHL motorfűrészeket, erdei traktorokat, közelítő kötélpályákat, valamint az Erdészeti Tudományos Intézettel közreműködve elindítottuk az erdészek között a fakitermelő munkaversenyt”– emlékszik vissza.

Fotó: Csatlós Norbert

január 1-jével újabb lehetősége adódott az Állami Gazdaságok Központjának erdőmérnöke nyugdíjba vonulásával. Elsőként az üzemfejlesztési főosztály főelőadójaként, majd műszaki gazdasági tanácsadójaként dolgozott.

Elévülhetetlen érdemek

Fotó: Csatlós Norbert

A vadgazdálkodásban is számos eredményt elért. Több jegyzete jelent meg a Nimród Vadászújság hasábjain, de az Állami Gazdaság vadgazdálkodásáról is rendszeresen publikált. Több külföldi apróvad-tenyésztési technológia behozatalát és elterjesztését köszönheti neki a hazai vadgazdálkodás. Elévülhetetlen érdemei vannak egyebek mellett a Balaton-Nagyberek környéki fácántenyésztés technológiájának kialakításában.

Azokban az időkben Magyarország mezőgazdasági területe mintegy 7 millió hektárt tett ki (ebbe nem tartozik bele az erdőterület), ám több helyen veszteséges volt a termelés. Izinger Pál, a Földművelésügyi Minisztérium magas beosztású vezetője, valamint Madas András, az Országos Tervhivatal Vízügyi és Erdészeti Osztály vezetője kapták a feladatot, hogy mérjék fel, mekkora területet kell kivonni a növénytermesztésből, hogy a megmaradt területeken a nyugat-európai hozamokhoz hasonlókat érhessenek el. A felmérések során 1 millió 200 ezer hektár szántóterületet tartottak kivonhatónak a termesztésből. A kutatási eredmények mellett feljegyezték azt is, hogy a kivont szántóföldi területek nyárfával való beültetése mennyivel jövedelmezőbb lenne, mint bármely más növénykultúra termesztése. 1966-ban indult a mezőgazdasági cellulóznyár telepítési program, amelynek keretében a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban összesen 80 ezer hektárnyi nyáras létesült.

A kötött talajokon meghiúsultak a telepítések, a Nyírségben és a Duna-Tisza közén működő szőlő-gyümölcs termelő állami gazdaságokban viszont a nyárfatermelés versenyképes volt az almával, illetve a búzával.

Számos kitüntetésben részesült

Dr. Erdős László a ’80-as évek elején a cellulóznyár-termelés és a fakitermelés gépesítése témájában doktorált. Kiemelkedő szellemi és gyakorlati tevékenységével nagyban hozzájárult az erdőgazdálkodás, illetve a természetvédelem fejlesztéséhez, ezért 1994-ben az Országos Erdészeti Egyesület Kaán Károly Emlékérem kitüntetésben részesítette. Emellett az Erdészeti Főigazgatóságtól kétszer kapta meg az Erdészet kiváló dolgozó ja kitüntetést, az Állami Gazdaságok Központja pedig a mezőgazdaság fejlesztéséért a Munka Érdemrend ezüst fokozatával nyugalmazta. Tulajdonosa a Nimród vadászéremnek, és az Agrárminisztériumtól 2015-ben megkapta az Életfa Emlékplakett Arany Fokozata kitüntetést.

„Vizsgálataim során én a nyárfát az akáccal helyettesítettem, mert az utóbbi még költséghatékonyabb faj. Kevesebb vízre van szüksége, szerény a tápanyagigénye, vagyis a gyenge minőségű talajokon a nyárnál is jobban teljesít. Ráadásul intenzív neveléssel és megfelelő tápanyagpótlással az akác piacképesebb terméket ad. Magyarán az akác sokkal nagyobb hozzáadott értékű termékben testesül meg, mint a nyár. Kértem a minisztériumot, fogadja el ezt a koncepciót, azonban idegenhonos fafaj lévén elutasították a kérelmemet, annak ellenére, hogy a későbbiekben az akác honosított fafaj lett.” Ehhez egyebek mellett arra volt szükség, hogy Erdős László számos külföldi tanulmányút során vizsgálta az intenzív eljárásokat és a biológiai alapokat.

A külhoni ismereteket és tapasztalatokat pedig „beültette” a hazai termelésbe. 1986-ban hivatalosan is nyugállományba vonult, de 97 éves kora ellenére jelenleg is ökológiai számításokat végez egy klímaváltozással kapcsolatos tanulmány keretében.

Úgy véli, a klímaváltozás miatt egyre súlyosabb problémákkal kell szembenéznie az erdészeknek. De abban bízik, hogy a klímakérdésekre mihamarabb választ ad majd a szakma.

Megjelent A Mi Erdőnk 2022/4 számában.
Forrás: magyarmezogazdasag.hu

Kiegészítés: Dr. Erdős László a FAGOSZ örökös, tiszteletbeli tagja.

Előző cikk

A Nyírerdőnél, Gúthon tartott ülést A Mi Erdőnk szerkesztőbizottsága

Következő cikk

Vége a fenyőnek? – Konferencia a lombos fafajokról



Stihl
(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések
Total
0
Share