Európa (EU) euró milliárdokat fektet az éghajlati válság elleni küzdelembe, miközben elmulasztja megvédeni a kontinens legősibb erdőit, amelyek hatalmas szén-dioxid-tárolók. Az idős erdők rendkívüli jelentőséggel bírnak a biológiai sokféleség és az éghajlatvédelem szempontjából Európában, de egyre ritkábbak.
Annak ellenére, hogy az EU a 2030-ig szóló biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiájában ígéretet tett, az öreg erdők védelmére vonatkozó jogszabályokat számos tagállamban még mindig nem hajtották végre. Az idős erdők pusztulása riasztó ütemben folytatódik. A Science című folyóiratban megjelent öreg erdő cikk (6,6 MB pdf.) szerint sürgősen szükség van az idős erdők átfogó feltérképezésére – és azonnali fakitermelési moratóriumra ott, ahol ezek előfordulása a legvalószínűbb.
Az öreg erdőkre a világ számos részén, köztük Európában is nagy és növekvő nyomás nehezedik.
Az EU legtöbb országában nagyon kevés öregerdő maradt meg, és ezek jellemzően kicsik és elszigeteltek. Bár az EU 2030-ig szóló biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiája jogi védelmet ír elő számukra, egy nemzetközi tudóscsoport a Science című tudományos folyóiratban megjelent új kommentárjában arra figyelmeztet, hogy ennek ellenére az idős erdők pusztulása továbbra is töretlenül folytatódik. “Ezek az erdők kritikus jelentőségűek a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából; számos veszélyeztetett faj függ tőlük, köztük a farkasok, a hiúzok és a medvék, valamint számtalan gerinctelen és gomba faj”. mondja Dr. Mikoláš, a prágai Cseh Élettudományi Egyetem munkatársa, a cikk vezető szerzője. “Emellett hatalmas mennyiségű szenet tárolnak, így természetes megoldást kínálnak az éghajlatváltozás ellen. Fontosságuk ellenére jelenleg nem sikerül megvédeni ezt a természeti örökséget. Sürgős intézkedésekre van szükség az idős erdők jobb védelme érdekében, mielőtt még túl késő lenne”.”
A kutatók szerint a jobb védelem egyik fő akadálya, hogy sok idős erdőt nem azonosítottak be teljesen. “Szisztematikus térképezésre van szükségünk, hogy megteremtsük az alapot az öreg erdők megfelelő védelméhez, mégpedig most.” érvel az egyik társszerző, Tobias Kuemmerle professzor a berlini Humboldt Egyetemről (Németország). “Enélkül előfordulhat, hogy az idős erdőket még azelőtt kivágják, mielőtt azonosítanák őket, vagy az erdőket azért vágják ki, mert helyileg még viszonylag elterjedtek, de európai szempontból ritkák.”
Míg a múltban gyakran védte őket távoli fekvésük, ez a közelmúltban megváltozott. “Az idős erdők fakitermelése nagyobb hasznot hozhat az erdőtulajdonosoknak, mint a védelmük.” Teszi hozzá Dr. Miroslav Svoboda, a Cseh Élettudományi Egyetem társszerzője. “A faárak magasak, és szigorúbb védelem van kilátásban. Ugyanakkor a tulajdonosok jelenleg sok régióban nem kapnak elegendő kompenzációt az erdeik megőrzéséért. Mindez azt jelenti, hogy nagy a csábítás arra, hogy most, még a szabályozás szigorodása előtt kivágják az idős erdőket.” A szerzők megjegyzik, hogy ez már számos országban, köztük Romániában és Svédországban is így történik. Dr. Anders Ahlstrom, a svédországi Lund Egyetem munkatársa, egy másik társszerző szerint 2003 óta Svédországban az összes favágás 19%-a nem védett idős erdőkben történt, ami évi 1,4%-os veszteséget jelent. Hozzáteszi, hogy “a jelenlegi fakitermelési ütem mellett a 2070-es évekre ezek a nem védett öreg erdők eltűnnek Svédországban”.
“Az utolsó megmaradt idős erdők a szemünk láttára tűnnek el, és ez teljesen ellentmond az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos céljainak”. magyarázza Dr. Mikoláš. “De minden eszközünk megvan ahhoz, hogy megállítsuk ezt a veszteséget”.
A kutatók szerint arra van szükség, hogy az erdőtulajdonosok méltányos pénzügyi kompenzációt kapjanak, ha megvédik öreg erdeiket. Az EU-nak haladéktalanul fakitermelési moratóriumot kellene elfogadnia a potenciálisan idős erdőket tartalmazó területekre, hogy azok ne tűnjenek el még azelőtt, hogy egyáltalán azonosították volna őket. Végezetül pedig kötelezően előírni kell, hogy a tagállamok nemzeti stratégiáikba foglalják bele az idős erdők védelmét.
“Sikeres példák léteznek” – mondja a társszerző, Prof. Gianluca Piovesan, az olaszországi Tusca Egyetem munkatársa. “Tizennyolc európai ország már évek óta együttműködik, hogy szigorúan megvédjenek több mint 100 000 hektárnyi idős bükkös erdőt.” Ez az erőfeszítés a világ legnagyobb transznacionális UNESCO-örökségi területének létrehozásához vezetett. “Most van itt az ideje a cselekvésnek” – teszi hozzá Dr. Mikoláš. “Meg kell tennünk a szükséges lépéseket, hogy megóvjuk ezt a pótolhatatlan természeti örökséget a jövő generációi számára.”
“Európa valóban világviszonylatban is élen járt azzal, hogy kötelezettséget vállalt az összes megmaradt őserdő védelmére. Ez egy olyan példa, amelyet a világ többi része, beleértve az Egyesült Államokat is, igyekszik követni” – mondta a kommentár társszerzője, Dr. William Keeton, az amerikai Vermont Egyetemről. “Most azonban itt az ideje, hogy az EU vezetői a tettek mezejére lépjenek az EU területén is.”
