A városi parkok és egyéb zöldfelületek segítenek a nyári kánikulát kordában tartani, növelik a biodiverzitást, és kellemes közérzetet biztosítanak az embereknek. Emellett egy új kutatás szerint átlagosan 2,5 évvel lassítják a biológiai öregedést azoknál, akik a közelükben élnek.
A Science Advances tudományos lapban megjelent tanulmány szerzője, Kyeezu Kim, a Northwestern Egyetem Feinerg Orvosi Iskolájának tudósa elmondta, hogy aki közelebb él a zöldfelületekhez, az fiatalabb lehet a valódi életkoránál.
A kutató szerint a mostani felfedezésük jelentős hatással lesz a várostervezésre a zöld infrastruktúra kiterjesztésének szempontjából, mely hozzájárul a közegészségügy javulásához, írja a MedicalXPress.
A zöldterületekhez való hozzáférést összekötötték a keringési rendszer jobb egészségi állapotával és a csökkent halálozási aránnyal.
Azt feltételezik, hogy emögött nagyobb fizikai aktivitás és a szociális interakciók állnak, de hogy a parkok sejtszinten is lelassították-e az öregedést, az egyelőre nem egyértelmű.
Hogy ezt kiderítsék, a kutatócsoport megvizsgálta a DNS kémiai változásait, melyet metilációnak neveznek. Korábbi munkák bebizonyították, hogy az úgynevezett epigenetikus óra, mely a DNS metiláción alapszik, jó jelzője lehet az olyan egészségügyi problémáknak, mint a keringési rendszer betegségei, a rák, a kognitív képességek, és egy sokkal pontosabb módszer az öregedés mérésére, mint a naptári évek.
Kim és kollégái több mint 900 fehér és fekete bőrű embert követtek nyomon amerikai nagyvárosokban (Birmingham, Chicago, Minneapolis, és Oakland) egy több, mint 20 éves perióduson át, 1986-2006 között. Műholdképeket használva megállapították, hogy a résztvevők otthonai milyen közel voltak a zöldfelületekhez és parkokhoz, és ezt az adatot társították a tanulmány 15. és 20. évében begyűjtött vérmintáihoz, melyekből megállapították a résztvevők biológiai korát.
A kutatók egy statisztikai modellt készített az eredmények értékelésére, valamint az olyan egyéb változók – például az iskolai végzettség, a jövedelem és az olyan egyéni viselkedések, például a dohányzás – ellenőrzésére, amelyek befolyásolhatták az eredményeket.
Arra jutottak, hogy azok az emberek, melyeknek otthona körül 30 százaléknyi zöldfelület volt öt kilométeres körzetben, átlagosan 2,5 évvel fiatalabbak voltak biológiai értelemben, mint azok, melyeknél csak 20 százalék ez az arány.
Azonban ez a hatás nem egyenlően oszlott el. A több zöldfelülethez hozzáférő sötétbőrűek csak egy évvel voltak fiatalabbak, míg a fehérek hárommal.
“Más tényezők, például a stressz, a környező zöldfelületek minősége, és egyéb szociális segítségek, szinten hatással vannak a parkok jótékony hatására a biológiai kor szempontjából” – magyarázta Kim, aki szerint tovább kell folytatni az ez irányú kutatásokat.
Például az elmaradottabb városrészekben a tiltott tevékenységekre használt parkok kevésbé látogatottak lehetnek, amitől azok pozitív hatása nem tud érvényesülni.
A következő lépések között szerepelhet a zöldfelületek és a konkrét egészségügyi eredmények közötti kapcsolat vizsgálata – tette hozzá. Az sem világos még, hogy a parkok pontosan hogyan csökkentik az öregedést – csak az, hogy ezt teszik, mutatott rá Kim.
Manuel Franco epidemiológus, az Alcala Egyetem és a Johns Hopkins Egyetem munkatársa “jól megtervezett tanulmánynak” nevezte a kutatást. Rámutatott, hogy egyre több és tudományosan alátámasztott bizonyítékkal rendelkezünk arra vonatkozólag, hogy a városi zöldterületeket népszerűsíteni kell, és az embereket biztatni kell ezek kihasználására.
Forrás: medicalxpress.com alapján (Tóth-Gál Enikő fordítása) Magyar Mezőgazdaság
