Megjelent a magyarországi erdők 2022. évi egészségi állapotának az I. szintű, nagyterületű egészségi állapotfelmérése (EVH I.) 16×16 km-es hálózatának mintapontjain felvett adatok alapján, illetve ennek értékelését tartalmazó tanulmány Erdeink egészségi állapota 2022-ben címmel.
A múlt század ’80-as éveiben már megfigyelték és felismerték azokat a kedvezőtlen hatásokat, melyek következtében az európai erdők egészségi állapotában szignifikáns romlás jelentkezett. Az intenzív kutatás és az országhatáron átnyúló összefogás keretében több olyan nemzetközi együttműködési program jött létre, melyeknek szerepe az erdők állapotának összehangolt monitoringjában, illetve a klímaváltozás elleni védekezésben a mai napig jelentős.
A hazai erdők egészségi állapota európai viszonylatban átlagosnak tekinthető, ugyanakkor az utóbbi években az összesített erdőkárok mértéke és területe is növekvő trendet mutatott. Erdeink egészségi állapotát döntően az időjárási viszonyok (aszály, fagy, szél) és egyes biotikus károsítók (rovar-, gombakórokozók) befolyásolták, de nem jelentéktelen a vadállomány által okozott, illetve az erdőhasználatból, erdőművelésből közvetlenül adódó károsítások hatása sem.
Az Erdészeti Mérő- és Megfigyelő Rendszeren belül kap helyet a 78 db állandó mintaponton alapuló Erdővédelmi hálózat (EVH I.), melynek vizsgálati helyein évente mérik fel az erdő állapotát, illetve annak változását, felhívva a figyelmet az esetlegesen kedvezőtlen tendenciákra. Az összegyűjtött és kiértékelt adatok alapján nyomon követhető az erdők állapotának változása, a károsítók térbeli és időbeli kiterjedése, az erdőt veszélyeztető új károsítók megjelenése, illetve előre tervezhető az egyes károsítók ellen szükséges védekezés.
2022-ben 78 darab EVH mintaponton történt meg a mintafák egészére – koronára, törzsre és gyökfőre egyaránt – kiterjedő egészségi állapot felmérés. A vizsgálat a nemzetközi metodika szerint zajlott.
Összességében megállapítható, hogy az erdők egészségi állapotának romlása – a vizsgált mintaterületek adatai alapján – felgyorsult. Több fajcsoportnál a közepesen és az erősen károsodott faegyedek részarányának ugrásszerű növekedése figyelhető meg, míg egészségesnek mondható faegyedet már egyre ritkábban találunk. A kocsányos tölgy és az „egyéb tölgy” fafajcsoportba tartozó mintafáink között egyáltalán nem volt egészséges példány, de a feketefenyő, a cser és az akác esetében is csak elvétve akadt olyan fa, melynek levélvesztése ne haladta volna meg a 10%-ot. Az erősen károsodott egyedek részaránya az akác és a kocsányos tölgy esetén volt a legmagasabb, előbbi esetében ez azért is figyelemreméltó, mert néhány éve még a viszonylag egészségesebb fafajok sorát gyarapította.
Számos fafajcsoportban már az abiotikus eredetű károk domináltak a korábbi évekhez képest döntően inkább a rovar- és gombakárok magasabb részarányához képest. Összességében az abiotikus károk részaránya csaknem elérte a rovarkárokét. A vadkár mértéke a gyertyán, a bükk, az egyéb kemény és lágy lombos fajok és a nyár fajok esetében volt relatív magasabb, míg a mechanikai sérülések, sebzések aránya a bükkön, a gyertyánon illetve a fenyőkön volt számottevő. A tűzkár nyomai az egyéb lágy lombos fákon és az erdeifenyőn voltak megfigyelhetőek. Az idei évben az előző évekhez képest a be nem azonosított, vagyis ismeretlen eredetű károk aránya ismét csökkent, melynek egyik oka, hogy a felvételezést végző kollégák – a szakmai továbbképzéseknek köszönhetően – egyre biztosabban tudják beazonosítani a tüneteket.
Erdővédelmi aktualitások
A jövevény rovarfajok magyarországi megjelenésének és megtelepedésének üteme különösen az utóbbi fél évszázadban gyorsult fel, amely kifejezetten igaz az utóbbi 20 évre, mely során több jövevény faj jelent meg, mint az azt megelőző 110 esztendőben.
Ennek számos oka van: alapvetően a globalizáció, a megnövekedett áruforgalom könnyíti meg a terjeszkedésüket, valamint az egyre gyakoribbá váló időjárási anomáliák (pl. enyhe telek, aszályok) kifejezetten kedveznek számos jövevény rovarfaj megtelepedésének, illetve akár tömeges elszaporodásának is. A jövevény rovarfajok megjelenése és terjeszkedése a jövőben is folytatódni fog. Csak korai felismerésük, valamint a velük kapcsolatos ismeretek bővítése és terjesztése segíthet terjedésük lassításában, illetve kártételük mérséklésében.
A tölgy csipkéspoloska (Corythucha arcuata) még mindig az utóbbi néhány év legsikeresebben terjeszkedő invazív rovarfajainak egyike. Az Amerikai Egyesült Államokból behurcolt kártevőt Európában a 2000-es évek elején észlelték először – hazánkban 2013-ban a Szarvasi arborétumban – és feltehetőleg élő növényanyaggal hurcolták be őshazájából. Származási helyén a természetes ökoszisztéma részeként nem ilyen elterjedt, nem számít jelentős kártevőnek, Európában azonban természetes ellenség híján rendkívül gyorsan elterjedt. Az ERTI Erdővédelmi osztályának munkatársainak megfigyelése szerint a tápnövény szűkössége sem fogja korlátozni terjeszkedését, hiszen mára bebizonyosodott, hogy nemcsak az összes eurázsiai lombhullató tölgy alkalmas tápnövénye a rovarnak, de olyan tápnövényeken is kimutatták, mint a szelídgesztenye, hárs, juhar. Szinte minden tölgyesünkből érkezett már jelentés a tölgy csipkéspoloska kártételéről. A 2022-es kárbejelentők adatfeldolgozása jelenleg még zajlik, de a 2021-es évben összesen 67699 ha-ról érkezett kárbejelentés. Emellett arborétumokban, parkokban is megtalálható.
Elterjedését ugyancsak segíti, hogy, csipkéspoloskának évente több nemzedéke is lehet, melyek egyidejűleg vannak jelen a tápnövények levélfonákján. Eddigi megfigyelések szerint nyár közepére, végére a levelek elszíneződnek, miáltal lecsökken a fák asszimilációs felülete, mely hatással van a növény víz és tápanyagforgalmára is. A faj tömeges fellépésének hosszú távú hatásaira vonatkozóan már vannak előzetes eredmények. Ezek arra utalnak, hogy nem csak a megtámadott fák egészségi állapotára, hanem azok növekedésére és makktermésére, valamint a tölgyekhez kötődő fajgazdag életközösségekre nézve is jelentős negatív hatás várható. Egyelőre nem ismert sem a poloska természetes ellensége, sem hatékony védekezési eljárás a faj ellen. Hosszabb távú megoldást valószínűleg egy sikeres klasszikus biológiai védekezési program jelenthet.
A károsító jelentőségét felismerve több állami erdőgazdaság monitorozza intenzíven az állományait. A lenti drónfelvétel4 a Mecsekerdő Zrt. területén készült, ahol így kísérik figyelemmel a tölgyeseik állapotát.
Ez a technológia alkalmas az állományok szintjén a fotoszintetikus aktivitás kimutatására a vegetációs index elemzésével. A tölgy csipkéspoloska a 2022. évben 47 mintaterületünkön volt jelen.
kapcsolódó: Erdőkárok összesített kimutatása 2017-2022
forrás: NFK Erdészeti Főosztály
