Az elmúlt aszályos évek után sok szó esik a bükk károsodásáról. Azt, hogy ezt hogyan befolyásolja az erdőgazdálkodás, egyelőre alig tudjuk. A Sváb-Alb védett erdeiben és a kezelt összehasonlító területeken végzett vizsgálat eredményei nem utalnak arra, hogy a bükk természetes pusztulása (mortalitása) a fák eltávolítása által nagyobb lenne.
A bükk szárazságkár: a gazdálkodás a pusztulás növekedéséhez vezet-e?
Vitathatatlan, hogy a 2018 és 2020 közötti száraz időszak következtében számos bükkös állományban korábban ismeretlen mértékű kár keletkezett. Az erdőállapot-felmérés során megfigyelt lombvesztés 2020-ban új csúcsot ért el. Ezen túlmenően ez az országos felmérés 2021-ben az elmúlt több mint 25 év legmagasabb elhalási arányát állapította meg.
Gyakran tárgyalt, de nagyrészt megoldatlan kérdés, hogy a gazdálkodási intézkedések milyen mértékben befolyásolják a bükkpusztulást. Az előhasználat, az állománykezelés és a célvastagság-használat beavatkozik a lombkoronaszintbe, és ezáltal megváltoztathatja a mikroklímát. Az állomány lombkoronájának nagyobb nyílásain több napsugárzás hatol be, és a hőmérséklet megemelkedik. Másrészt az állománysűrűség csökkentése javíthatja a megmaradó fák számára az erőforrások, különösen a víz elérhetőségét. Ezt jól jelzi, hogy a ritkított állományokban a ritkítás nélküli állományokhoz képest nagyobb az átmérő növekedése a szárazság alatt és után, ami a ritkított állományok nagyobb szárazságstressztűrő képességére utalhat. Vannak azonban arra utaló jelek is, hogy – különösen az idősebb bükkösökben – az alapterület csökkenésével jelentősen megnő az életképesség csökkenésének kockázata.
A már nem művelt (gazdálkodásból kivont) hesseni természetvédelmi területekről származó első megállapítások azonban nem utalnak arra, hogy a bükkösökben végzett fakivágási intézkedések jelentősen befolyásolnák a szárazság okozta pusztulást. E részben ellentmondásos, a helyi tényezőktől függő eredmények hátterében a jelen tanulmány azt vizsgálta, hogy a bükkösök kezelése a Sváb-Alb (Baden-Württemberg) területén milyen mértékben befolyásolhatja a szárazság miatti pusztulást. Ennek érdekében összehasonlító vizsgálatokat végeztek a már nem művelt védett erdőkben és a művelt referenciaállományokban.
A teljes AFZ-cikk a módszertannal és a forrásokkal együtt letölthető a ResearchGate oldalról.
A vizsgálat eredményei: Nem nőtt a mortalitás a kezelt (művelt) erdőkben!
Az átlagos éves pusztulási (mortalitás) arány alacsony volt mind a védett erdőkben (0,7%), mind a gazdálkodó erdőkben (mindössze 0,2%). Ez nem utal a pusztulás jelentős növekedésére a gazdálkodás következtében. Sem a védett erdőkben, sem a gazdálkodó referenciaterületeken nem figyeltek meg jelentősen megnövekedett elhalást, ahogyan az az elmúlt években a bükkösökben a nagyon száraz termőhelyeken alkalmanként megfigyelhető volt. Az itt bemutatott eredmények nyilvánvalóan nem olyan területről származnak, amely a szárazság szempontjából szélsőségesen száraz. Nagyon is lehetséges, hogy a jelentősen szárazabb területeken végzett gazdálkodásnak más hatása lehet a bükkpusztulásra.
A fakitermelés intenzitása sem volt közvetlen hatással a megmaradt fák pusztulási kockázatára. Inkább megerősítést nyert a konkurens nyomásnak (a fák egymás közti versenye) a fák túlélési esélyeire gyakorolt nagy hatása, amelyet más tanulmányok is megállapítottak.
Természetesen az előhasználati belenyúlások a bükkösökben is kockázatot jelentenek. Például az állomány erős felnyitása növelheti a napégés okozta károsodás és a bükk cserebogár későbbi fertőzésének kockázatát, különösen száraz-meleg körülmények között. Az idősebb bükkösökben az alapterület csökkenésével a vitalitásvesztés kockázatának növekedésére vonatkozó megállapítások szintén azt jelzik, hogy a gazdálkodásnak negatív hatásai lehetnek a bükkre.
A mi és más szerzők eredményei azonban azt mutatják, hogy vannak olyan nagy bükkösök, ahol (eddig) nagyon alacsony volt az aszály okozta pusztulás, és a lombkorona erdőművelési ritkítása nem járult hozzá ehhez. Ezért a bükkösökben a szárazság okozta stressz és a pusztulás elkerülését célzó erdőművelési alkalmazkodási stratégiáknak a sebezhetőség helyspecifikus értékelésén kell alapulniuk.
Forrás: waldwissen.net
Szerkesztette: Forstliche Versuchs- und Forschungsanstalt Baden-Württemberg
Fatájolta: MM
