A klímaváltozás miatt megváltozhat a Mecsek ma ismert képe. Ripszám István, a Mecsekerdő Zrt. vezérigazgatója lapunknak nyilatkozva azonban sietett mindenkit megnyugtatni: nem lesz kopár terület hegységünk a jövőben sem, azonban egyes fafajok, köztük a bükk és a fenyőfélék visszaszorulhatnak, más őshonos fajták, mint a molyhos tölgy és az ezüst hárs viszont előtérbe kerülhetnek.
A szakember elmondta: az erdőgazdálkodásban is egyértelműen tapasztalhatóak a klímaváltozás hatásai. A 2010-es és 2014-es szárazságok után tavaly extrém aszály volt, az a kevés csapadék, ami esett, nagyon rossz eloszlásban érkezett. Az, hogy lényegében alig van téli csapadék, továbbá a hóborítottság is csak néhány napig tart, kifejezetten megterheli a növényeket a tavaszi induláskor – fűzte hozzá a szakember.
Rovarok és gombák gyengítik a fákat
Ripszám István kifejtette: lényegében a luc- és a jegenyefenyő eltűnik az országból, és a Mecsekben nagyobb állománnyal jelenlévő erdei- és fekete fenyőket pedig másodlagos károsítók, köztük rovarok és a gombafertőzések gyengítik. Ezen fajtákat a 19. század végén pusztító filoxéra-járvány után telepítették erdész elődeik, amikor valóban kopárrá vált a Mecsek. E fafajok akkor jó választásnak bizonyultak, ugyanis közöttük meg tudtak telepedni az őshonos fafajták – mutatott rá.
A bükk szinte minden évben hoz már termést
Mint kiemelte, a Mecsek faállományának mintegy 30 százalékát adó bükk sem érzi már jól magát a hegységben, mivel több csapadékra és párára lenne szüksége. Az erdőgazdaság vezetője egy érdekes jelenségre is felhívta a figyelmet: bár a bükk normális esetben csak hétévente hoz makktermést, kollégái azt tapasztalják, hogy az elmúlt években szinte minden esztendőben, ráadásul igen nagy mennyiségben terem.
Szavai szerint a jelenség hátterében az áll, hogy a bükk egyre rosszabbul érzi magát, s a normálishoz képest hatalmas terméssel próbál terjeszkedni, új területeket meghódítani. E terjeszkedési képesség a bükkre egyébként jellemző, a probléma csak az, hogy a klímaváltozás sebessége a bükk terjeszkedési sebességének 30-150-szerese is lehet.
A klímaváltozás alapvetően megváltoztatja a termőhelyi viszonyokat, tehát az a termőhely, amely korábban megfelelt a bükknek, a jövőben már nem lesz jó, így északabbra tolódik a faj optimális élőhelye. Az állatvilágból vett párhuzammal élve az erdész szakember azt hangsúlyozta: ugyanez a terjedési irány látható az aranysakál és a kabóca esetében is. Az állatok ugyan viszonylag dinamikusan tudnak menni az optimumuk után, a növények azonban nem. Európában a hegységek, kelet-nyugat irányban húzódnak, ami a fafajok természetes migrációját is gátolja – jelezte.
Az öngyógyító erdő kialakítása a cél
Ripszám István felhívta a figyelmet, ha szeretnénk megőrizni a jelenlegi erdőborítottságot, a fő szempont a következő évtizedben nem az lesz, hogy melyek a legjobban hasznosítható fafajok, hanem, hogy megmaradjon és minél inkább „önjáró, öngyógyító” tudjon lenni az erdő. A Mecsekerdő vezetője utalt arra is, hogy e cél eléréséhez akár a jogszabályi környezet újragondolása is szükséges lehet, mivel a jelenlegi erdőtörvény meglehetősen kötött a használható fafajok tekintetében.
Tájékoztatása szerint vannak olyan őshonos fafajok is, amelyek nagyobb teret tudnak nyerni, például a Jakab-hegy mostohább részeire szorult molyhos tölgy és szintén ilyen a balkáni elterjedésű ezüst hárs. Előbbi, ha jobb termőhelyre kerül, megoldás lehet bizonyos fafajok kiváltására, az ezüst hárs pedig jól tolerálja a szárazságot és a hőséget, ráadásul a Mecsek szinte összes erdőtársulásában jelen van. Ha az ezüst hárs teret is nyer, az erdő jelenlegi szerkezete nem fog megváltozni, és attól sem kell tartani, hogy egyszerre kipusztul több ezer hektár erdő – mondta Ripszám István.
forrás: BAMA
