Egy új jelentés szerint a kanadai erdőtüzek hozzájárultak ahhoz, hogy 2023-ban rekordmagas legyen a fosszilis tüzelőanyagok kibocsátása. Már csak hét évünk maradt a szén-dioxid-kibocsátásra, mielőtt a világ hőmérséklete meghaladja az 1,5°C-ot – derül ki a Global Carbon Project jelentésből.
Az éves globális szén-dioxid-kibocsátási egyenleg átvágja azt, amit Greta Thunberg a COP-ok “bla-bla-bla-bla”-jának nevez. Lényegében kijózanító betekintést nyújt abba, hogy az emberiség mit tehet még a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásával, anélkül, hogy elszabadult klímaváltozást idézne elő.
Az olajból, gázból és szénből származó globális szén-dioxid-kibocsátás idén ismét emelkedett – a 2022-es szinthez képest 1,1 százalékkal nőtt, és a becslések szerint elérte a 36,8 milliárd tonnát.
Ha a szennyezés ezen a pályán folytatódik, a Global Carbon Project kutatócsoport tudósai 50 százalékos esélyt becsülnek arra, hogy a globális felmelegedés körülbelül hét éven belül tartósan meghaladja az 1,5°C-ot.
“Az éghajlatváltozás hatásai mindenütt nyilvánvalóak körülöttünk, de a fosszilis tüzelőanyagokból származó szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló intézkedések továbbra is fájdalmasan lassúak” – mondta Pierre Friedlingstein professzor, az IPCC korábbi vezető szerzője, a tanulmány vezetője.
“Most már elkerülhetetlennek tűnik, hogy túllépjük a Párizsi Megállapodás 1,5°C-os célkitűzését, és a COP28-on találkozó vezetőknek még a 2°C-os célkitűzés életben tartásához is meg kell állapodniuk a fosszilis tüzelőanyagok kibocsátásának gyors csökkentéséről” – teszi hozzá a professzor, aki az Exeteri Globális Rendszerek Intézetben dolgozik.
Mi történik a világ által termelt szén-dioxiddal?
Ha a földhasználat változását és a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását is figyelembe vesszük, a globális CO2-kibocsátás teljes mennyisége 2023-ban a becslések szerint 40,9 milliárd tonna lesz.
Bár például az erdőirtásból származó kibocsátás némileg csökkenni fog, még mindig túl magas ahhoz, hogy az új erdők telepítésének jelenlegi ütemével ellensúlyozni lehessen.
A 2023-as szén-dioxid-kibocsátási történet egy szélesebb körű, aggasztó tendenciába illeszkedik: a kibocsátások 10 éves “platójára”, amely a tudósok szerint messze van attól a meredek csökkenéstől, amelyre az éghajlati célok eléréséhez sürgősen szükség van.
Az éghajlatváltozás frontvonalában állók számára azonban ez a 12 hónap a válságoktól volt hangos – figyelmeztetés arra, hogy mi vár ránk az 1,5°C-os küszöbérték közeledtével. A tüzekből származó globális CO2-kibocsátás idén nagyobb volt az átlagosnál, részben a kanadai szélsőséges erdőtűzszezon miatt.
Az összes kibocsátott CO2 körülbelül felét a szárazföldi és óceáni “nyelők” továbbra is elnyelik, a többi a légkörben marad, ahol az éghajlatváltozást okoz.
Ezek a természetes elnyelők messze a leghatékonyabb eszközeink a kibocsátott szén-dioxid-kibocsátás kezelésére. A jelentés megállapítja, hogy az olyan technológiai alapú szén-dioxid-eltávolítás, mint a CCS, még mindig csak körülbelül 0,01 millió tonna CO2-t jelent.
Ez több mint egymilliószor kisebb, mint a jelenlegi fosszilis CO2-kibocsátás.
Hol szabadul fel a legtöbb szén-dioxid?
A több mint 120 tudósból álló nemzetközi kutatócsoport által készített 2023-as globális szén-dioxid-kibocsátási jelentés vegyes képet fest a világ szennyezéséről.
Azt mutatja, hogy a fosszilis CO2-kibocsátás egyes régiókban – köztük Európában – csökken, de összességében növekszik.
Idén a kibocsátás az előrejelzések szerint Indiában (8,2%) és Kínában (4%) nő, az EU-ban (-7,4%) és az USA-ban (-3%) pedig csökken.
Európa fejlődése nagyrészt a szén- és fosszilis gázfogyasztás csökkenésének köszönhető. A szerzők ezt a megújulóenergia-kapacitás növekedésének, valamint az energiaválság folytatódó hatásainak tulajdonítják, mivel a magas energiaárak és más inflációs tényezők az energiakereslet csökkenéséhez vezettek.
A fosszilis CO2-kibocsátás Indiában már meghaladja az EU kibocsátását, mivel a dél-ázsiai országban a szén-, olaj-, gáz- és cementkibocsátás idén mind emelkedett. Ipari szempontból a jelentés azt is megjegyzi, hogy a nemzetközi légi közlekedés és hajózás kibocsátása az előrejelzések szerint 2023-ra 11,9 százalékkal fog növekedni.
“A legfrissebb CO2-adatok azt mutatják, hogy a jelenlegi erőfeszítések nem elég mélyrehatóak és nem elég széles körűek ahhoz, hogy a globális kibocsátást a nettó nullához vezető csökkenő pályára állítsák, de a kibocsátások egyes tendenciái kezdenek megmozdulni, ami azt mutatja, hogy az éghajlat-politika hatékony lehet” – kommentálja Corinne Le Quéré professzor, az UEA Környezettudományi Karának Royal Society kutatóprofesszora.
“A globális kibocsátás a mai szinten gyorsan növeli a CO2-koncentrációt a légkörben, ami további éghajlatváltozást és egyre súlyosabb és egyre súlyosabb hatásokat okoz.”
A COP28 vezetői számára egyértelmű az üzenet: “Az éghajlatváltozás legsúlyosabb hatásainak elkerülése érdekében minden országnak a jelenleginél gyorsabban kell dekarbonizálnia gazdaságát” – teszi hozzá.
forrás: EuroNews
