Nem könnyű ma elkezdeni a karácsonyfa-termelést, igény ugyan változatlanul mutatkozik az illatos örökzöldekre, de a környezeti és gazdasági kihívások egyre nagyobbak.
Nagy múltra tekint vissza Dél-Zalában, Surd, Belezna, Nemespátró és Liszó térségében a fenyőtermelés, az ország karácsonyfaigényét javarészt innét elégítik ki. Surd valamikor Zichy grófi birtok volt, az itteni arborétum és pihenőparkban közel 140-féle fenyő és tuja, valamint körülbelül 35-40 fajta egyéb dísznövény, illetve cserje található. Mindezt Petrezilka Károlynak köszönheti a község, aki a nevét később Pagonyra magyarosította. És nemcsak ezt, hanem a fenyőt is, mely több évtizede a térségben élők nagyon fontos bevételi forrása.
Petrezilka/Pagony Károly Zichy Ödön gróf főerdészeként létesítette a parkot. Legkedvesebb növényfaja a fenyő volt, egész Európában gyűjtötte a magokat, még az első világháborút követő kaukázusi fogságából is hozott haza belőlük a kabátja bélésében. Ezekkel rakta le 1921-ben az egykori erdőmérnök a mára országos hírűvé vált csemetekert alapjait. Pagony Károly évtizedekkel később fenyőfacsemetéket osztott ki a surdiaknak és megmutatta nekik, hogyan kell elültetni, illetve művelni a fácskákat. Ennek köszönhetően honosodott meg a térségben a fenyőfa, s nagyon hamar kiderült, hogy karácsony előtt a piacon jó áron eladhatók az örökzöld növények.
Mind többen kezdtek el karácsonyfa-termeléssel foglalkozni, ami rengeteg munkával jár ugyan, de eddig még minden családnak jelentős bevételt hozott. Nagyon sokan a nagyvárosok, például Budapest piacára vitték fel teherautószám a karácsonyfákat, hogy ott magasabb áron értékesítsék. Egy-egy alkalommal akár két hetet is fent töltöttek, ami ugyan borsos költséggel járt, de még így is megérte. Persze, a rizikó nagy volt, mert amit nem sikerült eladni, annak a megsemmisítését, felaprítását ki kellett fizetniük. Az igazán elszánt termelők még mindig “utaznak”, Pécsre, Tatabányára, Budapestre, de a többség ma már inkább kereskedőknek értékesíti a fákat, még ha ők kevesebbet is fizetnek érte.
A szomszédos Nemespátrón a dédszülőktől “örökölte” meg a termelés szép, de fáradságos hagyományát a testvérpár, Győrfy Balázs és Patrik – előbbi a település polgármestere is. Mint azt Balázs elmondta: a karácsonyfa-termelés mellett természetesen, szántóföldi növénytermeléssel is foglalkoznak, kiegyenlítve ezzel előbbi szezonalitását. A fenyő most 13 hektáros termőterületét a jövőben szeretnék 25 hektárra növelni. Elsősorban a nordmann fenyőfajt termelik, mert arra van a legnagyobb igény (hiába a legdrágább, mégis, talán mert jól tűri a szobai meleget) és ez a legjobban értékesíthető – igaz, feleannyira gyorsan nő, mint a luc, aminek viszont kellemesebb az illata.
– Ezüstfenyőt egyre kevesebbet termelünk, ma már minimális a részaránya, mert igényes, ugyannanyi költséggel jár a termelése, mint a nordmanné, viszont értékesítéskor csupán feleannyiért veszik – magyarázta Balázs. – Azt gondolom, idén nemigen lesz áremelés, mert bár szükség lenne rá termelői oldalról, nemigen senki nem meri meglépni a gazdasági helyzet miatt. Attól tartunk ugyanis, hogy nem tudjuk eladni a fákat, mert nem lesz vásárlóerő. (Az idei piaci árakról közleményünkből tájékozódhatnak – a szerző.) Furcsa ellentmondás, hogy a nordmann a legdrágább, mégis azt keresik legjobban – másfelől sokkal többet nem akarnak adni érte.
Habár a gyomirtószer, a glifozát és a műtrágya árak csökkentek, azért a korábbi évekhez képest így is maradt mintegy 20-25 százalékos árszint-növekedés. A legnagyobb tételt azonban nem ez jelenti, hanem az élőmunkaerő, feltéve, hogy lehet találni ilyet. Pedig éppen a kitermelés időszakában nagyon kevés dolog gépesíthető és ahhoz bizony, sok kéz kell. Bocsánat, pontosítok: találni lehet dolgozókat, csak az nem mindegy, hogy milyeneket. Sajnos, egyre kevesebb a becsületes, tisztességes, a feladatát komolyan vevő, azt teljesítő napszámos. Pedig a napi bér 12-15 ezer forint, plusz villásreggeli, délben pogácsa, 16.30-17 óra körül pedig meleg vacsora és azzal van vége a napnak.
Győrfy Balázs azt is elmondta: a térségben még mindig apáról-fiúra száll a karácsonyfa-termelés hagyománya, amit régen egész családok folytattak, mára azonban ilyenek kevesebben vannak. Főleg, akik főállásban foglalkoznak ezzel, de mellékállásban még mindig sokan csinálják. Balázsék 9 éve kezdték el.
– Az elmúlt években egyértelműen romlott a termelés jövedelmezősége, mert a fenyő ára 20 éve stagnál, ellenben az inputanyagok árai brutális emelkedést mutatnak nemhogy a 20, de még csak az 5 évvel ezelőtti állapothoz képest is – magyarázta a termelő. – Ezzel együtt a térségben nem csökkent a termelés volumene, sőt, inkább kicsi növekedés tapasztalható, mert egy munkahely mellett még így is érdemes foglalkozni vele. Tudni kell, hogy a haszon jelentős részét elviszik a kereskedők, úgy gondolom, ha ők mondjuk, 8000 forintot adnának egy kétméteres nordmann fáért, akkor helyben lennénk. Most körülbelül 4-5 ezret adnak egy ekkora fáért. Mindenki tudja, mennyiért veszi meg a piacon a kereskedőtől, így könnyen kiszámolható, mennyi marad ebből a termelőnél, aki 8-10 éven át gondozza, ápolja az ültetvényt.
Balázs azt mondta: ők már akkora mennyiséget (többezer darabot) termelnek ki évente, amit lehetetlen volna piacon eladni, ezért kereskedőnek értékesítik – szerencséjükre találtak korrekt, reális árakkal dolgozó partnert, de ez nem adatik meg mindenkinek.
– Azt tudom mondani, ha valaki most szeretné elkezdeni a termelést, az kösse fel a gatyáját – jelentette ki. – Rengeteg elszántságra és türelemre lesz szüksége az elkövetkezendő 8-10 évben… Addig csak nyeli a pénzt, az 5.-6. évben már tudunk kivenni belőle annyit, amennyi a költségeket visszahozza, de a teljes haszonra majd csak a 8. évtől lehet számítani.
forrás: AgroInform
