Történelmi változás zajlik a finn erdőkben – az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség védelme miatt
Az erdőgazdálkodásban ma már a vegyes erdők a trend. Ezek változatosabb fajtaválasztékkal rendelkeznek, és ellenállóbbak az éghajlatváltozással és az erdei kártevőkkel szemben.
A kizárólag lucfenyőből álló állományok kora lejárt – jelentette ki novemberben az erdőtulajdonosok tulajdonában lévő Metsälehti magazin.
“A vegyes erdők csökkentik az erdőkárok kockázatát. Ellenállóbbak az olyan csapásokkal szemben, mint például a szújárványok’ – mondta Antti Marjokorpi, a Stora Enso fenntarthatósági igazgatója, a Stora Enso csoport erdészeti tevékenységéért felelős SVP a Forest.fi-nek. A logika egyszerű. Minden kártevő egy adott fafajra specializálódik. A vegyes fafajokat tartalmazó erdőben például a szú terjedése lassabb lesz, vagy akár teljesen meg is áll.
Az erdők károsodása óriási probléma, és veszélyezteti a természetet, az ipar számára a fa rendelkezésre állását és a szén-dioxid-nyelőket. A Finn Erdészeti Központ szerint tavaly Finnországban több mint 6.000 hektár erdőt kellett kivágni rovarkárok miatt.
A sürgősségi kivágások mennyisége megnőtt. Németországban és a Cseh Köztársaságban a szú az elmúlt években nagy kiterjedésű erdőterületeket pusztítottak el, ami károkat okozott a fapiacokon. A háttérben a szárazság és a hosszú ideig tartó meleg időjárás áll.
A vegyes erdők meghatározása országonként változik. Finnországban a legalább két fafajt tartalmazó erdők, amelyekben egyik fafaj aránya sem haladja meg a 75 százalékot. Svédországban a hasonló maximális százalékos arány 65 százalék.
Marjokorpi szerint Európában a vegyes erdők aránya változó. Észak-Európában körülbelül 15 százalék, Nyugat-Európában körülbelül egynegyed, Kelet-Európában pedig körülbelül 19 százalék. Délnyugat-Európában körülbelül 8, Délkelet-Európában pedig 17 százalék. [FATÁJ: Kifelejtették Közép-Európát e felsorolásból.]
A változás évtizedekig tart
Az erdőgazdálkodás ajánlott módszere sokáig az volt, hogy egyetlen, a termőhelyi adottságoknak megfelelően kiválasztott fafajt termesszenek. A finn erdők négyötödében az erdeifenyő és a lucfenyő az uralkodó fafaj. Finnországban az endemikus fafajok száma körülbelül 30, többségük lombos. A szakpolitikai döntések elősegíthetik a vegyes erdők létrehozását, de Marjokorpi felveti az erdők hosszú ciklusát is.
“A teljes termő erdőterületnek csupán 1-2 százalékát vágják ki, majd ültetik újra minden évben. Időbe telik, amíg bármilyen szakpolitika hatással lesz a teljes erdészeti tájra” – mondja Marjokorpi.
A kártevők által leginkább érintett fafaj a lucfenyő. A Stora Enso a lucfenyő telepítési sűrűségét hektáronként 1800-ról 1600 csemetére csökkentette. A sűrűség alig több mint egytizeddel való csökkentése elősegíti a többi fafaj, különösen a nyírfa természetes regenerálódását. A Metsä Group és az UPM hasonló döntéseket hozott. Az UPM célja, hogy megduplázza a lombos fák arányát a mintegy 520.000 hektárnyi erdőterületén.
“Van értelme elkezdeni a felkészülést az éghajlatváltozásra. Az erdőben lévő sokféle faj nem csak a biológiai sokféleséget garantálja, hanem több lehetőséget is teremt, és javítja az erdő klímavédelmi ellenálló képességét’ – írja Tiina Laine, a Metsä Group erdőgazdálkodási menedzsere.
Hasonlóképpen, az állami erdők vegyes erdőművelési területein idén lucfenyőt és erdeifenyőt is telepítettek, ahogy arról a Metsähallitus szeptemberben beszámolt.
Az erdőgazdálkodás történeti változása
A vegyes erdők előnyben részesítése a fiatal állományok kezelésének történelmi változása. A fiatal lucfenyőcsemetéket könnyen beárnyékolják a lombhullatók, ezért a lucfenyőcsemeték korai ápolása során régóta javasolt a lombhullatók irtása. Jelenleg azonban a tendencia a lombosok számának növelése.
A Finn Természeti Erőforrás Intézet szerint a lucfenyő és az erdeifenyő növekedése nem lassul le a vegyes állományokban, ha az ápolást megfelelően végzik.
“A vegyes erdő nem káros a jövedelmezőségre nézve, sőt, hosszú távon inkább fellendülést jelenthet. A növekedés sem csökken vagy akadályozódik” – mondta Sauli Brander, az UPM globális erdészeti ügyekért felelős alelnöke a Maaseudun Tulevaisuus napilapnak.
A vegyes erdők alkalmazkodnak a környezetükhöz
A lombjukat lehullató lombos fajok hasznosak az erdei természet számára. A belőlük származó alom csökkenti a talaj savasságát, és segít a tápanyagok gyorsabb felszabadításában a fák és más növényzet számára. A vegyes erdőkben a különböző fafajok eltérő növekedési feltételek mellett kiegészíthetik egymást.
“Míg például az erdeifenyőnek és a nyírfának sok napfényre van szüksége a virágzáshoz, a lucfenyő árnyékosabb környezetben is jól fejlődik. Száraz helyen az erdeifenyő dominánsabb, mivel ez az a fafaj, amely Finnországban és a skandináv országokban a legjobban bírja a száraz körülményeket” – mondja Marjokorpi.
“A normál vagy nedves körülmények között élő erdeifenyő állományokban gyakran lucfenyő az alsó koronaszint. Hasonlóképpen a nyír és a lucfenyő is megfér egymás mellett nedves helyen.
A vegyes erdők a biológiai sokféleséget is javítják, mivel minden fafajnak megvan a maga kísérőfaja.
“A madarak előnyben részesíthetnek bizonyos fafajokat. A holtfa gombák gyakran nagyon válogatják, hogy melyik holtfában lakhatnak, akárcsak a legtöbb rovar” – mondja Marjokorpi.
A pozitív tényezők ellenére Marjokorpi nehezen tudja megmondani, hogy Európa minden részén növelni kellene-e a vegyes erdők arányát.
“Minden erdő az éghajlat és az emberi használat regionális összefüggésében helyezkedik el. Helyi és regionális szinten kell megvizsgálni, hogy mi a legjobb az egyes kontextusokban” – mondja Marjokorpi.
Forrás: forest.fi
Írta: Tero Karjalainen
angolra fordította: Heli Mäntyranta
fatájolta: Mőcsényi Miklós
