FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

CEPF újra az erdőmonitoringról

Az Európai Erdőtulajdonosok Szövetsége (CEPF) teljes mértékben támogatja az európai erdők ellenálló képességének növelésére vonatkozó általános elvet. A javaslat valódi hozzáadott értéke és az uniós erdők ellenálló képességéhez kínált tényleges eszközei azonban csekélyek. Az erdészeti adatgyűjtés, ahogyan az ebben a javaslatban és annak rendelkezéseiben szerepel, nem az erdők ellenálló képességének elérését szolgáló eszköz.

Az EU-ban és tagállamaiban már évtizedek óta számos erdőfelügyeleti tevékenységet végeznek. Akár a nemzeti erdőkataszterek (NFI-k), akár nemzetközi folyamatok (pl. Forest Europe, UNECE/FAO, ICP Forest) keretében zajlik a harmonizációs és szabványosítási munka. Így továbbra is kérdéses, hogy szükség van-e uniós fellépésre, és hogy ez a javaslat valóban hozzáadott értéket képvisel-e?

A valós és konkrét hozzáadott érték és világos célkitűzések alapján az uniós szintű erdészeti adatgyűjtésnek meg kell határoznia az adatok tulajdonjogát, a lehetséges jövőbeli értelmezéseket és a konkrét uniós szakpolitikai követelmények megválaszolását szolgáló felhasználási módokat is.

Bár egyes erdészeti adatgyűjtések harmonizációja hasznos lehet, a javaslat pontos célját tovább kell finomítani, tisztázni, majd a vonatkozó erdészeti adatok felülvizsgálatával koherenssé kell tenni. Jelenleg ugyanis erős eltéréseket tapasztalunk az 1. cikkben meghatározott különböző célkitűzések és az 5. és 8. cikk szerint ténylegesen összegyűjtendő erdészeti adatok között, amelyeket az I., II. és III. mellékletek ismertetnek.

Ami az I., II. és III. mellékletet illeti, az erdészeti adatok leírása számos furcsaságot mutat. Számos nem kötelező érvényű vagy nem közösen elfogadott meghatározásra vagy módszertanra hivatkoznak, kötelezővé téve azokat, holott ezeket nem ezzel a szándékkal tervezték vagy dolgozták ki. A leírásokban szereplő gyakoriságok nem mindig állnak összhangban a meglévő uniós szakpolitikai követelményekkel vagy más vonatkozó folyamatokkal. A mellékletek felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján történő módosítása megakadályozná a tagállamokkal való megfelelő konzultációt és hozzájárulást a jogszabályok alapvető szempontjaihoz. Ez különösen szembetűnő a 8. cikkben szereplő további erdészeti adatok esetében. Ezek a jelenlegi szakaszban szükségtelenek, és csak további zavart okoznak, mivel nem tartalmaznak leírást vagy módszertant.

A javaslat valamennyi aspektusa tekintetében erős irányításra van szükség az NFI-kkel és más folyamatokkal (pl. Forest Europe, UNECE/FAO, ICP Forest) való közvetlen kapcsolatok megerősítése érdekében.

A javaslatban figyelmen kívül hagyják és alig foglalkoznak az erdőkre vonatkozó minőségi adatgyűjtéshez kapcsolódó pénzügyi szempontokkal, valamint a munka megkettőződésének és a bürokrácia növekedésének kockázatával. A távérzékeléses adatgyűjtés ugyanis jelentős mennyiségű validálási, ellenőrzési és értelmezési munkát igényel az NFI-kkel és az érintett helyi erdészeti szakértőkkel szoros együttműködésben. Ez a munka elengedhetetlen a nagymértékű félreértelmezések elkerülése érdekében. A terepi adatgyűjtés szintén jelentős munkát igényel képzett szakértőktől, amit a javaslatban alábecsültnek tűnik. Nagyon hiányzik a megfelelő finanszírozás egyértelmű nevesítése.

A 7. cikkben szereplő erdészeti adatok megosztására vonatkozó keretrendszerrel kapcsolatban komoly aggályaink vannak a “nyílt hozzáférés” megközelítéssel kapcsolatban. Az összegyűjtött erdészeti adatok, különösen a térbeli adatok, tartalmazhatnak érzékeny információkat a magántulajdonról, magántulajdonról és a versenyképes üzleti tevékenységgel kapcsolatos információkat. Ezek megfelelő és átfogó védelmével foglalkozni kell. A tervezett erdészeti adatok közül több sértheti az egyének magánélethez való jogát és az üzleti titoktartást. E tekintetben döntő fontosságú lesz az “erdészeti egység” minimális mérete, amennyiben ezt a fogalmat alkalmazzák az adatok közzétételére.

A minőség-ellenőrzés tekintetében a 10. cikk értelmében a Bizottság nem kaphat felhatalmazást arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a pontossági szabványokra és a minőségértékelésre vonatkozó szabályokra vonatkozóan. Ahogyan azt a tagállamoktól megkövetelik, a Bizottságnak megfelelő intézkedéseket kell hoznia az általa gyűjtött adatok minőségének értékelésére, és hiányosságok esetén orvosolnia kell a hiányosságokat.

A 13. cikkel és az önkéntes integrált hosszú távú tervekkel kapcsolatban nem látjuk értéküket egy jogilag kötelező erejű eszköz keretében.

szerk/ford. Tóth János, forrás: CEPF 02-07

Előző cikk

Év Agrárembere 2023 díjátadó

Következő cikk

EU 2040 - mi lesz az erdészet szerepe?




(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések
Exit mobile version