A Soproni Egyetem (SoE) közel kétmilliárd forint pályázati összeget nyert ErdőLab projektjével annak kutatására, hogy miként növelhető az erdőgazdálkodás és a faipar együttes szerepe a klímaváltozás hatásainak mérséklésében. Az egyetem összes karát és Erdészeti Tudományos Intézetét (ERTI) bevonó négyéves kutatás a félidejénél jár. A projekt vezetője Borovics Attila, a SoE ERTI főigazgatója, vele beszélgettünk.
Mi az erdőgazdálkodás és a faipar együttes szerepe a klímaváltozás hatásainak mérséklésében?
– Ez a kutatás kivételes alkalom arra, hogy bemutassuk, hogyan járul hozzá a klímavédelemhez ez a két ágazat, mert az erdőgazdálkodás hatékonyabbá tételével egybekötött faipari innováció az, amellyel a legtöbb szénmegkötést lehet elérni a közeli jövőre, például a 2050-es céldátumra. Fontos kiemelni, hogy pillanatnyilag egyedül az erdészeti és a faipari ágazat szénmegkötő, minden más szén-dioxid-kibocsátó.
Mi ennek a szénmegkötő képességnek a fejlesztésén dolgozunk innovációval, modernizálással, amit, ha sikerül megvalósítanunk, akkor semlegesíteni tudjuk majd a mezőgazdaság, az ipar és a hulladékszektor teljes kibocsátását. Számításaink szerint az intenzifikációs erdőipari szcenárió –22 135 kilotonna szén-dioxid-mértékű szénmegkötése és kibocsátáscsökkentése teljeskörűen ellensúlyozza az ipari folyamatok 7150 kilotonna szén-dioxid, a mezőgazdaság és egyéb földhasználat 7602 kilotonna szén-dioxid és a hulladékgazdálkodás 3733 kilotonna szén-dioxid-mértékű, a 2021-es szinten számított kibocsátásait.
Mindez milyen változásokat okozna az erdőkben?
– Nem kell attól tartani, hogy kevesebb erdőnk lesz, ugyanis csak annyi fát vágnánk ki, amennyit a jelenlegi, nagyon szigorú, a fenntarthatóságot garantáló szabályrendszer is lehetővé tesz. Ma viszont még az erdőben hagyunk jelentős mennyiségű, ipari célra is feldolgozható faanyagot, amit lassú égéssel a lebontó szervezetek tüntetnek el, így a szén-dioxid visszakerül a légkörbe. Ráadásul a faipar a kivágott faanyagnak, ami jelenleg hétmillió köbméter körül van évente, nagyjából csupán a felét dolgozza fel.
A magyar erdőipar szénmérlegének előrejelzése 2050-ig Három erdőkezelési és fafeldolgozási forgatókönyv szerint a nettó erdőipari szénegyenleg 2050-re a BAU szcenárióban (business as usual, „a szokásos módon”) –8447 kilotonna (kt) szén-dioxid-egyenérték, az Extenzifikációs szcenárióban –7011 kt CO2-egyenérték, míg az Intenzifikációs szcenárióban –22 135 kt CO2-egyenérték szintet ér el, ami teljeskörűen ellensúlyozza az ipari folyamatok 7150 kt CO2, a mezőgazdaság és egyéb földhasználat 7602 kt CO2 és a hulladékgazdálkodás 3733 kt CO2-mértékű, a 2021-es szinten számított kibocsátásait.
Miért csak ennyit?
– Mert hiányzik a megfelelő tudás, az új innovatív technológia. Például az őshonos szürke nyár, egy szárazságtűrő fafaj területe folyamatosan növekszik hazánkban, viszont az ipari feldolgozása még nincs megoldva. A kutatás legfontosabb üzenete az, hogy azt a nagyívű fejlesztést, amelyet szeretnénk megvalósítani, csak faipari innovációkkal és új termékfejlesztésekkel lehet elérni. Reményeink szerint rövidesen olyan fafajokat is fel fogunk tudni dolgozni a faiparban, amiket korábban nem. Ezen dolgoznak most a faipari kutatók.
Ez az Erdőlab projektnek köszönhetően kezdődött el, vagy már korábban is folytak ilyen kutatások az egyetemen?
– A projekt során jelölték ki az erdészeti kutatók a célokat. 2050-ig előre tudjuk jelezni a faipar számára elérhető fajok körét, elérhetőségét és mennyiségét. Ráirányítottuk a faipari kutatók figyelmét olyan, idáig „alulhasznált” szárazságtűrő fafajokra, mint például a szürke nyár, a csertölgy, a mezei juhar, az ezüst hárs. Mi a teendő? Azokra a fafajokra kell a faipari innovációt, termékfejlesztést kidolgozni, amelyekből állni fog a hazai bázis ötven-száz év múlva. Nagyon fontos a faalapú termékhelyettesítés, ennek a hatását ma már számolni és modellezni is tudjuk. Nem kell többé műanyagból, acélból vagy alumíniumból sok energia felhasználásával előállítani azt, amit fából sokkal olcsóbb, és kevesebb energiafelhasználással jár. A bútorok mellett akár téglát is lehet fából készíteni, és egy két kilogrammos fatéglában egy kilogrammnyi szén van tartósan tárolva azon túl, hogy az előállítása is lényegesen kevesebb energiát igényel.
Hogyan kell kezelni az erdőket az éghajlatváltozás legnagyobb mértékű mérséklése érdekében?
– Az alkalmazkodóképességet kell növelni. Mit jelent ez röviden? Szaporítóanyagot, új, őshonos fajokat, gyérítési módszereket, esetleg fafajváltást. A jelenlegi projekt célja, hogy az erdészettel és a faiparral közösen a lehető legnagyobb klímavédő hatást érjük el.
Úgy látják, hogy ezt a két ágazatot nem lehet egymástól elválasztva kezelni?
– Vita folyik arról, hogy szabad-e erdőgazdálkodást folytatni. Erre az a válaszom, hogy az lenne a bűn, ha nem gazdálkodnánk, hanem magukra hagynánk az erdőket egy ellenséges világban. Gazdálkodni kell, mert csak így tudjuk jó irányba terelni a folyamatokat. A mitigáció, azaz a klímaváltozás hatásainak mérséklése a cél. Erre pillanatnyilag az erdő a legjobb eszköz. Nem tudok olyan műszaki megoldást, amellyel jobb hatásfokkal, olcsóbban vagy megbízhatóbban lehetne szén-dioxidot megkötni a légkörből. Ezért fontos megvizsgálnunk, hogy ez a rendkívül összetett, szárazföldi természeti erőforrás miként tudja szolgálni a klímavédelmet. Meggyőződésem, hogy úgy, ha az erdőt előrelátóan-okosan és összevontan kezeljük a faiparral és a faipari innovációval.
Félidőben melyek a kutatás legfontosabb eredményei?
– Az erdészeté volt az első év a négyéves projektből. Mára az erdészeti területek jelentős része lezárult. Ennek egyik fontos eredménye, hogy létrehoztuk a Forest Industry Carbon Modellt (FICM), amely az erdei biomassza, az elhalt szerves anyagok, a talaj és a fatermékek szénegyenlegét, valamint a termék- és energiahelyettesítések útján elkerült kibocsátásokat számszerűsíti. Úgy tervezzük, hogy idén elkészülnek az első új termékek a faipar által eddig alig hasznosított fafajokból. Az a feladatunk, hogy ezeket az eredményeket, az irányokat megszabva, átadjuk a faiparnak. Új módszerekkel, új termékfejlesztésekkel, a hazai faanyagokra alapozva kell az új, innovatív termékeket előállítani a klímaváltozás hatásainak mérséklése érdekében.
Az interjú a TKP2021-NKTA-43 azonosítószámú projekt keretében, a Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alapból nyújtott támogatásával, a TKP2021-NKTA pályázati program finanszírozásában valósult meg.
forrás: InnoTéka