Az EU Parlament megszavazta a szén-dioxid-kibocsátás csökkentési rendeletet, de a megújuló szén-dioxid fogalmának meghatározására szólít fel.
Az Európai Parlament ma jóváhagyta a szén-dioxid-kibocsátás megszüntetésére vonatkozó uniós tanúsítási keretrendszert. A rendelet a légkörből szén-dioxid (CO2) eltávolítására irányuló folyamatok tanúsítására szolgáló, még kidolgozás alatt álló módszertanokra vonatkozó irányadó elveket határoz meg. Sok mindent még meg kell határoznia egy erre a célra létrehozott szakértői csoportnak. E meghatározásoknak ki kell terjedniük a “megújuló szénre” is, amely a körkörös, éghajlatbarát gazdasági modell hiányzó láncszeme.
Az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) szerint a globális felmelegedés 1,5°C-ra való korlátozásának minden reális útja a szén-dioxid-elvonás felhasználásával jár. Bár a technológiai szén-dioxid-elvonás lehetséges, és hosszú távon szükség is lesz rá, a szén-dioxid légkörből való kivonása az erdők természetes funkciója, amely fenntartható erdőgazdálkodással fokozható.
Ez teszi a fenntartható erdőgazdálkodást az éghajlatváltozás elleni küzdelem és – amint azt a mai szavazáson elismerték – a biológiai sokféleség védelmének kiváló eszközévé. Mégis, széleskörű egyetértés van abban, hogy elsősorban a CO2 -kibocsátás csökkentésének kell az éghajlat-politika középpontjában állnia. Ez azt jelenti, hogy az erdők a szén-dioxid-nyelője, amely a jelenleg az új szabályozási kereten kívül igazolt legolcsóbb szén-dioxid-leválasztás nagy részét biztosítja, nem használható fel más ágazatok elégtelen kibocsátáscsökkentésének kompenzálására.
A biomasszaforrásokkal való fenntartható gazdálkodás, az erdészeti termékek gyártása, valamint a szén-dioxid megkötésével, felhasználásával és tárolásával járó bioenergia vagy a bioszén előállítása más módon is hasznosítható az erdőkből származó szén-dioxid-kibocsátásból, a “biogén szén” föld alatti vagy termékekben megkötése révén. Ez azonban különbözik az ipari tevékenységekből származó fosszilis eredetű CO2 megkötésétől, ami szintén fontos, de nem távolítja el a szén-dioxidot a légkörből, csak elkerüli a potenciális kibocsátást.
A különböző eltávolítási módszerek tanúsítási módszereit leíró felhatalmazáson alapuló jogi aktusokon keresztül megfelelő kritériumokat kell alkalmazni, hogy biztosítsák a biogén szén-dioxid különleges előnyeinek elismerését, és elkerüljék a zöld mosás kockázatát. Megoldást jelenthet a nemzetközi szabványokban már meghatározott “megújuló szén” fogalmának használata, ahol a megújuló képességet úgy határozzák meg, mint az erőforrás azon képességét, hogy a forrásnál legalább a fogyasztással megegyező mértékben képes természetes módon újratermelődni.
Ez az elv lehetne az alapja például a hosszú élettartamú fa- és bioalapú termékek és anyagok tanúsításának. Bár az ilyen típusú eltávolítások rövidebb ideig kötik meg a szén-dioxidot, mint mások, az éghajlatváltozás mérsékléséhez való hozzájárulásuk mértékét már most is nehéz figyelmen kívül hagyni. A Cepi megbízásából készült tanulmány szerint az erdők és az erdészeti alapú termékek nettó hatása 2020-ban -806 millió tonna szén-dioxid-egyenérték, ami az Európai Unió összes fosszilis kibocsátásának 20%-ának felel meg. A hatás mintegy fele az erdészeti termékeknek tulajdonítható, és olyan gazdaságban, amelynek kevésbé kell függenie a fosszilis energiahordozóktól, ez a jövőben még növekedhet is.
Jori Ringman, a Cepi főigazgatójának idézete
“A fosszilis energiát kiszorító megújuló energiához hasonlóan a megújuló anyagok is kiszorítják a fosszilis anyagok iránti kereslet legalább egy részét. Ez a hatás bizonyos határokon belül fokozható, hogy az európai erdők tovább terjeszkedjenek. Ez azonban megfelelő szabályozás nélkül nem fog megtörténni.”
Forrás: CEPI (Európai Papír Szövetség)
