A gazdasági helyzet egyre bonyolultabb, a hírek pedig erősen a pesszimisták. Naponta érkeznek az információk a faanyag-felvásárlás egyre mélyülő leállásáról, a fafeldolgozó üzemek bezárásáról, a hazai fa-, fűrész- és tűzifa-fogyasztás csökkenéséről. A termelési költségek emelkednek az üzemanyag, az áram és a munkaerő drágulásával.
Az a tény, hogy egy román bútorgyártó gyanúba került, hogy orosz fából készült deszkákat importált, előtérbe helyezi egyes „üzletemberek” kapzsiságának és felelőtlenségének képét, akik az olcsóság és a profit hajszolásában nemcsak a romániai termelőket temetik el, de ami még rosszabb, a háború finanszírozásához is hozzájárulnak.
Az Oroszországból érkező, a piacokat ellepő olcsó nyersanyagok problémája valódi gondokat okoz, többek között a román erdészeti ágazat számára is. Két év háború alatt a nemzetgazdaság láthatóan meggyengült, és az a forgatókönyv, hogy a háború 10 évig is eltarthat, apokaliptikus.
A kapzsiság azonban állami szinten is működik: Japán, a fapiac egyik legszigorúbb szereplője a faanyagpiac azon erdőgazdálkodás tekintetében, ahonnan az importált fatermékek származnak, nagyon toleráns az Oroszországból származó faanyagimporttal szemben.
Az EOS interpellációjában, amelyben az orosz faanyag Japánba történő behozatalának betiltását követelte, a Dombrovskis biztoson keresztül kapott válasz viccesen ellentmond annak a szigornak, amelyhez a japánok már hozzászoktattak minket: „Azonban minden joghatóság szuverén módon dönt arról, hogy nemzeti jogrendszerén belül önálló szankciókat fogad el, és a mai napig Japán nem vezetett be olyan átfogó tilalmat a fatermékek behozatalára, mint amilyen az EU-ban érvényben van. A G7-ekkel folytatott folyamatos párbeszédünk során továbbra is emlékeztetjük partnereinket, hogy fontos, hogy bezárjuk azokat a kiskapukat, amelyeket a különböző korlátozó intézkedések akaratlanul is okozhatnak„.”
Így ismét azt látjuk, hogy a kapzsiság nem ismer határokat, a fenntarthatóság fogalma kiderül, hogy egy erőforrás piacról való kivonásáról vagy olcsó megszerzéséről szól. Válsághelyzetekben azonban az intézkedések és a szolidaritás működnek.
A Băile Tușnad-i Nyári Egyetemen, amelyen részt vett Nagy István agrárminiszter is, bemutattuk a Faipari Kiáltványt, az erdészeti és faipari ágazat kiáltványát a faanyagok gazdasági felhasználásának támogatására.
Első alkalommal mutattuk be a „Zöld Európa 10 lépésben” című jövőképet is. Tíz javaslat, tíz megoldás, amelyeken keresztül a döntéshozók újraindíthatják a gazdaságot, az erdő és a fa támogatásával. Reméljük, hogy a magyar EU-elnökség jó alkalom lesz arra, hogy Brüsszelben támogassuk az erdészeti ágazatot.
Eddig az egyetlen intézkedés a Földművelésügyi Minisztériumtól származik. A DR-24 erdészeti gépekre vonatkozó intézkedés jó irányba látszik haladni, és a Florin Barbu miniszterrel folytatott megbeszélések alapján úgy tűnik, hogy támogatja az erdészeti ágazatot, és reméli, hogy az intézkedés sikeres lesz.
Egy európai és nemzeti program az építőiparban és a faépítésben használt faanyag támogatására olyan intézkedés, amelyet szeretnénk és várunk, különösen azért, mert ez csökkentené az erdészeti ágazat függőségét a külföldi piacoktól, és Románia a szén-dioxid-piac vezető szereplői közé kerülne.
A Romániába érkezett orosz fával kapcsolatos kellemetlen incidens után megpróbáljuk a lehető leghamarabb működőképessé tenni a „román fa” márkát, és ezt a márkát a kapzsiság és a felelőtlenség elleni küzdelemre használni.
„A kapzsiság jó, a kapzsiság tisztességes, a kapzsiság működik”, egy sor a Michael Douglas főszereplésével 1987-ben készült „Wall Street” című filmből, csakhogy most a kapzsiság, amely látszólag működik, eltemeti a gazdaságot és elhúzza a konfliktust, amit nem akarunk.
Remélhetőleg a megoldások a kapzsiságot helyezik előtérbe, és a konstruktív cselekvés lehetővé teszi számunkra, hogy újraindítsuk az erdőgazdaság motorjait.
A válság nem félemlít meg minket, de a kapzsiság undorít minket!
Ciprian Dumitru MUSCĂ, az ASFOR elnöke
