Sopronban 2024. szeptember 14-én az Erdészeti Múzeumban – a középkori alapokon, kora barokk stílusban épült Esterházy palota épületében, ahol a család meghívására Joseph Haydn is vendégeskedett – emlékeztek meg Csergezán Pál festőművész születésének 100. évfordulója alkalmából a gazdag és csodálatos művészetéről.
Ifj. Kőhalmy Tamás festőművész, festményrestaurátor, művészettörténész, címzetes egyetemi docens Csergezán Pál kisgyermek korától a haláláig terjedően az életéről és művészetéről szóló, képekkel, festményfotókkal kísért lebilincselő előadását egy pódiumbeszélgetés követte.
Vaski László okl. erdőmérnök (Zalaerdő Erdészeti Zrt.), Paller Attila ügyvezető (Vadászutak Kft.), neves Csergezán-gyűjtők, a „Csergezán Pál” monográfia megálmodója és létrehozója [Gallery of the Nature Alapítvány], és ifj. Kőhalmy Tamás a beszélgetésük során mutatták be a festő életútját és több más, ez idáig ismeretlen, személyes jellegű életrajzi részletet is.
A kiállítással egybekötött konferenciának házigazdája és levezetője a NIMRÓD Vadászújság főszerkesztő-helyettese, lapigazgatója Bors Richárd volt.
A szép, érdekes és értékes rendezvény méltó emléket állított hazánk egyik legnagyobb természetfestőjének, vadábrázolójának. A kiállított képek 2024. december elejéig megtekinthetőek az Esterházy palotában, a Soproni Egyetem Erdészeti Múzeumában, ahol megtekinthető a többek között a Hidvégi Béla Vadászati Gyűjtemény, az Alma Mater és a Nemzeti kincsünk: az Erdő kiállítások is!
A Gyulaj Zrt. erdőterületein Csergezán Pál grafikus- és festőművész, több mint fél évszázada alkotott, a művészeti életének egy jelentős szakasza volt a gyulaji!
Érdekesség, hogy a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. logóját Csergezán Pál alkotta, mely több mint ötven éve folyamatosan a cégünk arculatának jelenleg is meghatározó része! A logó a két fő megjelenített és szimbolizáló eleme: középen, a nagy állományalkotó főfafajunk a csertölgy levele, ezt öleli körbe a dámnak, az egyik fő vadfajunk bikáinak stilizált trófeája.
Csergezán Pál festőművész, grafikus (1924. Záhony – 1996. Budapest) már tizenöt évesen a budapesti Iparművészeti Iskola építészeti szakán tanult, ahova három évig járt. A háború végén a frontra került, ahol fogsága alatt megismerkedett az orosz természetfestészettel. 1948-ban sikerült szabadulnia.
1953-ban diplomát szerzett a Képzőművészeti Főiskola grafikai szakán, ahol Ék Sándor tanítványa volt. Grafikusként, illusztrátorként dolgozott, egyik fő témaköre a vadon élő állatok voltak.
Itthon számos országos kiállításon szerepelt, elismerést mégis először külföldön talált. Egy ideig Németországban élt és dolgozott, utána Iránban a sah udvarában is alkotott.
A tolnai tájat szerette és különösen inspirálta a Gyulaji erdőségek szépsége, az erdőgazdaság területén sokszor alkotott, főként a ’60-as évek végén és a ’70 évek elején.
Kép és szöveg: Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.
