A világ legnagyobb gazdasággal rendelkező országai a mezőgazdasági és erdészeti termékek fogyasztásával átlagosan több mint 15-ször nagyobb veszteséget okoznak külföldön a biológiai sokféleségben, mint határaikon belül – derül ki egy, a Nature-ben publikált tanulmányból.
A Princeton kutatói a világon először számszerűsítették az országok fogyasztásának külföldi környezeti hatásait, illetve hozzájárulásukat a világ biológiai sokféleségének csökkenéséhez. A belföldi természetkímélő célú intézkedések kedvezőtlen esetben globális szinten akár nettó károkat is okozhatnak a biodiverzitásban.
Az országok több okból is pusztítják a természetes és féltermészetes ökoszisztémákat, például a területek mezőgazdasági, városfejlesztési és egyéb hasznosítási célból történő “megtisztítása” által. A jelenség az országok határain túlra is kiterjed például úgy, hogy külföldi mezőgazdasági termékeket vásárolnak, ezzel nemzetközileg is ösztönözve a természetes ökoszisztémák átalakulását, fajgazdagságának csökkenését.
A globalizáció növekvő mértékben teszi lehetővé az országok számára a földhasználat környezeti költségeinek externalizálását vagy exportálását – hívja fel a figyelmet a tanulmány. Ilyen környezeti költség a biológiai sokféleség (biodiverzitás) csökkenése is, ami lényegében a fajok egyedszámának csökkenését is kihalásukat jelenti. A folyamat az utóbbi évszázadokban gyorsult fel drámaian a természetes élőhelyek emberi tevékenység miatti zsugorodása következtében.
Az országok egyre gyakrabban kiszervezik a földhasználatot külföldre, ami jelentős változás a vadon élő állatokat fenyegető új veszélyek tekintetében. 1961 óta a túlnyomórészt exportcélokat szolgáló termőterületek növekedési rátája több mint kétszerese volt a belföldi fogyasztásra szánt ültetvényekének, és az olyan egyéb termékek mint a hús és a fa termelésének jelentős hányada is exportra kerül.
A tanulmány a mezőgazdasági és erdészeti termékek iránti kereslet hatására megvalósuló “kiszervezett” erdőirtás miatt a gerincesek élőhelyében bekövetkezett veszteségeket számszerűsíti. Vagyis például a bányászat vagy az üvegházhatású gázok kibocsátásának negatív hatásaira nem terjed ki, és a gombák, növények, illetve gerinctelenek populációiban okozott károkat sem veszi számba.
A gazdasági modellek csak a közelmúltban váltak képessé a fogyasztás és a földhasználat változásai közötti nemzetközi kapcsolat leírására.
Az, hogy a nemzetközi kereskedelem erdőirtást idéz elő, jól ismert tény, a biológiai sokféleségre gyakorolt hatások azonban eddig kevésbé voltak egyértelműek.
Az erdőirtások ma már műholdak segítségével jól nyomon követhetőek és mérhetőek. A tanulmány készítői az ezt bemutató felvételeket, gazdasági-kereskedelmi adatokat, valamint 7593, erdőhöz kötődő madár-, emlős- és hüllőfaj elterjedési adatait is felhasználták ahhoz, hogy számszerűsítsék a szóban forgó 24 ország importjának az egyes fajok élőhelyvesztésére, illetve a biológiai sokféleségre gyakorolt negatív hatását. Az adatok kombinált feldolgozásával a kutatók pontosan fel tudták térképezni, hogy az egyes vizsgált országok fogyasztása pontosan hol, a világ melyik részén fejti ki a fajokat érintő negatív hatásait.
A kutatók egy sor számítógépes modellt alkalmaztak ahhoz, hogy megvilágítsák a vizsgált összefüggéseket. Az egyik ehhez hasonló számítógépes program például képes 190 ország 15 000 iparágának pénzátutalásait összekapcsolni az erdőirtás műholdfelvételeken rögzített mintázatával egészen egy várostömb szintjéig.
A vizsgált 24 ország közül 18 fogyasztása külföldön nagyobb negatív hatást idézett elő a 2001-2015-ös időszakban a biológiai sokféleségben, mint otthon.
A globális biodiverzitás csökkenéséhez leginkább az Egyesült Államok, Németország, Franciaország, Japán és Kína járult hozzá 2001 és 2015 között. Az EU fogyasztása a globális erdőirtás mintegy 10%-áért felelős, a hatás több mint kétharmada a pálmaolaj- és a szójaimport következménye. (A kutatásban szereplő 24 ország körülbelül a globális GDP 80%-át termelte meg az adott időszakban.)
Az eredmények szerint a kutatásban szereplő 24 ország agrártermék- és faáru-importja által külföldön előidézett erdőirtások felelősek a vizsgált fajok élőhelycsökkenésének körülbelül 13%-áért az adott időszakban, azon túl, hogy az országok a belföldi biodiverzitásban is károkat okoztak. A tanulmány szerint a vizsgált 404 kritikusan veszélyeztetett faj 95%-a veszített élőhelyet az adott időszakban, e veszteség egyhatoda pedig a 24 magas jövedelmű ország fogyasztásához köthető.
A becslések szerint a globális élőhelyvesztés 90%-át a mezőgazdasági terjeszkedés okozza.
Az import marhahús, a csokoládé, a vanília, a szójabab vagy a pálmaolaj fogyasztása így különösen súlyos hatással jár a világ olyan biodiverzitási gócpontjaiban, mint például Brazíliában.
A biológiai sokféleség a nemzetközi kereskedelem miatt a legnagyobb mértékben Közép-Amerikában és Brazília egyes részein, Délkelet-Ázsiában, Madagaszkáron és Nyugat-Afrikában csökkent a kutatás szerint.
A tanulmány szerint a nemzetközi hatások földrajzilag koncentráltan jelentkeznek, és az országok a legnagyobb külső hatást a hozzájuk viszonylag közelebbi régiókban előforduló fajokra gyakorolják. Ennek megfelelően, például az Egyesült Államok fogyasztása a legjelentősebb negatív hatást Közép-Amerika vadon élő állataira gyakorolja, míg Kína és Japán fogyasztása a délkelet-ázsiai esőerdő régiókban okozza a legnagyobb károkat. A terményimport bizonyos esetekben távolabbi országokban is aránytalanul nagy károkat okoz. A nemzetközi fogyasztás által nagy távolságokban előidézett élőhelyveszteségek csaknem fele madagaszkári fajokhoz kapcsolódik, és valószínűleg elsősorban a vaníliatermelés következménye.
Annak ellenére, hogy a földhasználat nemzetközi kiszervezésének a biodiverzitásra gyakorolt káros hatása már annak számszerűsítése előtt is ismert volt, azt gyakran figyelmen kívül hagyják.
A gazdagabb és otthon környezettudatos országok belföldi természetet kímélő intézkedései kedvezőtlen esetben globális szinten akár nettó károkat is okozhatnak a biológiai sokféleségben azáltal, hogy a termelést a biológiai sokféleség szempontjából sokkal jelentősebb régiókba helyezik át.
A pusztítás mértékére tekintettel pedig egyre kevésbé lehet figyelmen kívül hagyni annak kockázatát, hogy a helyileg sikeres természetvédelem a világ más részeire tolja át a problémákat, amint erre más tanulmányok is felhívták a figyelmet.
A szóban forgó minták elemzésével pontosabb előrejelzések tehetőek arról is, hogy a fajokat hol fenyegeti leginkább a kihalás veszélye, és a fenntartható fejlődést lehetővé tevő célzottabb védelmi erőfeszítéseket lehet tenni a minden nemzet számára előnyös biológiai sokféleség megőrzése érdekében. Az élőhelyek megőrzésének és a fenntarthatóbb kereskedelmi gyakorlatok előmozdításához lényeges, hogy az importáló nemzetek felismerjék a kereskedelemnek az exportáló országokra gyakorolt környezeti hatásait, és az importáló, illetve exportáló országok közötti együttműködés is szükséges – hangsúlyozzák a kutatók.
forrás: portfolio
