Sok évvel ezelőtt egy horvátországi tanulmányút során kerek szemekkel hallgattuk a helyi kollégák előadását az Adriára néző hegyoldalban. Hosszasan, részletesen ecsetelték, milyen erőfeszítéseket tesznek a területen található „erdő” megőrzésére, védelmére. Úgy lehet, még mosolyogtunk is a krisztustövises bozótra fordított rengeteg figyelem kapcsán. Ezt ma már biztosan nem tenném.
Értettük ugyan már akkor is, mi a cél ezeknek a cserjések a fenntartásával, de fel még nem fogtuk igazán, hogy ennek a szemléletnek szerepe lesz még a mi életünkben is. Mára mindenki számára világossá vált, hogy erdővel borított területeink jelentős részén nem lesz elég csapadék és/vagy túl magas lesz a hőmérséklet a jelenlegi állományok fenntartására, hatalmas területeken egyáltalán az erdő fenntartása is kétséges.
Álljunk itt meg egy pillanatra! Tényleg világos ez mindenki számára? Világos-e az, hogy a jelenleg vágásos üzemmódban kezelt erdőterületeink igen jelentős részét már biztosan nem fogjuk levágni? Világos-e az, hogy a felújítások fajainak megválasztásakor döntő mértékben már az állomány jövőbeli stabilitását, nem a faanyag-hasznosítást kell szem előtt tartanunk? Értjük-e, hogy lehetőleg mindenhová be kell vinni elegyként a gyengébb klímaosztályra jellemző fafajokat a felújításokba? Úgy látom, ez még nem teljesen tiszta mindenkinek.
Megítélésem szerint erdőterületeink jelentős részén szárazságtűrő cserjék lesznek az egyetlen alternatíva arra, hogy fásszárú vegetáció tartsunk fenn. Nevezzük ezt innentől bokorerdőnek, cserjésnek, bárminek, de sok helyütt ezek a jövő erdei.
Tudom, sokan most főleg az Alföldre gondolnak a témában, de lesz ezzel mindenkinek dolga. A leggyengébb termőhelyeken bárhol előfordulhat, hogy a jelenlegi faalakú állomány pusztulásával cserjék veszik át a talajárnyalás szerepét és faalakú állomány kialakulására már nem is lesz esély. A faállomány pusztulásával persze felújítási kötelezettség jelentkezik, de nekem az az érzésem, nem vagyunk messze attól, hogy ezeknek a kötelezettségeknek már ne tudjunk eleget tenni. Nagyon fogunk örülni a cseréjének ilyen esetekben, vagy mégsem? Hogy áll a cserjék helyzete az Erdőtörvény keretei között?

Az Erdőtörvény csak a természetvédelmi rendeltetésű erdőkben rendelkezik őshonos cserjéink védelméről akár az állomány alatt, akár az erdőszegélyben találhatók.
Nevesíti az erdőt alkotó és a nem kívánatos, idegenhonos fajokat, ugyanakkor a cseréjéknek az erdőállományban betöltött szerepéről, vagy mint az erdő záródásában résztvevő „erdő elemről” a törvény nem rendelkezik semmilyen formában, nem is említi ilyen szerepüket.
A végrehajtási rendelet részletesen tartalmazza erdészeti tájaink őshonos fafajait, de említést sem tesz az őshonos cserjefajokról. A cserjés, mint cserjefajokkal legalább 50 %-ban borított terület, csak az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületek felsorolásánál kerül elő.
A cserjés kialakításának, fenntartásának szabályait az erdőtörvény a továbbiakban semmilyen formában nem tartalmazza, gyakorlatilag nem tekinti a cserjéseket erdőgazdálkodással érintett területnek, tehát erdőnek.
Nagyjából ezt a szemléletet érzem más esetben is, amikor cserjefajainkat egy mellékes kérdésnek látjuk, ahol eluralkodnak, ott potenciális problémaforrásként, a felújítás akadályaként. Nem jó ez így, nagyobb szükségünk van ma rájuk, mint bármikor korábban!
Jelenlegi erdőterületeink nagyon jelentős része ki fog kerülni az erdőssztyepp klímából és szerencsésebb esetben a sztyeppei, rosszabb esetben a félsivatagi klimatikus viszonyok lesznek meghatározók ezen területeken.
Minden klímamodell drasztikus változást, egy, néha két erdészeti klímaosztálynyi romlást jelez előre másutt is. Utópia, hogy ebben a helyzetben fenntarthatók legyenek nagy területű, fa alakú erdőállományok a leggyengébb, erdőövből kicsúszó területeinken. Az a kép, ami az alföldi erdőkről, dombvidéki véderdőkről él bennünk hamarosan a múlté lesz. Ami igazán ijesztő, hogy ha nem teszünk valamit, ezen erdő pusztulásával az erdő klímaszolgáltatása, védelmi, ökológiai funkciói is a semmibe tűnnek. Ezen kívánatos funkciók legalább részleges megőrzésére, jelen erdők fás szárú vegetációval történő helyettesítésére a cserjék adhatnak lehetőséget!
Célként kell kitűznünk, hogy mielőbb megkezdjük a szélsőséges termőhelyen álló, pusztuló állományok cserjésekké alakítását, egyúttal a leggyengébb termőhelyeken álló faalakú erdőállományokban a cserjésedést mesterségesen kell támogassuk! Gondoskodnunk kell ezen cserjések okszerű fenntartásáról, károsítások elleni védelméről is. Szakmai konszenzus alapján ajánlásokat, „cserje célállományokat” is ki kell alakítanunk azon területekre, amelyek potenciálisan kikerülnek a jelenleg felsorolt erdőklímából az elkövetkező évtizedekben, a szóba jöhető termőhelytípus-változatok figyelembevételével. Ehhez új „erdészeti” klímakategóriákat kell kialakítanunk! Azért írom idézőjelbe az erdészeti szót, mert ezek az „erdőssztyepp alatti” klímaosztályok már nem az általunk megszokott erdészeti tevékenység színterei lesznek, még is nekünk kell velük foglalkozni. Ideje aprópénzre váltani a klímakutatás eredményeit, tényleg elhinni, hogy amit a szakemberek felvázoltak, az be is fog következni! Ezen tevékenységnek a lehető legsürgősebben meg kell teremteni a törvényi alapjait, át kell vinni az erdőtervezési, erdőfelügyeleti, gazdálkodói gyakorlatba egyaránt! Esetleg nem ártana más európai szabályozást is figyelembe venni, mert lehet, hogy bizonyos témákban csak le kell hajolni a megoldásért! Ha nem tesszük ezt meg belátható időn belül, úgy biztosan késő lesz. Ha már kipusztult erdők helyén akarunk cserjések létrehozni, a záródás nagymértékű csökkenése olyan helyi klimatikus és vízgazdálkodási változásokat hozhat, amit már a hagyományos eszközeinkkel nem tudunk megoldani, sokkal inkább a sivatagfásítás témakörében kell majd gondolkodnunk!
Bármennyire sarlatán gondolatnak tűnik, javaslom, hogy ne telepítsünk minden áron újabb erdőket! Inkább meglévő erdőterületeink helyzetét stabilizáljuk, mert többet veszíthetünk ennek elmulasztásával, mint amennyit az erdőtelepítéssel nyerünk! A telepítésre szánt pénzeszközöket fordítsuk a cserje szaporítóanyag-termelés megteremtésére és az előzőekben leírt cserjésítésre!
Tisztában vagyok vele, hogy az általam leírtakkal sokan nem értenek egyet, esetleg kevésbé drámainak tartják a jelen helyzetet. Én őszintén kívánom, hogy nekik legyen igazuk és erre az egész változásra legyen még 50 évünk, de félek nem lesz.
Úgy látom, az erdőgazdálkodás nem az elmúlt, évszázados rendszerben megtapasztalt problémák jobb, hatékonyabb megoldásáról szól majd a jövőben, hanem ezekből a kihívásokból fog állni.
Gabe Brown: Porból élet című könyvében (melyet szívből ajánlok mindenkinek, akit kicsit is érdekel a mezőgazdaság) olvastam egy megszívlelendő idézetet: Ha eredményt akarsz elérni, változtass a módszereiben! Ha jelentős eredményt akarsz, akkor változtass a szemléleted!
Szükségünk van arra, hogy máshogy szemléljük a világot, mert az előttünk álló változásokra nem vagyunk felkészülve, azok sokkal drámaiabbak lesznek, mint azt reméljük.
Palánki Gábor okl. erdőmérnök
A cikk első megjelenése az Erdészeti Lapok 2025. júniusi lapszámában volt.