Az EU erdőalapú értékláncát képviselő nemzetközi szakmai szervezetek (CEPF, EUSTAFOR, CEI-Bois, CEPI, EOS, Bioenergy Europe, ELO, FECOF, UEF) közös nyilatkozatot tettek közzé a közelgő 2040-es uniós éghajlat-politikai célkitűzésről.
Az Európai Unió éghajlat-politikája kritikus mérföldkőhöz közeledik az európai éghajlat-politikai törvény keretében a 2040-re vonatkozó átmeneti éghajlatváltozás-mérséklési célkitűzés (EU 2040 Climate Target) elfogadásával. Ez a célkitűzés meghatározza a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás-csökkentés pályáját, beleértve a szén-dioxid-eltávolítást is, amelyben a földhasználati ágazatok – különösen az erdőgazdálkodás – kulcsfontosságú szerepet játszanak.
Az európai erdők és az erdőgazdálkodási ágazatok történelmi keresztút előtt állnak. 2025-ben az EU-nak nemcsak az ambiciózus környezeti fenntarthatósági célok elérése érdekében kell végrehajtania a Zöld Megállapodás politikáit, hanem a fenntarthatóság mindhárom dimenziójában – környezeti, gazdasági és társadalmi – sürgető stratégiai szükségletek kielégítése érdekében is. A 2040-es éghajlat-politikai célkitűzés iránymutatásul szolgál az EU éghajlat-politikai keretrendszeréhez, ideértve a LULUCF-rendeletet (földhasználat, földhasználat-változás és erdőgazdálkodás) is, így ez a pillanat döntő jelentőségű az EU stratégiai autonómiájának, önellátásának és versenyképességének meghatározása szempontjából a jelenlegi geopolitikai helyzetben.
Az elmúlt évtizedekben az európai erdőállomány teljes területe, térfogata és átlagos életkora nőtt. Az erdők szén-dioxid-elnyelő képessége 1950 és 1999 között csaknem ötszörösére nőtt, és a fenntartható erdőgazdálkodási erőfeszítéseknek köszönhetően 2013-ig viszonylag stabil maradt. Azonban több tagállam legfrissebb adatai egyértelmű csökkenést mutatnak az elnyelőképességben.
A csökkenés fő okai között szerepel az éghajlatváltozás okozta faállomány-pusztulás, az erdőnövekedés csökkenése és a kitermelés növekedése. A hőmérséklet emelkedése, a hosszan tartó aszályok és a gyakrabban előforduló természeti zavarok – például kártevők, tűzvészek és viharok – csökkentették az erdőnövekedést és a szén-dioxid-megkötési arányt. Ezen túlmenően az öregedő erdők elérik a fiziológiai telítettséget, amikor a növekedés csökkenésével és a pusztulás növekedésével a nettó szénfelvétel lelassul.
Ez aláhúzza, hogy az erdők stabil vagy folyamatosan növekvő szén-dioxid-elnyelő képessége nem vehető biztosra. Ennek következtében a jelenlegi 2030-as LULUCF-célok valószínűleg nem teljesülnek, ami azt jelzi, hogy politikai irányváltásra van szükség: a kizárólag az állandó erdő-szénkészletek növelésére összpontosító politikáról a dinamikus erdőnövekedés hangsúlyozására kell átállni.
Az erdőalapú biogazdaság egyedülálló értékláncot képvisel, amely nagy potenciállal bír az EU stratégiai autonómiája szempontjából. A fenntarthatóan kezelt európai erdők megújuló és körforgásos bioalapú anyagokat szolgáltatnak a növekvő ipar számára, amelyet az európai vezető szerep a kutatás, az innováció és a fejlesztés terén támogat. Az erdők szénmegkötő képessége, anyag- és energiahelyettesítési potenciálja az aktívan kezelt állományoktól függ, amelyek elősegítik a kiváló minőségű biomassza növekedését. Az európai erdőtulajdonosok, erdőgazdálkodók és a kapcsolódó ágazatok hangsúlyozzák, hogy a biológiai sokféleség és az egészséges ökoszisztémák elengedhetetlenek a megújuló, körforgásos, erdőalapú biogazdaság számára.
A jelenlegi kihívások azonban lehetőségeket is rejtenek. Itt az ideje, hogy Európa fenntartható erdőgazdálkodási szakértelmét felhasználva csökkentsük a harmadik országoktól származó fosszilis importtól való függőségünket, és ösztönözzük a biogén szén körforgásán alapuló gazdaságot Az erdőalapú értékláncnak az új uniós biogazdasági stratégia sarokkövének kell lennie, amely fenntarthatóan kezelt erdők révén javítja a versenyképességet, és kiterjed a rövid és hosszú élettartamú erdészeti termékekre.
Az európai erdészeti (és az erre alapuló ipari feldolgozó) ágazatok olyan támogató uniós éghajlat-politikát szorgalmaznak, amely elismeri az erdőket érintő éghajlatváltozási bizonytalanságokat, elkerüli a hosszú távú erdőgazdálkodástól elszakadt, rövid távú, bizonytalan célokat, és kiaknázza az erdőalapú biogazdaság teljes potenciálját.
Az erdők szén-dioxid-elnyelő képességein túl az EU éghajlat-politikai keretének holisztikus szemléletet kell alkalmaznia, amely magában foglalja az egész erdőalapú gazdaságot. Ide tartoznak az erdészeti termékek és a bioenergia szén-dioxid-megkötési és -helyettesítési előnyei is. Az éghajlat-politika prioritásként kell kezelje az erdők növekedését és az ellenálló, éghajlathoz alkalmazkodó ökoszisztémákra való átállást, mint a hosszú távú éghajlatváltozás-mérséklés alapvető mozgatórugóit. Ennek elérése több időt és rugalmasságot igényel az erdőgazdálkodás számára, mint amit a jelenlegi éghajlat-politikai célok általában lehetővé tesznek.
A 2040-es éghajlat-politikai cél kitűzi az utat a 2030 utáni LULUCF-keret előtt, amelynek célja egy virágzó, decentralizált, erdőalapú biogazdaság támogatása Európában, fenntarthatóan és aktívan kezelt, éghajlathoz alkalmazkodó erdőkön alapulva.
Aláíró szervezetek:
CEPF – Európai Erdőtulajdonosok Szövetsége
EUSTAFOR – Európai Állami Erdőgazdálkodók Szövetsége
CEI-Bois – Európai Faipari Szövetség
Cepi – Európai Papíripar Szövetsége
EOS – Európai Fűrészipari Szövetség
Bioenergia Európa
ELO – Európai Földtulajdonosok Szervezete
FECOF – Európai Erdőtulajdonos Közösségek Szövetsége
UEF – Európai Erdészek Szövetsége
