Az erdő mindig érzelmeket kelt bennünk. Árnyat ad, megnyugtat, emlékeket őriz kirándulásokról, családi sétákról, csendes percekről. Éppen ezért, amikor egy megszokott erdőrész helyén megváltozott tájképpel találkozunk, természetes, ha kérdések merülnek fel bennünk. Az alábbi írás célja, hogy bemutassa, miért szükségesek ezek a beavatkozások, és hogyan szolgálják hosszú távon erdeink fennmaradását.
Tavaszodik, egyre többen indulnak útnak az erdőkbe, és az idős, zárt lombkoronájú állományok mellett olykor olyan területekkel is találkoznak, ahol friss vágásnyomok, talajelőkészítés és fiatal telepítés látható. Első pillantásra ez sokakban kérdéseket ébreszt. Hová tűntek a több évtizedes fák, a madárdal, az erdei vad búvóhelyei? Fontos kimondani, hogy amit látunk, csak egy pillanatkép az erdő életében! Nem rombolás, hanem tudatos, szakmailag megalapozott erdőmegújítás.
A képeken is látható Tar település határában lévő 23 D erdőrészletben egy nem őshonos lucfenyves állomány pusztult ki az elmúlt években. A csapadékhiány, a tartósan magasabb hőmérséklet és a károsítók megjelenése következtében ez a fenyves erdő is elveszítette ellenálló képességét. A kiszáradt fenyves területén fafajcserés szerkezetátalakítást végzünk, helyén őshonos, a megváltozott klímát jobban tűrő, elegyes lombos erdőt hozunk létre.
A munka itt 11 hektárt érint, de a probléma ennél jóval nagyobb léptékű. Az EGRERDŐ Zrt. működési területén mintegy 300 hektáron pusztult ki a fenyves állomány az elmúlt években, és a folyamat sajnos nem állt meg. Ezeken a területeken hasonló szerkezetátalakítási munkák zajlanak, minden esetben a helyi termőhelyi adottságokhoz igazítva.
Fontos hangsúlyozni, hogy nem minden véghasználat jelent szerkezetátalakítást. Célunk a természetközeli erdőkezelés egyre nagyobb mértékű bevezetése, hiszen ebben az esetben is a kisebb léptékű, mozaikos beavatkozásokra törekszünk. Ezek során fontos az erdei kis biotópok megőrzése, valamint kor- és fafajösszetételében is vegyes állományok kialakítása. Az ilyen erdő egyszerre képes szolgálni a víz-, levegő- és talajvédelmi feladatokat, az erdőlátogatók rekreációs igényeit, a faipar alapanyag-ellátását és az erdei életközösség fennmaradását.
Sokan a friss vágásterületet „tájsebnek” látják. Pedig, ha a kertben a barackfát kártevők pusztítják el, és már egyetlen élő rügye sem marad, nem hagyjuk ott kiszáradva. Kivágjuk, és ellenállóbb fát ültetünk a helyére. A motorfűrész hangja zavaró lehet, a virágzó fa helyett a levágott ágak látványa akár ijesztő is, mindaddig, amíg az új fa meg nem erősödik. Az erdőben ugyanez történik, csak nagyobb léptékben és hosszú távú szakmai tervezés mentén.
A Tar település közelében lévő terület az Országos Kéktúra útvonalának közelében, Mátraverebély és Ágasvár között található, így sok kiránduló is találkozhat a megújulás folyamatával.
Most tavasszal is ültetünk, védünk, faanyagot biztosítunk, miközben óvjuk az erdei ökoszisztémát. Hiszen aki fát ültet, a jövőben bízik. A Tar 23 D erdőrészletben most ez a jövő formálódik.
forrás: Egererdő Zrt.
