A FOREST EUROPE 2026. márciusában kiadta a State of Europe’s Forests jelentést (SoEF 2025). Az április 14-i hírlevelük egy csendes, de fontos adatot emelt ki, ami új megvilágításba helyezi az európai – és magyar – erdészeti energetikai biomassza kérdését.
Ötszörös különbség, csökkenő trend
Egy átlagos európai évente körülbelül 0,3 tonna szárazanyag-egyenértékű fát éget el energetikai céllal. Az átlagos észak-európai közel 1,5 tonnát. Ez az európai átlag ötszöröse.
A meglepő fordulat pedig a következő: az egy főre jutó faenergia-felhasználás egész Európában csökken. Nem nő, nem is stagnál. Az energiarendszerek átalakulnak. A hatékonyság javul. A faalapú hőtermelés veszít a többi megújulóval szemben.
Mi rejlik a fejléc mögött?
Észak-Európában az erdőből származó energia mindössze tíz százaléka jön közvetlenül tűzifa-választékokból. Az európai átlag huszonkettő százalék. A különbséget a maradékanyagok adják. Az északi rendszer fűrészüzemi mellékterméket, fakérget, feketelúgot és erdei aprítékot éget. Az ottani faipar körkörös gazdaság – nem ideológiai alapon, hanem szükségből. A faipari hulladékoknak egyszerűen nincs hová mennie.
A magyar erdők számokban
Magyarország ettől eltérő helyzetben van. A SoEF 2025 szerint Magyarország erdőterülete 2,087 millió hektár. Ez az ország területének 22,8 százaléka. 1990 óta 273 ezer hektárral – tizenöt százalékkal – gyarapodtak a magyar erdők.
Az élőfakészlet 418 millió köbméter, azaz hektáronként 200 köbméter. A faanyagtermelést szolgáló erdőkben a nettó éves növedék 5,9 m³/ha. A kitermelés ennek 64 százaléka, ami fenntartható szint.
A tulajdonosi szerkezet vegyes. A magyar erdők körülbelül 56 százaléka állami, 42 százaléka magántulajdonban van. Az erdőt kezelő gazdasági entitások száma 36 286.
A magyar tűzifa valósága
A SoEF 2025 európai országok erdészeti energetikai biomassza-termelését bemutató táblázatában Magyarország adatai hiányosak. Ez önmagában is jelzésértékű.
Magyarországon az erdei választékok jelentős része lakossági tűzifaként végzi pályafutását. Ez egy szétszórt, helyi piac, ami statisztikailag nehezen követhető, mert a forgalom nagy része nem nagyipari csatornákon keresztül valósul meg. A magyar erdőgazdálkodás hagyományosan a tűzifa, a fűrészáru és a faipari féltermék között osztja meg a választékokat. A faállományok több mint nyolcvanöt százaléka lombhullató, amik különösen alkalmasak tűzifatermelésre.
Három európai modell – Magyarország a déliekkel tart
A SoEF-adatokból három minta rajzolódik ki:
– Északi maradékanyag-modell: faipari melléktermékre épül (Svédország, Finnország, Észtország).
– Közép-európai fűrészáru-modell: az építőipari kereslet vezérli (Németország, Ausztria).
– Déli háztartási tűzifa-modell: a lakossági fűtés vezérli (Portugália, Spanyolország, balkáni országok).
Magyarország a harmadik modellbe illeszkedik a legjobban. A magyar erdőtulajdonos vásárlója helyi lakos. Az ár a regionális időjárásra érzékeny. A téli hideg időjárás mértéke és időtartama fontosabb, mint a hosszú távú európai trend.
A jövő iránya
Európa-szerte csökken az erdészeti energetikai biomassza-felhasználás. A magyar erdők folyamatosan növekednek, a kitermelési arány fenntartható, a tulajdonosi szerkezet sokszínű. Ez nem rossz hír, hanem stratégiai pozíció. A jól kezelt magyar erdő egy érettebb európai piacra is termel, ahol a faanyag nem csak energia – hanem építőanyag, csomagolóanyag és klímamegoldás is.
Forrás: State of Europe’s Forests 2025 (FOREST EUROPE), Annex Data Tables. A teljes jelentés letölthető a foresteurope.org oldalon. A FOREST EUROPE 2/2026. számú hírlevele április 14-én jelent meg.
Szerző: Hasulyó Péter/OEE / Fotó: AI/Leonardo.ai
