A magyar erdők jövőjéről, a tarvágások korlátozásáról, a klímaváltozás hatásairól és az állami erdőgazdálkodás újragondolásáról tett közzé átfogó szakpolitikai javaslatot Lapos Tamás erdőmérnök, jogi szakokleveles környezetvédelmi szakember és Dr. Nagy Dániel erdőmérnök-jogász. A szerzők szerint a jelenlegi, fakitermelés-központú erdőfenntartási, erdőfinanszírozási megközelítés nem tartható fenn: az erdőknek egyre fontosabb szerepük van a klímavédelemben, a vízvédelemben, az egészség megőrzésében és a vidéki életminőség fenntartásában is. Az állami erdőkben a tulajdonos és a szabályozó állam szakpolitikáinak összehangolása, magánerdőknél pedig széleskörű konszenzuson alapuló, gazdálkodói/tulajdonosi szempontokat is figyelembe vevő stratégia szükséges. A sokrétű, egymásnak gyakran ellentmondó társadalmi és gazdasági igények egyeztetése nem lehet az erdőgazdálkodó vagy a terepen dolgozó erdészeti szakember felelőssége. A tanulmány egy új Nemzeti Erdőprogram kidolgozását sürgeti, amely az erdőket stratégiai nemzeti vagyonelemként kezelné, és hosszú távú, közérdeken alapuló erdőpolitikát teremtene Magyarországon.
Szerzők: Lapos Tamás erdőmérnök, jogi szakokleveles környezetvédelmi szakember és Dr. Nagy Dániel erdőmérnök, jogász, az erdőtűz-megelőzés szakterületen doktori fokozattal rendelkezik.
Mottó: „Az erdő fenntartása, gyarapítása és védelme az egész társadalom érdeke, az erdő közérdekű szolgáltatásai minden embert megilletnek, ezért az erdővel csak a közérdekkel összhangban szabályozott módon lehet gazdálkodni.” Idézet az erdőtörvény (2009. évi XXXVII. törvény) preambulumából.
I. Erdők és erdészet a mai Magyarországon – tények és igények
A közelmúltban több olyan elemzés is napvilágot látott – mind hazánkban, mind az EU szintjén –, amelyek alapján indokolt felülvizsgálni a jelenlegi magyar erdőgazdálkodási és az erdőben folytatott vadgazdálkodási gyakorlat és a változó társadalmi igények kapcsolatát. Különösen fontos ezt megtenni az Alaptörvény és az erdőtörvény céljainak és alapelveinek való megfelelés érdekében.
A fát adó erdő – egy egyszerű, de meghaladott kép
A fakitermelés és erre épülő erdőgazdálkodás meghatározó jelentőségű Magyarország erdeiben. Az Erdővagyon és erdőgazdálkodás Magyarországon, valamint a Magyarország erdeinek összefoglaló adatai alapján 2019–2024 között a nettó ipari- és tűzifatermelés aránya a jellemzően őshonos fafajokat tartalmazó kemény lombos fafajcsoportok (tölgy, cser, bükk, gyertyán, egyéb kemény lombos) esetében átlagosan közel 80% a tűzifa javára. Ez a fafajcsoport adja a teljes nettó fakitermelés közel 40%-át.
Azt azonban ezzel együtt szem előtt kell tartani, hogy a gazdasági funkció mellett az erdőgazdálkodók elkötelezetten számos közjóléti (erdei iskolai programok, erdei turista és bicikli utak, erdészeti létesítmények) és védelmi funkciót (tűzpászták, erdővédelmi beavatkozások, erdőkárok felszámolása) is működtetnek.
De ma már pontosan látjuk, hogy a magyar társadalom jelentős mértékben elégedetlen a vágásos erdőgazdálkodási gyakorlattal, és a védett erdőkben történő gazdasági célú fakitermelést egyre többen nem tartják elfogadhatónak.
A Greenpeace Magyarország által rendelt közvélemény-kutatásból kiderült, hogy a magyarok 75 százaléka nem tartja elfogadhatónak a természetvédelmi területeken végzett gazdasági célú fakitermelést, 63 százaléka szerint a (korábbi) magyar kormány nem tett eleget erdeink védelme érdekében, valamint 71 százaléka nem ért egyet a kivágott fák felhasználásával a villamos energiát előállító erőművekben.
Az államilag támogatott erdeibiomassza-felhasználással kapcsolatban is komoly kritikát fogalmaztak meg, amely alapján azonban nyilvánvaló, hogy nem az erdőgazdálkodási ágazatnak kell megoldania az erőművi tűzifaigény szabályozását, hanem kormányzati szinten kell ebben döntést hozni. Mindemellett fontos figyelembe venni azt is, hogy az erdőtelepítéseket jellemzően a fenntartható erdőgazdálkodásból származó faanyagkereslet ösztönzi, és kiszámítható fapiaci viszonyok nélkül növekszik a kezeletlen erdők kiterjedése. A magára hagyott, kezeletlen erdők, gazdálkodó nélküli területek esetében a felhalmozódó biomassza nem csak az ökológiailag kívánatos holtfa anyag mennyiségének növekedését eredményezi, hanem az egyre intenzívebb, nagy kiterjedésű erdőtüzek forrása is lehet. A nagy és rossz hatékonyságú erőművek helyett a helyi, kombinált hőtermelést kell elősegíteni. A tűzifa az egyetlen megújuló energiahordozó Magyarországon, ahol az energiatárolás is természetes úton valósul meg, és az energia-előállítás időjárás-független!
A kormányzatnak tehát fontos lenne mielőbb irányt mutatni abban, hogy a klímacélok teljesítésére a fa alapú biomassza energetikai felhasználása mennyire tekinthető jó megoldásnak.
A tűzifával fűtő háztartásokat sem szabad magukra hagyni, ehhez a hazai erdőkből a lakossági tűzifaigények kielégítését jobban tervezetté, szervezetté, biztonságosabbá kell tenni, hogy energetikai vészhelyzet esetén az erdők egyéb szolgáltatásainak sérelme és piaci zavarok okozása nélkül a lakossági igények biztonsággal kielégíthetőek legyenek.
Az erdő, amellyel együtt élünk – egy sokrétűbb megközelítés
Ha nem tekintjük kizárólagos vagy központi kérdésnek a faanyagtermelést, egy kicsit távolabbról is ránézhetünk az erdőkre.
Noha jelenleg még a legjelentősebb elérhető jövedelem az erdőkből származó termékek (pl. faanyag) értékesítése, az erdők hosszú távú fenntartásához elengedhetetlen, hogy a nehezebben pénzre váltható ökoszisztéma-szolgáltatásokat (pl. vízzel kapcsolatos szolgáltatások, rekreáció) is jövedelmezővé tegyük, és az abból származó bevétel igazságosan legyen elosztva az érintettek között. Erről régóta beszélünk, de az erdőgazdálkodás kiszámítható finanszírozásában eddig ezek ténylegesen nem jelentek meg. Pedig például egy új lakópark melletti, nem védett erdőnél is mind a beruházónak mind a lakóközösségnek is érdeke lenne egy folyamatos erdőborításon alapuló erdőkép fenntartása.
Egy európai uniós elemzés alapján „olyan politikára van szükség, amely figyelembe veszi és ösztönzi a faellátáson kívüli ökoszisztéma-szolgáltatásokat. Ahhoz, hogy hatékony politikákat lehessen kidolgozni ezen a területen, a mechanizmusoknak egyidejűleg kell egyensúlyt teremteniük az európai térbeli különbségek, az erdőtulajdonosok ökoszisztéma-ellátási szolgáltatások nyújtására irányuló gazdasági ösztönzői és a szabályozó és kulturális ökoszisztéma-szolgáltatások iránti társadalmi igény között.” Ez azt is jelenti, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások közgazdaságilag történő beárazása fontos cél.
Nem nehéz belátni, hogy az erdő létezhet az ember nélkül, az embernek viszont elemi szüksége van az egészséges, életképes, minél inkább a természetes körülmények szerint működő erdők által nyújtott szolgáltatásokra. Végeredményben a környezetpolitika felfogható preventív egészségpolitikának is. Ehhez azonban a természetes folyamatokat a hazai erdők jelentős részénél még aktívan segíteni kell, megvédve az erdőket más, ember által generált hatásoktól, legyen szó akár túltartott vadállományról, akár általunk behurcolt, természetes társulásokat veszélyeztető invazív fajokról.
Az erdő nyújtson megélhetést is a helyben lakóknak, így célszerű különféle erdőalapú jövedelemszerzési lehetőségeket biztosítani, amelyek érdekeltté teszik a helyi közösségeket az erdők megőrzésében.
Az állami erdőgazdálkodással kapcsolatos tulajdonosi elvárásokat az előbb leírtak alapján újra kell gondolni, az állami erdőkre alapvető stratégiai nemzeti vagyonelemként tekintve, az azokból származó közérdekű szolgáltatások legmagasabb szintű biztosítását kell megoldani.
A klímaváltozás is a természetesebb erdők felé irányít
A klímaváltozás Magyarország erdeit a természetföldrajzi adottságaiból fakadóan az átlagosnál jóval nagyobb mértékben érinti, erdőpusztulásokra, az erdőállományok átalakulására, egyes térségekben visszahúzódására kell számítani.
A magyar erdők nagyon változatosak, nagyobb részük az erdőklíma határához közel tenyészik, ebből fakadóan a klimatikus és emberi hatásokra rendkívül érzékenyek. Az erdők nyújtotta sokféle szolgáltatás közül a nem anyagi jellegűek, főleg a védelmi és közjóléti szolgáltatások egyre inkább felértékelődnek, de egyúttal a helyi foglalkoztatásban is nagy szerepük van. Így az erdők anyagi és nem anyagi jellegű szolgáltatásai biztosításának összehangolását újra kell gondolni.
Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) hivatalos szakmai állásfoglalást adott az Európai Unió természet-helyreállítási rendeletével kapcsolatban. Eszerint „a klímaváltozás káros, sok száz milliárd euróban mérhető hatásainak mérséklésére a természet helyreállítása, a biodiverzitás csökkenésének megállítása az egyik legfontosabb eszköz. Az uniós irányelvek nemzeti szintű végrehajtása busásan megtérülő stratégiai befektetés a tagállamok biztonságába, jóllétébe, egészségébe, ökológiai stabilitásába és gazdasági ellenálló képességébe.”
Az EU politikája is hangsúlyozza, hogy változatosabb, fajgazdagabb erdőket alakítsunk ki, amik sokkal ellenállóbbak a klímaváltozással szemben. Az EU célja 2030-ra 30 milliárd fa: de nem mindegy, hogy mit és hova ültetünk, fontos lenne egy útmutató, hogy elkerüljük a „rossz alkalmazkodást” (maladaptation).
Az erdők alkalmazkodásának segítésére ember okozta kibocsátások azonnali és nagymértékű mérséklésén túl, ahhoz, hogy a már elkerülhetetlen éghajlati változásokhoz alkalmazkodni tudjanak az erdőségek, az ökoszisztémák ellenállóképességét javító, újfajta védelmi és erdőgazdálkodási gyakorlatokra, illetve az eddigiek hatékonyabb alkalmazására van szükség.
Fontos kiemelni, hogy a megmaradt természetes növényzet megőrzése elsőbbséget élvez. Az erdőkben szükség van olyan érintetlenül hagyott területekre, amelyek mindenkor igazodási pontként szolgálnak az emberi tevékenység irányának meghatározásához. Vannak olyan területek, ahol inkább fákat, erdőt lenne hatékony ültetni, de olyanok is, ahol inkább gyepet célszerű létrehozni.
Van megoldás, csak még nem élünk vele igazán
Az erdészszakma számára ezek az elvek egyáltalán nem újak. A Pro Silva Europa nemzetközi szervezet 2030-ig meghirdetett stratégiai céljai között kiemeli, hogy „a mesterséges faültetések és erdősítések támogatásai ne versenyezzenek a természetes felújulással, és ne ösztönözzék instabil, egykorú erdőállományok létrehozását …”, valamint szükségesnek tartják a tarvágás keretrendszerének meghatározását bizonyos helyzetekre és terepviszonyokra korlátozva.
Szükségesnek tartják, hogy „a közpolitikák, szabályozások és mechanizmusok a Pro Silva alapelvei szerinti természetközeli erdőgazdálkodást támogassák, ideértve többek között a természetkrediteket, az ökoszisztéma-szolgáltatásokért járó kifizetéseket, a Természet-helyreállítási Rendeletet és a nemzeti természet-helyreállítási terveket.…”
Mindeközben a 2010-2024. között a nem vágásos üzemmódú erdők (szálaló, átalakító, faanyagtermelést nem szolgáló, örökerdő) területe 4,6 %-ról mindössze 9,6 %-ra nőtt, 2024-ben ezek összterülete az előző évihez képest kismértékben ráadásul még csökkent is.
Túlszaporodott vadállomány – agancs a küllők közt
Az erdőre, de a mezőgazdasági területekre is egyre nagyobb terhelést jelent a túlszaporodott vadállomány a növényzet rágásával, hántásával, termésfelevéssel a termőtalaj taposásával. A vad rendkívül jelentős természetvédelmi és gazdasági kárt okoz, amely a magángazdálkodók fennmaradását is veszélyezteti, az erdők megújulását, ellenálló képességét jelentősen rontja. A folyamatos erdőborítás alkalmazásának előfeltétele a vadeltartóképességhez igazodó vadlétszám. A gyorsított ütemű fahasználatokat sok esetben sajnos a vad elleni védelem, a keríthetőség miatt is végzik.
A vad az erdő szerves része, így a vaddal az erdő közérdekű szolgáltatásainak maradéktalan fenntartása mellett kell gazdálkodni. Az egyre növekvő vadállomány okozta terhelést csökkenteni kell, ami az erdészeti, természetvédelmi és vadászati szakterületek összehangolt szabályozásával valósítható meg. A vadvédelmi kerítés költséges és nem hatékony megoldás, mégis, az erdőtelepítéseknél lényegében elkerülhetetlen a használata a jelenlegi vadállomány mellett.
Az erdőtörvény mint kiindulópont
Az erdőtörvény – vagyis a 2009. évi XXXVII. törvény – céljai világosan és máig időtállóan megfogalmazzák az erdőkkel kapcsolatos legfontosabb közérdekű célokat és feladatokat.
„E törvény célja, hogy az erdő, az erdőgazdálkodás, és a társadalom viszonyának szabályozásával, kiemelten a fenntartható erdőgazdálkodás feltételeinek meghatározásával biztosítsa az erdő, mint a természeti tényezőktől függő és az emberi beavatkozásokkal érintett életközösség és élőhely fennmaradását, védelmét, gyarapodását, továbbá az erdő hármas funkciójának, azaz a környezetre, társadalomra, valamint a gazdaságra gyakorolt hatásának kiteljesedését, és ezzel kiemelten hozzájáruljon:
- a klímaváltozás hatásainak csökkentéséhez,
- a biológiai sokféleség megőrzéséhez,
- a vidékfejlesztéshez, az erdőgazdálkodás vidéki gazdaságban betöltött szerepének, valamint az erdőgazdálkodással összefüggő foglalkoztatási lehetőségeknek a bővítéséhez,
- az ország környezeti állapotának javulásához,
- a felszíni és felszín alatti vizek védelméhez,
- a termőtalaj, a mezőgazdasági területek védelméhez,
- a fa, mint megújuló energia- és nyersanyagforrás biztosításához,
- a tiszta ivóvíz biztosításához,
- az egészséges élelmiszerek előállításához,
azaz az emberi élet fenntartásához és minőségének, biztonságának javításához, megfelelő összhangot teremtve az egészséges környezethez és a tulajdonhoz fűződő alapjogok között.
A változatos, sok esetben eltérő beavatkozást igénylő közérdekű célok összehangolására az erdészeti és természetvédelmi szabályozás megfelelő intézményi, tervezési, ellenőrzési kereteket biztosíthat, amelyhez ki kell alakítani a hosszútávú társadalmi-szakmai konszenzust, mert az erdők és az erdőgazdálkodás nem tud alkalmazkodni ciklikusan változó érdekcsoportok, esetleges vélemény szélsőségek elvárásaihoz. A tulajdonos és a szabályozó államot el kell választani egymástól és el kell kerülni, hogy az állam eltérő tulajdonosi és szabályozó elvárásokkal maga idézzen elő sok szakmai erőforrást felőrlő konfliktusokat.
Az erdőtörvény meghatározó jelentőségű előírásai, amelyek a legfontosabb garanciákat jelentik a fenti közérdekű célok teljesülése érdekében:
- A letermelt erdő helyett erdőt kell létrehozni.
- Az erdők természetességi állapota emberi beavatkozás következtében nem csökkenhet.
- Erdőt csak közérdekű célból, rendkívül indokolt esetben lehet termelésből kivonni.
A klímaadaptáció miatt pedig egyre fontosabbak az erdőtörvény folyamatos erdőborításra, felnyíló erdőkre vonatkozó szabályozási elemei is.
Azok az erdők, fás területek, amelyekre ezek az előírások nem vonatkoznak (szabad rendelkezésű erdők, zártkerti erdők, fásítások, faültetvények) valójában csak részlegesen, időszakosan, önkéntes vállalás alapján teljesítik az erdővel kapcsolatos közérdekű elvárásokat, nincsenek jogi garanciák, kötelezettségek az elvárások teljesülésére. Ezért fontos megkülönböztetni az erdőket a fával borított területektől.
Alapok, amelyekre építeni lehet
Úgy látjuk, hogy az erdőgazdálkodásban a szükséges változások bevezetéséhez az eszközök (szabályozás, intézmények, tudásanyag, készségek) nagyrészt adottak, így elsősorban és mielőbb a meglévő vagy közelmúltban felhagyott jogszabályi intézményeket kell teljes hatékonysággal működtetni, használni, újraéleszteni, összehangolni.
A magyar erdőtörvény szerint az erdő rendeltetése, üzemmódja és az erdők természetességi kategóriái alkalmasak arra, hogy az erdő nyújtotta rendkívül széles szolgáltatásokat és az erdőgazdálkodás hatását, mint igény és megvalósítás, egymáshoz kapcsolják.
A magyar erdészeti igazgatás szervezeti- és eszközrendszere rendkívül sokrétű (erdőtervezés-erdőfelügyelet-faanyagkereskedelem-felügyelet, erdőtérkép-országos erdőállomány adattár-erdővédelmi monitoring), jelenlegi teljesítménye is ritka európai összehasonlításban, így fejlesztésre érdemes.
Az erdő komplex működésével, az erdőgazdálkodással, a természetvédelemmel és a vadászattal, vadgazdálkodással kapcsolatos kutatóhelyek és kutatások országos lefedettségben és meglévő kapcsolatok mentén működnek, így képesek olyan tudásanyagot szolgáltatni az igazgatásnak, a gazdálkodó, valamint a civil szektornak egyaránt, amelyre eredményes és tárgyilagos párbeszéden alapuló együttműködés épülhet.
A nemzeti parkok és az erdőgazdálkodók létesítményei, szakembergárdája rendkívül jelentős tájékoztatási, ismeretátadási potenciállal rendelkeznek.
Az uniós erdészeti támogatási eszközök megfelelően széleskörűek, az erdők védelmi és szociális-közjóléti szolgáltatásainak növelésére hatékonyak lehetnek, különös tekintettel az erdő-környezetvédelmi programra.
II. Tíz pontban egy Nemzeti Erdőprogramról
Az alaptörvényi és erdőtörvény szintű célkitűzések az erdők szerepével, az erdőgazdálkodással kapcsolatban világosak és időtállóak, egy Nemzeti Erdőprogramnak ezek megvalósítása érdekében javasolt az elkövetkezendő négyéves ciklusra vonatkozó programokat, eszközöket és forrásokat meghatároznia.
A Nemzeti Erdőstratégia 2016–2030 már közel tíz éve létezik, azonban jelenlegi formájában nem ad megfelelő iránymutatást egy átfogó, a magyar erdőkkel kapcsolatos szakpolitikai célokat lefedő cselekvéshez az abban érintettek számára, nincs megfelelő visszajelzés az abban foglalt célok megvalósításának előrehaladásáról. Nem kapcsolódott hozzá operatív szintű, indikátorokkal, eredménymutatókkal, határidőkkel ellátott cselekvési terv.
Javasolt visszatérni egy részletesebb és a megváltozott cél- és eszközrendszert pontosabban kijelölő, jobban nyomon követhető Nemzeti Erdőprogramhoz. A támogatásoknál és az erdészeti szabályozásnál a részérdekek helyett a hosszútávú közérdek érvényesítést lehetővé tevő, koherens, kiszámítható szakpolitikát kell megvalósítani.
Az alábbi beavatkozási területek szakmaközi és társadalmi egyeztetése során meg kell határozni a konkrét intézkedéseket és azok ütemezését, amelyet így komplex erdőprogramként világos iránymutatásként lehet követni az elkövetkező években, évtizedekeben. A felsorolás természetesen nem teljes körű. A változatos elvárások és sokszínű közérdekű célok mellett az erdővel kapcsolatos klímaadaptációs és mitigációs célok teljesülésének előfeltétele a hosszú távú kiszámíthatóság és tervezhetőség.
1. Állami (kincstári) erdővagyon-gazdálkodás
Szükséges az állami erdőkben gazdálkodó szervek erdőkezelési igényeinek és jogosultságainak felmérése, a kezelési viszonyok aktualizálása.
Az állami erdőgazdálkodók esetében a saját vagyonkezelésű területeken vizsgálni kell a gazdálkodás közhasznúságát, jövedelmezőségét, a működés javításának, átalakításának lehetséges alternatíváit.
Javasoljuk, hogy minden állami erdőgazdálkodó évente mutassa be a közhasznú tevékenységeit (hasonlóan a közhasznú szervezetekhez) a kezelt erdővel kapcsolatos változásokat, eredményeket, ismertetve, hogy a fejlesztési és üzemeltetési feladataiból mennyi származott bármilyen jogcímen kapott támogatásból és mennyi a saját gazdálkodási eredményeiből.
Állami tulajdonú erdőkben a közép és hosszú távú kezelési célokat erdőrészlet szinten is megismerhetővé, érthetővé kell tenni a társadalom számára. Ezt a lehetőséget, felületet érdemes magán-erdőgazdálkodók számára is biztosítani.
Professzionális állami erdőgazdálkodási szolgáltatás biztosítása: a fő tevékenység szerint nem erdőgazdálkodással foglalkozó szervek esetében az állami vagyonba tartozó területeken, illetve az elrendelt erdőgazdálkodási tevékenység esetében magántulajdonú erdőkben szükséges elérhetővé tenni olyan erdőgazdálkodási szolgáltatást, amely a jól megfogalmazott szakmapolitikai célok érdekében a magas szintű végrehajtást biztosítani tudja.
Az erdőtulajdonos állam nem élhet vissza piaci erőfölényével a fapiacon. Az erőfölény mértéke termékpályánként, régiónként eltérő, de korábban sokszor megjelent. Az állam szociális szempontjait nem hatósági árakon keresztül kell érvényesíteni, mert az tartós piaci zavarokat okoz, pont a kiszámítható, hosszútávú, fenntartható erdőgazdálkodást lehetetleníti el.
2. Védett és Natura 2000 erdők kezelése
A nemzeti parkok zónabeosztását mielőbb ki kell alakítani a 2013. óta fennálló jogszabályi előírásoknak megfelelően. A nemzeti park természeti övezetében és a fokozottan védett területeken erdőgazdálkodási tevékenység nem folytatható, csak természetvédelmi kezelés.
A természetvédelmi kezelés fogalmát jogszabályi szinten mielőbb rögzíteni kell.
A természetvédelmi kezelési terveket minden nemzeti park, illetve országos jelentőségű védett terület vonatkozásában mielőbb el kell készíteni.
A Natura 2000 erdők esetében a Natura 2000 fenntartási tervek és a körzeti erdőtervek még szorosabb összehangolását, egymást kiegészítő szerepét és funkcióit kell biztosítani.
3. Magánerdő-gazdálkodás fejlesztése
Növelni kell a transzparenciát a magánerdő-gazdálkodásban, biztosítani kell az erdőtulajdonosok jogainak védelmét, tájékozottságukat, motiválni kell őket az erdőgazdálkodás beindítására.
Ki kell terjeszteni a mezőgazdasági kedvezményeket (pl. jövedékiadó- és útdíjkedvezmény a termény betakarításához) a számos közérdekű feladatot ellátó erdőgazdálkodásra is, mert ez is drágítja pl. a tűzifát.
Erdészeti szakirányítói felelősségi rendszer erősítése (szakirányító közreműködése kulcsfontosságú az erdőgazdálkodásban, igénybevétele kötelező, felelőssége nem szabályozott, a kapcsolódó biztosítékrendszer hiányzik, ami versenyhátrányt okoz a tisztességes, magas színvonalú munkát végző szakirányítóknak).
Elrendelt erdőgazdálkodási tevékenység intézményének működtetése. A 2009-ben megteremtett jogintézmény szavatolná az elmulasztott erdőfelújítások pótlását, el nem végzett erdővédelmi/erdőtűzvédelmi beavatkozások azon tulajdonosok költségére történő elvégeztetését, akik többszöri felszólításra sem hajlandóak erdeikkel foglalkozni. Az elrendelt erdőgazdálkodási tevékenység végrehajtásába be kell vonni az erdészeti szakirányító vállalkozásokat.
Az Alföldön a klímaváltozás és a talajvízszint-csökkenés miatt számos gazdaságosan nem művelhető erdőterület van, amin egy magánerdő-gazdálkodó, aki nem saját gépekkel, eszközökkel dolgozik, csak veszteséget termel. Ez magántulajdonnál véleményünk szerint nem várható el, de ezen erdők megszűnése jelentősen csökkentené az erdősültséget. Vagy meg kell teremteni a kapcsolódó, akár uniós forrású támogatási eszközt vagy engedélyezni kell a fátlan állapotban tartást, fás legelőként történő fenntartást a nélkülözhetetlen vízgazdálkodási, vízkormányzási feltételek megteremtéséig. Javasolt vizsgálni, hogy ezen területek esetén a mezőgazdasági hasznosítása mennyire jelent valós, fenntartható alternatívát, hiszen ez eltérő gazdálkodási eszközrendszert igényel. Számos jobb területen sem valósul meg a legeltetés, kaszálás, gazdálkodás nélkül pedig nagy a kockázata a részben invazív fajokkal borított, magas tűzveszélyességű területek kialakulásának.
A határtermőhelyen található védelmi és rekreációs, közjóléti funkcióval rendelkező magán- és közösségi erdők kezelését, fenntartását, átalakítását célzottan támogatni kell.
4. Erdészeti igazgatás, intézményi garanciák
A korábban egy szervezeten belül működő (Állami Erdészeti Szolgálat, később Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal) erdészeti igazgatás egyes elemei (erdőtervezés, erdőfelügyelet, faanyag-kereskedelmi lánc ellenőrzése, pályázatkezelés és -ellenőrzés) jelenleg 12 szervezetben széttagoltan működnek, ami nem segíti a hatékonyságot. Újra ki kell alakítani az országosan egységes eljárásrendeket, gyorsítani kell és kiszámíthatóvá kell tenni a több évet késő erdészeti támogatások elbírálását és kifizetését.
Vissza kell állítani az erdőtörvény rendeleti kormányzás alatt törölt, tarvágási tilalomra és természetes erdőfelújításra vonatkozó kötelező előírásait.
Az Országos Erdő Tanács résztvevőinek körét úgy kell kialakítani, hogy abban az igazgatás, a gazdálkodás, a tudomány és a civil szféra, valamint ezek esetében az erdészeti, természetvédelmi, vadgazdálkodási ágazat képviselői kiegyenlítetten, azonos súllyal vegyenek részt. A Tanács célszerűen az Erdőprogram megvalósulását folyamatosan nyomon követő, javaslattevő szerepkörben eljárva tudná a legmagasabb szintű egyeztető fórum szerepét betölteni.
Az állami tulajdonban lévő erdőkben felül kell vizsgálni az erdők rendeltetését, és meghatározni a megváltozott feltételekhez és társadalmi igényekhez igazodó elsődleges és további rendeltetéseket. Az elsődleges rendeltetés az adott erdő legfontosabb közérdekű célját kell, hogy megjelenítse, így az annak megvalósításához szükséges erőforrást a Magyar Államnak valamilyen költségvetési vagy szabályozási eszközzel biztosítania kell.
Az erdőtervezés során az adatgyűjtésbe be kell vonni a most elérhető legkorszerűbb távérzékelési módszereket. Az erdőtervezés során a lehetséges fahasználati előírásokhoz mérhető, ellenőrizhető mennyiségi és minőségi korlátokat kell meghatározni. Az állami erdőfelügyeletet meg kell erősíteni, a szakirányú végzettséggel rendelkező szakember állományt biztosítani kell
5. Az Országos Erdőállomány Adattár informatikai rendszerének megújítása
A jelenlegi Adattár európai szinten példamutató részletességgel tartalmazza az erdőállományok jellemzőit, azonban az informatikai alapja elavult, így már rövidtávon is veszélyeztetett annak működése. Informatikailag modernizálni, új alapokra kell helyezni, elősegítve a hatóságok közötti adatcserét, az elektronikus ügyintézést és az erdőkkel kapcsolatos adatok megismerhetőségét.
Az erdőből származó fatermékek származásának, az erdőirtás-mentességnek az igazolása (EUTR és az EUDR rendelet végrehajtása) jelentősen erősítené a piaci és lakossági bizalmat a jogszerűen és az erdők védelmét nem veszélyeztető módon kitermelt faanyaggal szemben.
Az EUTR rendelet az erdei faválaszték (hengeresfa, tűzifa, apríték) és egyéb fatermékek piaci forgalmazásának felügyeletét írja elő, azzal a céllal, hogy csak jogszerűen folytatott gazdálkodásból származó faanyag kerülhessen forgalomba.
Az EUDR rendelet 2026. december 31-től váltja az EUTR szabályozást, és a faanyagok forgalmazását tovább szigorítja, így már fenntarthatósági követelményeket is társít a jogszerű eredetigazolás mellé.
A klasszikus nemzeti erdészeti hatósági feladatok keretében a faültetéstől a fa kitermeléséig kell ellenőrizni a nemzeti szabályozás teljesülését, míg az EUTR/EUDR szabályozás keretében az egész erdőgazdálkodási tevékenység gazdasági céltermékeként megjelenő faanyag származását, nyomonkövethetőségét, fenntarthatóságát kell igazolni. A kétféle erdészeti hatósági tevékenység így szerves része, folytatása egymásnak.
Egy korszerű erdőállomány-adattár alapján a fatermékek jogszerű kitermelésből, továbbá fenntartható erdőgazdálkodásból való származás igazolását biztosító hatósági tanúsítvány kiadása is fontos cél lehet.
Az erdei faválasztékok (hengeres fa, apríték, tűzifa) nyomonkövetése és az adminisztratív terhek csökkentése érdekében ki kell alakítani az elektronikus szállítójegy kiállítás lehetőségét.
6. Az erdővédelemmel, vadhatással kapcsolatos monitoring és kutatás
Az erdőgazdálkodókat és a nemzeti parkok munkatársait, valamint a vadászatra jogosultakat be kell vonni az erdőkkel kapcsolatos vadhatás monitoring tevékenységbe, ennek módszertanát ki kell dolgozni
Az erdőket ért károsítások folyamatos észlelése érdekében kötelezően szolgáltatandó adatkört (Országos Erdőkár Nyilvántartás) az erdőgazdálkodókon kívül a természetvédelmi őrök és a vadászatra jogosultak részére is meg kell határozni, és annak végrehajtásáról gondoskodni kell. Ennek eszközei lehetnek anyagi jellegű támogatások, de szankcióként tevékenység korlátozás is. Emellett lehetőséget kell biztosítani az illegális hulladéklerakók bejelentéséhez hasonlóan, hogy túrázók, civilek is tehessenek bejelentéseket.
Az erdő és vegetációtüzek 99 százalékát emberi mulasztás okozza. A klímaváltozás miatt a tűzkockázat folyamatosan nő. A tűzmegelőzési, tűzterjedési szempontokat figyelembe kell venni a kezelési, erdőgazdálkodási tervek kidolgozásánál.
Az állami fenntartású kutatási és oktatási intézmények részére az Erdő Tanács által elfogadott aktuális szakmai kihívások megoldását segítő kutatási témák meghatározása javasolt.
A klímaváltozás hatásainak megismerése és az erdők rezilienciaképességének növelése érdekében az erdőfelújításokban és az erdőkezelésben alkalmazott különböző módszerek adatalapú szisztematikus dokumentálása, elemzése érdekében minél több mintaterület kijelölése és felvételezése szükséges.
Az állami vagy uniós támogatásból, állami forrásból felvett monitoring-, kutatási-, távérzékelési adatokat – ha jogszabály nem tiltja – ingyenesen hozzáférhetővé kell tenni további kutatásokhoz, vizsgálatokhoz.
Az erdők anyagi jellegű szolgáltatásai mellett mielőbb láthatóvá, mérhetővé, megjeleníthetővé kell tenni az erdők nem anyagi jellegű szolgáltatásait, ezeket az erdővel kapcsolatos szakpolitikai döntések során figyelembe kell venni.
7. Klímavédelem – folyamatos erdőborítás biztosítása – a tarvágás korlátozása
A tarvágást az első három természetességi kategóriájú erdőben, valamint nemzeti parkban és fokozottan védett területen indokolt megtiltani. Ettől eltérni csak olyan egyedi természetvédelmi- vagy erdészeti hatósági döntés alapján lehessen, amelyben pontosan beazonosított közérdekű cél szolgálatával elismerik annak szükségességét és kizárólagosságát. A természetközeli erdőgazdálkodási gyakorlat (Pro Silva) ismeri és alkalmazza azokat a módszereket, amelyek alapján szükségtelen őshonos fafajú erdőkben tarvágást és rövid időtartamú felújítóvágást végezni, illetve nem fogadható el az, hogy a termőhelynek megfelelő őshonos főfafajú erdőkben, amelyek mageredetű természetes felújításra alkalmasak, mesterséges felújítási módot alkalmazzanak
Az erdőgazdálkodást szolgáló üzemmódok közül az örökerdő üzemmód szolgálja a legjobban a folyamatos erdőborítás biztosítását, azonban ezen üzemmód is jelenleg csak az erdőtervezett erdő 1,7 %-án valósult meg.
Az állami erdőkben fel kell mérni és számszerűsíteni kell, hogy ezek közül melyek alkalmasak örökerdő üzemmódra való átállásra és meg kell határozni, hogy ezek esetében a jelenleg alkalmazható üzemmódban elérhető fakitermelési lehetőséghez képest az átállás okozna-e, és ha igen, milyen nagyságrendű fahasználati eltérést 10 éven belül. A fahasználatok változásából eredő bevételkiesés pótlása mellett az átállásra 5 éves ütemtervet kell kidolgozni.
A magánerdőkre vonatkozó hasonló felmérés alapján biztosítani kell azt a forrást, amelyet e területek erdőgazdálkodói számára az erdőkörnyezetvédelmi programból biztosítani kell az örökerdő üzemmódra való átállási szándékuk esetén.
A faanyagtermelést nem szolgáló erdők jelenlegi arányának – 5% – növelése szükséges lenne annak érdekében, hogy ezeken a területeken is gyarapodjon a természetvédelmi kezelést vagy a folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodást megalapozó tudás.
8. Felnyíló erdők, fátlan állapotban tartás legalizálása
A klímaváltozás hatására olyan mértékben átalakulhatnak egyes termőhelyek, hogy azokon a korábbi zárt erdőállomány nem tartható fenn. Ki kell dolgozni azt az eljárásrendet és bizonyítási eszközöket, amelyek alapján az erdőgazdálkodó igazolja a változás tényét, és a jövőben fenntartandó állapot meghatározható.
9. Vidékfejlesztés – erdészeti támogatások, szénkreditek
A meglévő erdők védelmét, ellenálló képességének növelését, helyreállítását, valamint a közjóléti szolgáltatások bővítését szolgáló intézkedések támogatását előnyben kell részesíteni az új erdők telepítésével, valamint az erdők gazdasági haszontermelő képességének fokozását szolgáló támogatásokkal szemben. A meglévő erdők védelmét szolgáló támogatási intézkedések megindítását és a kérelmek elbírálását előnyben kell részesíteni.
A vidékfejlesztési programból az erdészeti támogatásokra jutó források legalább felét az erdőkörnyezetvédelmi programra, valamint a Natura 2000 támogatásokra javasolt fordítani.
A pályázati rendszer elemeit össze kell hangolni az érvényes erdészeti szakpolitikai célokkal. Fontos, hogy az egyes vidékfejlesztési ciklusok között a folytonosság meg legyen, a pályázatok elbírálása legyen kiszámítható, átlátható. Ez különösen akkor fontos, ha a támogatás elmaradása a korábbi támogatási célokat veszélyezteti, a korábbi támogatást teszi feleslegessé (pl. erdőtűzvédelem, folyamatos erdőborítás).
Az ÜHG kvótakereskedelem erdők után járó forrásait fel kell mérni, e forrásokat az Erdőprogram egyes intézkedéseinek támogatására kell fordítani, erre vonatkozó világos elszámolást kell kialakítani.
10. A tűzifa felhasználás feltételeinek javítása
Be kell vezetni a stratégiai tűzifakészlet fogalmát és rendszerét. Ez is ugyanolyan fontos, mint a stratégiai gáz- vagy üzemanyag-tartalék. E nélkül hirtelen tűzifahiány esetén a korlátozott termelési kapacitások és a termelést nehezítő vagy ellehetetlenítő időjárási körülmények miatt nem lehetséges megfelelő mennyiségű és minőségű (száraz) tűzifa biztosítása a lakosságnak. A stratégiai tűzifakészlet feltöltésébe és a szociális tűzifaprogramba biztosítani kell a magánerdő gazdálkodók csatlakozási lehetőségét.
A legalább járásonként kialakított stratégiai tűzifakészlet telephelyeken biztosítani kell akár vállalkozások bevonásával akár eszközbeszerzéssel a gépesített tűzifahasítás és -darabolás eszközrendszerét, amivel a tűzifaszáradás elősegíthető. Nem tartható, hogy a feldolgozáshoz eszközzel, egészséggel nem rendelkező rászoruló farönköket kap segítségként. Az időjárásbiztos úton megközelíthető stratégiaitűzifakészlet-telephelyekről a rászorulóknak szükséges téli tüzelő több ütemben is kiszállítható, amivel elkerülhető, hogy a szociális célból osztott tűzifa visszakerüljön az uzsorásokon keresztül a fapiacra.
A szociális tűzifaprogramba a megfelelő ármeghatározás segítségével érdemes bevonni a helyi magánerdőgazdálkodókat is. Versenyjogi szempontból is javasolt értékelni a jelentős erdőtulajdonnal rendelkező Magyar Állam szerepét a tűzifa termékpályán. Az állami erdőből kitermelt fa több száz kilométeres utaztatását érdemes elkerülni, ha van helyben elérhető nem állami erdőből kitermelt tűzifa.
Ahol a tűzifa rövid szállítási távolságokon belül kiegyenlítetten rendelkezésre áll, meg kell teremteni a közintézmények kiegészítő fa fűtési lehetőségét, ami bármilyen energiaválság esetén biztosítja a fűtést, és kiserőművek esetén akár a kapcsolt áramtermelést is. Lehetőséget kell biztosítani, hogy a kiserőművekben a termelő, alapanyagot biztosító erdőgazdálkodók is tulajdonossá válhassanak. Ezt a folyamatot mintatervekkel, projektmenedzsmenttel, célzott támogatásokkal is segíteni érdemes.
Az állami energiapolitikának felül kell vizsgálnia és indokolt esetben meg kell szüntetnie vagy módosítania kell azokat az ösztönzőket, amelyek az erdőből származó tűzifa erőművek részére történő eladását indokolatlan piaci előnyhöz juttatja.
A tűzifa esetében mielőbb be kell vezetni, hogy végfogyasztókat a tűzifa nedvesség tartalmáról kötelezően tájékoztatni kelljen. Elő kell segíteni, hogy mindenki számára elérhető legyen a legfeljebb 20% relatív nedvességtartalom alatti tűzifa. Ez nagyban hozzájárul ahhoz is, hogy a fatüzeléssel kapcsolatos légszennyezettség csökkenjen a legális forrásból származó tűzifa esetében, és hozzájárul a felhasznált mennyiség csökkenéséhez is, hiszen száraz tűzifából 25-30 százalékkal kevesebb kell.
Végszó
Az erdők sorsáról egységesen érdemes gondolkodni, mivel minden erdő közös tulajdonsága, hogy többcélú szolgáltatást képesek nyújtani, és pillanatnyi állapotuktól függetlenül szerves egységet alkotnak. Még a gyengébb adottságú „alig” erdők is magukban hordozzák az „igazi” erdővé válás lehetőségét. És az erdők így együtt, más tájhasználati formákkal kiegészülve, egymás között átmenetet biztosítva szolgálják azt a természeti környezetet, amely a felmerülő társadalmi, klímavédelmi és gazdasági kihívásokra megfelelő válaszokat tud adni.
A szerzőkről
Lapos Tamás erdőmérnök, jogi szakokleveles környezetvédelmi szakember. Részt vett a 2009. évi erdőtörvény, valamint 2007- 2015. között a vidékfejlesztési programok erdészeti intézkedései, különösen az erdő-környezetvédelmi program, továbbá a magyar EUTR rendszer kidolgozásában. 2008-2015 között a Nemzeti Erdőprogram megalkotását, végrehajtását koordinálta. A Pro Silva Hungária egyesület vezetőségi tagja.
Dr. Nagy Dániel erdőmérnök, jogász, az erdőtűz-megelőzés szakterületen doktori fokozatot szerzett. A FIRELIFE erdőtűz-megelőzési tájékoztatási, továbbképzési program vezetője, amely program 2023-ban az EU legjobb LIFE kommunikációs projektje lett klímavédelem kategóriában. Részt vett a 2009. évi erdőtörvény, valamint 2007- 2015. között a vidékfejlesztési programok erdészeti intézkedései és a magyar EUTR rendszer kidolgozásában. Az Erdőmérnöki Kar docenseként az erdőtűz-megelőzés és az erdészeti- és vadászati jog témakörben volt óraadó előadó 2009-2021. között. Magánerdő-tulajdonos, erdőgazdálkodó és jogosult erdészeti szakszemélyzet.
forrás: Másfélfok
