Borovics Attila: Olyan fafajokból csinálhatunk méregdrága építőanyagot, amit eddig csak eltüzeltünk. Amit minden erdőtulajdonosnak érdemes tudni: gyorsan változik a klíma, vele együtt pedig az is, milyen erdőkre és faiparra lesz szükségünk.
A klímaváltozás alapjaiban alakíthatja át a magyar erdőgazdálkodást, és ezzel együtt a faipar jövőjét is. Dr. Borovics Attila, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének főigazgatója szerint az erdőt, a faipart és a bioökonómiát ma már nem lehet egymástól külön kezelni. A szakember a szombathelyi Öko-Expón beszélt a témáról. A fő kérdés az, hogyan lehet a gyorsan változó környezetben olyan erdőket fenntartani, amelyek képesek alkalmazkodni, miközben faanyagot, gazdasági értéket és klímavédelmi szolgáltatásokat is biztosítanak.
A Soproni Egyetemen az erdészeti, faipari és gazdasági tudás egyaránt rendelkezésre áll, így az erdőtől egészen a feldolgozott fatermékekig egységes rendszerben vizsgálhatók a folyamatok. Ebben fontos szerepet kap a bioökonómia, vagyis a megújuló biológiai erőforrásokra épülő gazdaság.
Elhangzott: a biomassza nem korlátlan erőforrás: fenntartható módon kell előállítani, ráadásul egy gyorsan változó környezetben. Ehhez hosszú távú tervezésre, kutatásra és alkalmazkodásra van szükség.
Vas megyében az erdősültség megközelítőleg 30 százalék, míg országosan mintegy 20 százalék körül alakul. Magyarország erdőterülete az elmúlt száz évben jelentősen nőtt: Trianon után az ország területének nagyjából tizedét borította erdő.
A növekedés részben olyan területeken történt, ahol természetes körülmények között nem feltétlenül alakult volna ki erdő. A homok- és szikfásítások azonban így is zöldfelületet teremtenek, biomasszát termelnek és szenet kötnek meg.
Az erdő és a faipar közös pontja a karbon
Az erdők szerepe természetesen jóval összetettebb a szén-dioxid megkötésénél: élőhelyet biztosítanak, szabályozzák a vízháztartást és jelentős biodiverzitást őriznek.
A karbon ugyanakkor jól összeköti az erdészetet és a faipart. A növekvő fa kivonja a szén-dioxidot a légkörből, a faanyag pedig tárolja a benne lévő szenet. Ha ebből hosszú élettartamú termék, például épület, gerenda vagy falpanel készül, a szén hosszú időre a termékben maradhat.
Ezért nem mindegy, mi történik a kitermelt faanyaggal. A magasabb hozzáadott értékű felhasználás egyszerre lehet gazdasági és klímavédelmi érdek.
Ausztria példája azt mutatja, hogy az erdőalapú gazdaság jelentős gazdasági tényezővé válhat. A feldolgozás során keletkező fűrészpor, apríték és más melléktermék helyi energiatermelésre is használható, így nem szükséges elsődlegesen energetikai célra termelni a faanyagot.
Már 2050-re kell tervezni
A Soproni Egyetem kutatói nemcsak a jelenlegi állapotot vizsgálják, hanem 2050-ig, egyes modellekben pedig 2100-ig elemzik az erdők és a faipar várható lehetőségeit.
Ez azért fontos, mert egy mai erdőgazdálkodási döntés vagy faipari beruházás több évtizedre meghatározhatja egy térség lehetőségeit.
Ha előre becsülhető, milyen fafajok maradhatnak életképesek egy adott termőhelyen, akkor a faipar számára is pontosabban jelezhető, milyen alapanyagra érdemes technológiát építeni.
A kutatások szerint Magyarországon jelentős mennyiségű olyan faanyag található az erdőkben, amely jelenleg nem kerül megfelelően hasznosításra. Ennek egy része idővel lebomlik, miközben tartós termékekben hosszabb ideig is tárolhatná a szenet.
A gyérítés is segíthet a szárazság ellen
Bizonyos állományokban az erdészeti beavatkozás az alkalmazkodást is segítheti.
Borovics Attila kitért rá: egy megfelelően végrehajtott gyérítés csökkentheti a fák közötti versenyt a vízért. Ha kevesebb egyed használja ugyanazt a vízkészletet, a visszamaradó fák szárazsági stressze mérséklődhet.
Ez különösen fontossá válhat olyan területeken, ahol a klímaváltozás miatt egyre gyakoribb a vízhiány.
A cél nem az erdők gyors átalakítása, hanem az állomány fokozatos hozzáigazítása az új körülményekhez.
A faépület hosszú időre szénraktár lehet
A tartós faépítés fontos szerepet kaphat a karbon tárolásában. A fa jelentős mennyiségű, korábban a légkörből kivont szenet tartalmaz, amely egy megfelelő élettartamú épületben hosszú ideig tárolható.
Az uniós szabályozás is egyre nagyobb figyelmet fordít arra, hogy az igazolható szénmegkötést és -tárolást mérni és gazdaságilag értékelni lehessen.
Ebben nemcsak az erdők és a talaj, hanem a tartós fatermékek is szerepet kaphatnak.
A fa emellett más, energiaigényesebb anyagokat is kiválthat. Ha például egy építőipari elem fából készül beton, acél vagy más nagy kibocsátással gyártott alapanyag helyett, az úgynevezett helyettesítési hatás is megjelenik a karbonmérlegben.
Tolódnak az erdészeti klímazónák
A magyar erdők egyik komoly kihívása a klímazónák eltolódása.
A korábban bükkös klímával jellemezhető területek egy része fokozatosan a gyertyános-tölgyes, majd a cseres-tölgyes viszonyok felé mozdul. A Nyugat-Dunántúlon ez már érzékelhető, az Alföld bizonyos részein pedig még szárazabb körülmények jelennek meg.
Az erdészet nem egyetlen száraz évből indul ki. A klímát jellemzően harmincéves időszakok összevetésével értékelik.
A Soproni Egyetem kutatásai szerint sok erdőrészlet mai klimatikus helyzete már eltér attól, amelyre a korábbi erdőtervek épültek. Egyes területeken egy vagy két klímazónányi eltolódás is megjelenhetett.
A következő évtizedek modellezése pedig további szárazodást jelez több térségben.
Nem mindenhol lehet kivárni
Borovics Attila szerint kockázatos kizárólag arra számítani, hogy az erdő önmagától alkalmazkodik.
A fafajok természetes vándorlása korábban több száz vagy több ezer év alatt követte a változó körülményeket. A jelenlegi klímaváltozás ennél jóval gyorsabb.
A beavatkozás azonban nem azt jelenti, hogy egyik napról a másikra más erdőt kell létrehozni.
Egy bükkösben például előnybe lehet hozni azokat a már jelen lévő juharokat, szileket, kőriseket vagy tölgyeket, amelyek jobban viselik a szárazságot. Ha egy lucfenyőfolt kipusztul, a helyére már szárazabb körülményekhez alkalmazkodó fafajkombináció kerülhet.
A döntéstámogató rendszerek az egyes erdőrészletek kockázatát is képesek jelezni. Kedvező helyzetben elegendő lehet a változatosság növelése, míg nagyobb kockázatnál célzott alkalmazkodási beavatkozások válhatnak szükségessé.
Az Alföld bizonyos részein azonban már olyan körülmények alakulhatnak ki, amelyekre kevés hazai tapasztalat áll rendelkezésre. Ezeken a területeken kísérletekre és külföldi példák vizsgálatára is szükség lehet.
Kártevők és erdőtüzek is növelik a kockázatot
A szárazodás mellett új biotikus károsítók is megjelennek. A tölgycsipkés poloska és több más rovarfaj terjedése egyre nagyobb kutatási feladatot jelent.
A szakemberek azt is vizsgálják, hogy ezek természetes elterjedési területén milyen ragadozók vagy parazitoidok korlátozzák felszaporodásukat. Az ilyen biológiai megoldások azonban csak alapos kockázatelemzés után alkalmazhatók.
Az erdőtüzekre szintén nagyobb figyelmet kell fordítani. Magyarország eddig elkerülte az Európa más részein tapasztalt nagy kiterjedésű tüzeket, de a szárazodással a veszély nő.
A megelőzés során nemcsak magukat az erdőket, hanem például a kiszáradó patakmedreket és a felhalmozódó éghető növényi anyagot is figyelembe kell venni.
A csertölgy és a szürke nyár szerepe is változhat
A klímaváltozás a faipar számára is új feladatot ad: olyan fafajokat kell értékes termékké alakítani, amelyekből a jövőben nagyobb mennyiség állhat rendelkezésre.
A csertölgyet korábban sok esetben elsősorban energetikai alapanyagként kezelték, a Soproni Egyetemen azonban olyan technológiákat vizsgálnak, amelyekkel szerkezeti és mérnöki faanyag készíthető belőle.
Hasonló lehetőség rejlik a szürke nyárban is.
Tartsuk észben: a hazai erdőkben jelentős mennyiségben megtalálható fafajból megfelelő válogatással és feldolgozással magasabb értékű termékek is előállíthatók.
Ez az erdészet szempontjából is fontos. Ha egy szárazabb körülményeket jól viselő fafaj gazdasági értéke nő, könnyebbé válhat a klímaadaptáció is.
Jelentős faanyag állhat rendelkezésre
A kutatások szerint a hazai erdőkben jelentős mennyiségű olyan faanyag található, amely jelenleg nem kerül megfelelően a feldolgozóiparba.
Ennek oka lehet a feldolgozókapacitás hiánya, a megfelelő technológia hiánya, valamint egyes magánerdők tulajdonosi és finanszírozási problémája.
A faanyag mobilizálása ugyanakkor nem jelent automatikusan túlhasználatot. Gyérítések, állományátalakítások és más fenntartható erdőkezelési beavatkozások során is keletkezhet feldolgozható alapanyag.
A kutatók ezért fafajonként elemzik azt is, hogy 2050-ig milyen mennyiségű és összetételű faanyag kerülhet piacra. Ez a faipari beruházások szempontjából meghatározó információ.
Töltsd le az Agroinform mobilapplikációt Androidra vagy iOS-re, hogy útközben is elérd a friss híreket, az időjárást és az apróhirdetéseket.
Nem mindennek kell tűzifává válnia
A cél az, hogy a kitermelt faanyagból minél nagyobb arányban tartós, magasabb feldolgozottságú termék készüljön.
Az energetikai hasznosítás elsősorban a feldolgozás során keletkező melléktermékekre épülhetne.
A faipari kutatások már több hazai fafajból is lehetővé tették mérnöki faanyagok és építőipari elemek előállítását. Ez azért is fontos, mert így a faépítés nem kizárólag importált alapanyagra épülhet.
A CLT-, LVL- és más mérnöki faanyagok mellett hazai megoldások is megjelenhetnek, amelyek növelhetik a magyar fa hozzáadott értékét.
Az erdő és a faipar együtt adja a teljes képet
Elsőre logikusnak tűnhet, hogy klímavédelmi szempontból annál kedvezőbb a helyzet, minél kevesebb fát termelünk ki. Az előadó azonban felhívta rá a figyelmet: a hosszú távú modellek azonban összetettebb képet mutatnak.
Az idősödő erdők növekedése lassulhat, a pusztuló faanyag pedig lebomlik, így a benne tárolt szén visszakerülhet a légkörbe. Ha közben a fa helyett nagyobb kibocsátással előállított anyagokat használunk, a teljes rendszer mérlege tovább romolhat.
A kutatások ezért az erdőt és a faipart együtt vizsgálják.
A tartós fatermékek, a faanyag helyettesítési hatása és a megfelelő erdőkezelés együttesen jelentősen javíthatja az ágazat karbonmérlegét.
Ausztria és Szlovénia példája arra is rámutat, hogy az erdők túlzott fakitermelés nélkül is kibocsátóvá válhatnak, ha a klimatikus stressz miatt nagy területen pusztulnak az állományok.
A megoldás ezért az alkalmazkodó, több fafajból álló és változatosabb szerkezetű erdők kialakítása lehet.
Nemcsak új erdőkre van szükség
Az erdők értékét nem lehet kizárólag a kitermelhető faanyag alapján meghatározni.
A talajvédelem, a vízháztartás szabályozása, a rekreáció, a biodiverzitás és a széntárolás mind olyan ökoszisztéma-szolgáltatás, amely jelentős gazdasági értéket képviselhet.
A kutatók ezért ezek számszerűsítésén is dolgoznak. A karbonnak ma már piaci értéke van, így az erdőkben, talajban és tartós fatermékekben tárolt szén gazdasági jelentősége is egyre könnyebben kimutatható.
Borovics Attila szerint a fásítás mellett a már meglévő, mintegy kétmillió hektárnyi hazai erdő megfelelő kezelése is kulcskérdés.
A jövőben az erdőknek egyszerre kell ellenállniuk a szárazodásnak, továbbra is jelentős ökológiai szolgáltatásokat kell biztosítaniuk, miközben a faiparnak olyan technológiákra van szüksége, amelyek a változó fafajösszetételből is tartós, értékes termékeket állítanak elő.
Az erdőgazdálkodás és a faipar jövője ezért szorosan összekapcsolódik: az erdőben ma dől el, milyen alapanyag áll rendelkezésre évtizedek múlva, a faiparban pedig az, hogy ebből rövid életű tüzelőanyag vagy hosszú ideig használható termék készül.
Forrás: Agroinform
Írta: Haitzmann Ágnes
