Napjainkban még mindig kevesen ismerik el, hogy milyen fontos szerepet töltenek be az erdők, erdősávok, fasorok a mezőgazdaság megfelelő és hosszútávon fenntartható működésében.
Csak néhány, az egyébként sem elhanyagolható, pozitív hozadékok közül. A mezővédő erdősávok számos madár, emlős és beporzó rovar számára nyújtanak élőhelyet, amelyek közvetve hozzájárulnak a mezőgazdasági termelés sikeréhez. A fasorok, erdők telepítésével megelőzhető a talajerózió és a defláció. Megköthető a talaj, szabályozható a vízgazdálkodás, befolyásolható a helyi klíma és elősegíthető a légköri szén-dioxid megkötése.
Azon felül, hogy ezeknek az összetett ökológiai rendszereknek olyan diverz az élővilága, amely egy sivárabb mezei élőhelyen aligha jöhetne létre, ezen felül józan paraszti ésszel végig gondolva is egyértelművé válik, hogy a mezőgazdasági kultúrák mellett telepített erdők, erdősávok kedvező irányba befolyásolják a kultúrnövényeket körülvevő mikroklímát. A fák által mérsékelt szélmozgás miatt a terület vízgazdálkodása javul, amivel egyaránt kisebb lesz a föld és a növények párologtatása is. Illetve megelőzhető, vagy legalábbis mérsékelhető a „széldöntés” következtében bekövetkező terméskiesés is. Épp úgy, ahogyan vetés után közvetlen a magok elhordása, kitakarása.
Amellett, hogy a mezővédő erdők és erdősávok pozitivitásának elismerése lassan, de biztosan javuló tendenciát mutat, még mindig szükséges kiemelni ezeknek a fontosságát. Nemcsak a mezőgazdaságra gyakorolt jótékony szempontok érvényesülnek, hanem számos pozitív hozadéka van még ezeken felül az erdőnek. Erdeink évente több, mint 40-50 millió erdőlátogató számára nyújtanak rekreációs, kikapcsolódási és rendkívül egészséges sportolási lehetőséget. Ez is azt bizonyítja, hogy a magyar erdők ilyetén haszna az embereké. Akiknek nem csak joguk elvenni ezeket a hasznokat, de kötelességük is fenntartani az erdő egészséges állapotát, melyhez az állami erdészeti cégcsoport maximálisan hozzájárul és segítséget nyújt. Ezen felül mindenki jól felfogott érdeke, hogy aktívan tegyünk a klímavédelemért, amelynek az egyik legfontosabb alappillére az erdők létesítése, megfelelő kezelése és tudatos hasznosítása olyan formában, hogy az erőforrások ne legyenek kizsigerelve.
A mezőgazdaságban szignifikánsan növekszik annak a nézetnek a fontossága, hogy igenis szükség van az ökológiai szellemű védekezésre, a vegyszerhasználat mértékének lecsökkentésére és a természetes megoldások előnyben részesítésére. Az utóbbi években a mezei pocok gradációs időszakaiban több helyen is beigazolódott, hogy amennyiben a ragadozómadaraknak fészkelő és kiülő helyet biztosítanak, ők nagyban hozzájárulnak a rágcsálóállomány kritikus szint alatt tartásához. Nemcsak a pocok esetében tehet szert jelentős előnyre a gazdálkodó. Amennyiben segítségül hívja a természetet a védekezésben számos, a kultúrnövényekben károsító faj kártételét is a gazdasági küszöbérték alatt tarthatja.
A NAK (Nemzeti Agrárgazdasági Kamara) közleménye alapján egyértelműen kijelenthető, hogy nemcsak a védelemben, hanem a fejlődés beindulásában is fontos szerepet játszik az erdőkezelés. A növények fotoszintézise átlagon felüli magas hőmérsékleten leáll. Ezért törekedni kell arra, hogy a hőmérséklet kiegyenlítődése állandó legyen. Ezen felül érdemes megemlíteni a növények páradúsító hatását, ami hozzájárul a növekedési és csírázási folyamatok sikerességéhez is.
El kell ismerni azt is, hogy nemcsak pozitív, hanem negatív hatása is van a mezőgazdasági táblák mellé telepített erdőknek, erdősávoknak. Alapvetően versenyhelyzet alakulhat ki a növények között a különféle javakért. A legszembetűnőbb a fényért folytatott küzdelem, amelyben egyértelműen alul maradhatnak a kultúrnövények. Ez nem szorul különösebb magyarázatra, annak ellenére, hogy a szűrt fény is elegendő a fotoszintézishez. A terméshozam ennek következtében talán kisebb lehet. Emellett sokakban felmerül a különféle tápanyagokért, vízért folytatott küzdelem kérdésköre is. Ez sem releváns, hiszen a fák általában a mélyebb rétegekben, míg a kultúrnövények gyökerei a sekélyebb zónákban terjeszkednek.
Sokszor előfordul az is, hogy nem a megfelelő módon létesítenek mezővédő erdősávokat, több kárt okozva maguknak, mint hasznot. Az egyik fontos szempont a fasorok kialakításának folyamán az, hogy meglegyen a megfelelő szintezettség. Ellenkező esetben a pozitív hatások nem, vagy csak nagyon korlátozottan érvényesülnek. A már említett szintezettség úgy alakítható ki, hogy megfelelően válogatjuk meg a telepítendő fa- és cserjefajok összetételét. Ez azért fontos, mert amennyiben a cserjeszint hiányzik, a szél nagyobb sebességgel „közlekedik” majd a szűkebb helyeken, a csatornahatás eredményeképpen, rontva ezzel a kultúrnövények életfeltételeit. Ezen felül a mezőgazdasági munkálatok elvégzésének folyamatait is figyelembe kell venni.
Tehát a telepítést úgy kell elvégezni, hogy az aktuális munkálatok megvalósításában ne akadályozza majd a szakembert. A fafajösszetétel meghatározásánál figyelembe kell venni termőhelyi és éghajlati adottságokat is.
A különféle fajok populációjának szegregációja is megelőzhető a zöldfolyosóként is funkcionáló erdősávok létrehozásával. Ezzel egy stabil, megfelelő természeti körforgást idézhet elő a mezőgazdálkodó, amely végeredményben visszavezethet oda, hogy az adott terület természeti adottságait kihasználva egy jobb termésátlagot érjen el úgy, hogy közben aktívan hozzájárul a természetvédelem, az erdőkezelés és a vadgazdálkodás munkájának sikeréhez is.
A folyamat jóval hosszabb időintervallumot ölel fel, mint a mezőgazdálkodók által megszokott éves ciklikus körforgás, ugyanakkor a hosszútávú hatásokat és előnyöket nézve mindenképpen egy előremutató lehetőség ez azok számára, akik fontosnak tartják, hogy ökológiai szemlélettel kezeljék a területeiket. Illetve idővel mellékes javakra is szert tegyenek a fahasználat eredményeként. Legyen szó akár faanyagról, akár a későbbiekben a tápanyag visszapótlásáról.
forrás: OTP Agrár 06-24
