Egyre kevesebb gazda képes megélni már Németországban is csak a mezőgazdasági termelésből. Vajon miből egészítik ki a jövedelmüket?
Az utolsó német mezőgazdasági népszámlálás során részletes kutatások zajlottak a gazdák nem mezőgazdasági jövedelmével kapcsolatban is. Nem meglepő módon ezek a jövedelmek is többnyire a mezőgazdasághoz kötődnek. Két dolog azonban világosan látható: egyrészt az elmúlt években jelentősen nőtt azon mezőgazdasági üzemek száma, amelyek nem a mezőgazdaságból származó mellékjövedelemmel rendelkeznek. Másrészt a nem mezőgazdasági jövedelmek aránya jelentősen emelkedett az összjövedelmen belül.
Ez a trend azt mutatja, hogy egyre több gazda kényszerül nem mezőgazdasági kiegészítő jövedelem szerzésére annak érdekében, hogy a gazdaságaikat fenntartsák. Emellett jól látható, miért magas Németországban a részmunkaidős gazdák száma – az összes csaknem gazdaság fele ebbe a csoportba tartozik. E nagy csoport jövedelmének fele ugyanis a gazdák bevallása alapján nem mezőgazdasági tevékenységből származik.
Az utolsó mezőgazdasági népszámlálás eredményeihez visszatérve: a 2020-ban rögzített 263 500 mezőgazdasági üzem közül 111 700-nak volt szüksége nem mezőgazdasági mellékjövedelemre. Ez az összes gazdaság csaknem 42%-át jelenti. Az viszont nem derül ki a statisztikából, hogy közülük hány volt „valódi részmunkaidős gazda”. Az előző, 2010-es átfogó mezőgazdasági népszámláláshoz képest 35 600 gazdaság zárta be kapuit és hagyta el a mezőgazdaságot – ez az összes gazdaság 12%-a.
Ugyanebben az időszakban a nem mezőgazdasági mellékjövedelemmel rendelkező gazdaságok száma 19 600-zal, azaz 21%-kal nőtt – 92 100-ról 111 700-ra! Ez azt jelenti, hogy az „életben maradt” gazdák számára a gazdasági keretfeltételek egyértelműen sokkal nehezebbek lettek. Így a tényleges mezőgazdasági tevékenységen kívüli kiegészítő jövedelemszerzés kényszere is megnövekedett. Az érintett gazdaságok több mint ötödénél a nem mezőgazdasági jövedelem több mint a felét tette ki az összes bevételnek – 10 évvel ezelőtt ez a szám csupán a gazdaságok 13,5%-ánál volt ilyen magas – tehát közel feleannyi gazdaságnál, mint legutóbb.
A két legfontosabb nem mezőgazdasági jövedelemforrás messze az erdőgazdálkodás – vagyis az agrárerdészet – és a megújuló energiatermelés. E két terület bevételei az üzemek 34%-ánál, illetve 31%-ánál jelentik a legfontosabb kiegészítő jövedelemforrást. Érdekes, hogy 10 évvel ezelőtt a megújuló energiaforrások 37%-kal még jelentősen megelőzték az erdőgazdálkodási kiegészítő jövedelmeket, amelyek akkor még csak 23%-ot tettek ki. Itt tehát, talán meglepő módon, jelentős elmozdulás történt – az erdőgazdálkodás javára.
A nem mezőgazdasági bevételek rangsorában a harmadik helyen a más mezőgazdasági üzemek számára végzett munkák állnak – 27%-kal, szemben a 10 évvel ezelőtti 18%-kal. Sok üzem számára a közvetlen értékesítés és az agrártermékek saját feldolgozása is fontos támaszt jelent. Ezen a területen az üzemek 18%-a aktív, szemben a 10 évvel ezelőtti 13%-kal. További fontos jövedelemforrások a következők: a falusi vendéglátás és a sportlovak tartása 14%-kal, a fafeldolgozás és továbbértékesítés 13%-kal. Ezek után a mezőgazdaságon kívüli munkák következnek (“traktor mellől az irodába”) 8%-kal, valamint a turizmus és a szabadidős tevékenységek 7%-kal. Ehhez jönnek a nem részletezett úgynevezett egyéb jövedelemforrások, például a halászat vagy a kézművesség.
Egy Schleswig-Holsteinben végzett tanulmányában Jens Peter Loy, a Kieli Christian-Albrechts Egyetem kutatója arra a következtetésre jutott, hogy „a gazdák értékelései azt mutatják, hogy az alternatív jövedelemforrások többek között arra szolgálnak, hogy csökkentsék az agrárpolitikai döntésektől való függést.” Loy a szektorra gyakorolt erős hatást lát a jogi keretfeltételek és az állami támogatások tekintetében, amelyek meghatározzák a lehetséges plusz jövedelemforrásokba történő befektetéseket – ahogyan azt a megújuló energiák és az agroerdők esetében történt jelentős változás is mutatja.
forrás: OEE
