Meddig bírják még erdeink, és meddig tartanak ki az erdőgazdálkodók? Az utóbbi évek extrém időjárása jelentős hatást gyakorolt Európa erdeire. Különösen Dél- és Közép-Európában növekedett a hőhullámok, aszályos időszakok gyakorisága és intenzitása. Ez már most súlyos következményekkel jár az erdők egészségi állapotára, fejlődésére, és összességében az erdőgazdálkodás ökológiai és gazdasági szempontú fenntarthatóságára.
Egy-egy aszályos év amellett, hogy visszaveti az erdő adott évi növekedését, egyben ellenállóvá is teheti azt a jövőbeni szárazabb viszonyokkal szemben. Ha azonban az aszályos, és a forró esztendők egymást követik, akkor annak már hosszabb távon is jelentős negatív hatása lehet. Amennyiben pedig a környezeti stresszhatások kumulálódnak, gyengül az erdők megújuló képessége, nő a kártevők és betegségek által okozott károk gyakorisága és erélye. Mindez hozzájárul az erdők egészségi állapotának romlásához, és végső soron egyértelműen növeli az erdőpusztulás kockázatát.
Dél- és Közép-Európában, így hazánkban is a – klímaváltozás miatti – hőmérséklet növekedés, és az egyre gyakoribbá váló kumulatív hatás sokkal erőteljesebben érezhető, mint Európa többi részén.
Ezt alátámasztják az elmúlt évek távérzékelési adatai is, melyek közül az ún. NDVI-index[1] a regionális különbségek kimutatására is alkalmas. Az index értékei és az időjárási adatok összevetéséből jól kivehető, hogy a túlzott erdőpusztulás (vagyis a hosszú távú mortalitási trendet meghaladó lombkoronapusztulás) és az egészségi állapotromlás Európa szerte szignifikánsan összefügg a szárazsággal.
Az európai, köztük a magyarországi erdők romló egészségi állapotát támasztják alá az ICP Forest adatai is. Eszerint az elmúlt 30 évben csaknem duplájára nőtt a vizsgálatba vont lombos faállományokban a levélveszteség mértéke, de a fenyőerdők is romló tendenciát mutatnak. Ezzel párhuzamosan a hazai, nagyterületű egészségi állapot vizsgálat alapján a kétezres évek elejéhez képest a lombvesztést nem mutató, tünetmentes faállományok aránya mintegy harmadára esett vissza.
A távérzékelés a földi megfigyeléssel kiegészülve kimutatja azt is, hogy a magasabb hőmérséklet csapadékhiánnyal párosulva befolyással van a vegetációs ciklusra. Ennek következtében a fák korábban fakadnak és virágoznak, de hamarabb kezdik elhullajtani leveleiket is, hogy csökkentsék a vízveszteséget: rövidül a vegetációs ciklus.
A fák fotoszintézise lelassul, növekedésük visszaesik, kevesebb biomasszát termelnek. Ez egyben azt is jelenti, hogy erdeink egyértelműen kevesebb szén-dioxidot kötnek meg, ami miatt – a folyamat tartóssága esetén – hosszú távon a szénmegkötő képességük is mérséklődik.
Magyarországon az éves csapadék mennyiségében a XX. század elejétől tekintve enyhe csökkenés, az elmúlt évtizedekben azonban növekedés figyelhető meg. A hőmérséklet ugyanakkor mindkét időintervallumban folyamatosan növekvő tendenciát mutat (forrás: www.met.hu).
A tavaly év végi és a téli, tavaszi csapadékmennyiség jellemzően az ország egészében kedvező feltételeket teremtett az erdőknek. Az őszi, tavaszi ültetésű első kivitelek a kedvező körülmények között jól indultak. Azonban a nyár közepétől datálható aszályos időszak, a korábbi évek additív hatásaival együtt egyes erdészeti tájakban már komoly károkat is okozott.
Nemcsak hazánkban, globálisan és Európában is 2024 nyara lett a legmelegebb a mérések kezdete óta. A nyári középhőmérséklet 2,7 fokkal haladta meg az 1991-2020-es átlagot, ami 0,76 fokkal volt melegebb az eddigi legforróbb 2022-es nyártól.
Ehhez társult az alacsony nyári csapadékösszeg, ami jelentősen elmaradt a normálistól. Az országos átlag mindössze 130,1 milliméter volt, a szokásos mennyiség 64%-a. Júniusban még az átlagosnál több csapadék esett, de júliusban és augusztusban a csapadék 69%-kal, illetve 58%-kal volt kevesebb a megszokottnál (forrás: www.idokep.hu).
Az Agrárkamara Erdészeti Szakértői Hálózata, kihasználva a kamara országos lefedettségét, állami és magán erdőgazdálkodók, szakirányítók bevonásával igyekezett felmérni az erdők állapotát. E felmérés nem tekinthető reprezentatívnak, de a visszajelzések, a szakmai interjúk, és a megküldött adatok konzisztenciája miatt kellően megalapozott.
Általában elmondható, hogy erdeink ott (nyugati országrész, középhegységeink), ahol valamivel több csapadék esett a vegetációs időszakban, és a talajok képesek voltak a csapadékot hatékonyabban eltárolni, vagy nagyobb folyóink közelsége miatt többletvízforrás állt rendelkezésre, jobban átvészelték a nyarat. Itt is jelentkeztek ugyan károk, de valamivel kisebb mértékben.
2024-ben az aszály leginkább az első kiviteleket és a folyamatban lévő fiatal erdősítéseket, telepítéseket érintette. Esetükben egyértelmű pótlási kötelezettséget maga után vonó mennyiségi kárról és minőségi kárról egyaránt beszélhetünk. Az érintett terület régiónként eltérő, de jelentősnek mondható.
A természetes felújítások – az idős állományok védelme alatt – kevésbé károsodtak, nagyobb mennyiségi kár nem keletkezett bennük.
Jól meg lehetett figyelni viszont az erdősítési technológia miatti különbözőségek hatását. Gyengébb talajokon a teljes talajelőkészítés, a nagyobb ültetési mélység egyértelmű előnyt jelentett.
A mennyiségi kár mellett a minőségi kár gyakran nem olyan látványos még egy fiatal erdőben sem. Viszont a csemeték lassabb fejlődése miatt ezek az állományok kevésbé záródottak, így többször kellett ápolni őket, mint átlagos években. Ez természetesen megnövelte az ápolási költségeket az erdőgazdálkodók számára.
Az idősebb tölgy állományok a folyamatosan jelen lévő csipkéspoloska károsítása mellett jelentkező idei szárazságot már nehezen viselték, amit az augusztus végi, szeptemberi – gyakran teljes – lombszáradás is jelzett. A középkorú tölgyesek valamivel jobban vészelték át az idei nyarat.
A bükk sok helyütt már szeptemberben teljesen ledobta a leveleit.
Az ország több helyén az idős NNY állományok kiszáradtak. A száradás érintette a kőris állományokat is. Mindez jelentős – nem tervezett – felújítási kötelezettséget – többletköltséget – keletkeztetett.
A fenyőállományok egészségi állapotromlási trendje idén is folytatódott.
Az idős erdők pusztulása miatt az erdőgazdálkodók nagyon várják az erdőszerkezet átalakítási pályázat megjelenését.
Amire egy ilyen felmérés egyáltalán nem ad lehetőséget, az a nyilvánvalóan fennálló növedékkiesés mértékének becslése. Azt még úgy, ahogy lehet érzékelni, hogy ha egy erdősítés 3 év helyett csak 4-5 év alatt záródik, többlet ápolási igényt von maga után. De, hogy egy közép- vagy időskorú erdőben mennyi a növekedésbéli elmaradás, az csak komolyabb vizsgálódással számszerűsíthető.
Gondoljunk csak bele, ha egy aszályos időszak miatt az Országos Erdőállomány Adattár potenciális 13 millió köbméteres éves folyónövedékének – egy optimistább forgatókönyv szerint – csak a 10%-a kiesik, az tűzifa áron számítva 40 milliárd forint veszteséget okoz az ágazatnak.
A hazai erdőket sújtó említett negatív jelenségek, tehát a romló klimatikus viszonyok, a kedvezőtlen időjárású évek kumulatív hatása, az ennek következtében kialakuló mennyiségi és minőségi egészségi állapotromlás, és a csökkenő növekedési intenzitás egyrészt – előre nem tervezhető – többletköltséget, másrészt bevételcsökkenést okoz az erdőgazdálkodóknak. Az így keletkező „gazdálkodási mínusz” kompenzálására – különösen a magánszektorban – jelenleg nem áll rendelkezésre megfelelő eszköztár. A meglévő, pl. a KAP erdészeti támogatásai között szereplő támogatási lehetőségek is csak részleges megoldást kínálnak.
forrás: NAK / Kovácsevics Pál
[1]Az NDVI (Normalized Difference Vegetation Index) egy távérzékelési index, amellyel a növényzet fotoszintetikus aktivitását, végsősoron annak egészségi állapotát és biomasszáját mérik a műholdas vagy egyéb légi felvételek alapján.
