Nemrég jelent meg Somogyi Zoltán legújabb tanulmánya, ami korunk legfontosabbak közé tartozó globális kérdéseivel: a fenntarthatósággal és a klímaváltozással foglalkozik. Úgy gondolta, hogy érdemes egy egész elméletet szentelni e kérdéseknek.
ÖSSZEFOGLALÓ
A globális klíma fenntartása eddig sikertelennek bizonyult. A klímaváltozás lassítására alkalmazott módszer: az emberiség együttes üvegház gáz kibocsátásának csökkentése ugyanis természeti törvények miatt kudarcra van ítélve. Miért van ez így? És akkor mit tehetünk a klímaválság megoldása érdekében a siker reményében? Ezt általánosítva: mit tehetünk globális környezeti fenntarthatósági célok elérése érdekében, és miért? Egyáltalán: mit jelent a globális környezeti fenntarthatóság, mik lehetnek a megvalósításának általános feltételei, és miért?
A környezetvédelem eddigi kísérletei arra, hogy ezekre a kérdésekre válaszoljon, feltételezéseken alapulnak. Ilyen feltételezés az, hogy „csak akarni kell” az életmódunkat megváltoztatni, és akkor a környezetre gyakorolt káros hatásaink is csökkennek majd. Ez az evidensnek tartott feltételezés megalapozatlan – tudományos elemzéseknek eddig nem tették ki –, mégis szinte vallásos hittel alkalmazzák nemcsak jóakaratú civilek és civil szervezetek, de befolyásos nemzetközi tudományos és politikai szervezetek is.
Ez a tanulmány abból indul ki, hogy a fenntarthatóság és a klímaváltozás kérdésköre tudományos kategória, amire a tudomány elveit és szabályait kell alkalmazni. A két legfontosabb ilyen, a fenntarthatóság sikeres megvalósítása érdekében mindenképpen alkalmazandó alapelv az, hogy (1) minden állítást (beleértve a feltételezéseket is) a lehető legnagyobb mértékben a már ismert természeti törvényekre kell alapozni, és (2) amikor csak lehet, a törvényekre alapozva el kell végezni a szükséges számításokat.
A tanulmány ezen alapelvekből kiindulva egy koherens környezeti fenntarthatósági elmélet felállítását kísérli meg, ami segítheti a globális környezeti fenntarthatóság megértését és kezelését. A tanulmány első lépésként összegyűjti a fenntarthatóságot meghatározó és magyarázó természeti törvényeket. Ezek egy része határolja körül azt a játékteret, amin belül az emberi tevékenység ökológiai és fizikai szempontból lehetséges; másik része azt jellemzi, hogy e játéktéren belül az emberi társadalom milyen tevékenységre lehet képes – és mikre nem. E törvényekből vezethetők le a globális környezeti fenntarthatóság feltételei. Az elmélet ellenőrzéseként a tanulmány kísérletet tesz annak az utólag evidensnek tűnő jelenségnek a megmagyarázására, hogy miért törvényszerű a Nagy Gyorsulás, és miért nem működik a szükségszerűen globális léptékű, kibocsátás-csökkentésre alapozó klímamitigáció. Az elmélet segítségével a tanulmány arra a kérdésre is megalapozott választ próbál adni, hogy vajon illúzió e a globális környezeti fenntarthatóság.
A tanulmány letölthető innen.
FATÁJ javaslat: olvasóink figyelmébe ajánljuk a szerző egy korábbi munkáját is!
Honnan tudod? A tudományos módszer alapjai
(Budapest, 2024. február 9.)
Honnan tudod? Honnan az a tudásod a Világegyetemről – nem spekulációd, feltételezésed, hipotézised vagy véleményed –, hogy hatásosabbak a homeopátiás szerek, mint a gyógyszerek? Hogy nem szabad vakcinákat használni? Hogy nem járt ember a Holdon? Honnan tudja egy újságíró, hogy a jobboldal vagy a baloldal (ízlés szerint) káros a nemzetnek? Honnan tudja egy tanár, hogy fontos a fák oxigén-termelése (valójában nem fontos!)? Honnan tudják a fehérköpenyes kutatók, a NAGY doktorok, az egyetemi tanárok, hogy hogyan működik az evolúció, milyen idős a világegyetem, és hogy tényleg egy különleges vírus okozza a COVID-ot?
Egyáltalán nem mindegy, és nem is evidens, hogy hogyan és mit tudunk válaszolni a fenti kérdésekre. Az emberiség – mint ahogyan mindig is, most is – nagyon sok kihívás előtt áll. Klímaváltozás, járványok, fenntarthatósági válság, túlnépesedés, háborúk … ezek próbára teszik az emberiség alkalmazkodó képességét. Megfelelő alkalmazkodás sok-sok új tudást igényel és annak kiszűrését, hogy nagy valószínűség szerint mi nem tudás, mi tévedés, mi félretájékozódás vagy félretájékoztatás. Igaz, hogy egyre többet tudunk, de egyre több van abból is, amit csak tudni vélünk.
Valójában mi is akkor a tudás és milyen módszerekkel szerezhető megbízható tudás?
Ez az objektivitásra törekvő, de mégis részben szubjektív könyv azt mutatja be, hogy a megismerés céljára a siker messze legnagyobb reményével a tapasztalatokra alapozó tudományos módszer, vagy egyszerűen a Módszer alkalmas, és hogy mik e módszer főbb jellemzői.
A Módszer kialakulásának története hosszú, lassú és kacskaringós volt. E folyamatnak és a megismeréslogikájának bemutatása, valamint a Módszer egyes elemeinek elemzése meggyőzheti az Olvasót arról, hogy a megismerés és így maga a Módszer is nagyon komplex valami. A tudományos kutatás azért is nehéz, mert a kutató ember néha lehet zseniális, de agya nem a kutatásra optimalizált, és jellemzően hibát hibára halmoz. Ezért van az, hogy már rég megdőlt a magányos, fehérköpenyes kutató zseni legendája. A tudomány társas vállalkozás, ami alól még a legnagyobb koponyák sem tudták és tudják kivonni magukat. Emiatt pedig szükséges foglalkozni a kutató emberrel magával és azokkal a módszerekkel, amelyekkel elérhető, hogy az egyes kutatók erényeit az emberi gyarlóságok ellenére fel lehessen használni a társadalom hasznára. A Módszer még most is fejlődik, ráadásul elvben sem képes garantálni tökéletes tudást – mert ilyen nincs –, de alkalmazása hozzásegíteni minket több és megbízhatóbb tudáshoz.
Ajánlom a könyvet a kutatásban dolgozóknak – Ph.D hallgatóknak és érettebb kutatóknak egyaránt –, mindazoknak, akik érdeklődnek az emberi tudás megértése iránt, és mindazok számára, akiknek a tudás fontos lehet – vagyis mindenkinek.
forrás: Somogyi Zoltán