Megjelent az MTA Erdészeti Tudományos Bizottságának tanulmánykötet-sorozat III. része. A kiadvány a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya Erdészeti Tudományos Bizottságának kezdeményezésére és irányításával valósult meg.
BEKÖSZÖNTŐ
A Magyar Tudományos Akadémia Erdészeti Tudományos Bizottsága három nagy szakterületet (erdészettudomány, faanyagtudomány, vadbiológia) fog át, melyek között szoros kapcsolat fedezhető fel. Ez a három kötetből álló áttekintés – melynek harmadik, a faanyagtudományt taglaló kötetét tartja kézben a tisztelt Olvasó (vagy lapozgatja annak elektronikus változatát) – kísérlet a három szakterület kutatási eredményeinek, sikereinek és kudarcainak, feladatainak áttekintésére múlt-jelen-jövő bontásban. Tényszerű, forrásjellegű művet kívánunk közreadni, amely a korábbi kutatási eredményeket az eltelt idő távlatából értékeli, áttekinti a jelenlegi helyzetet, illetve egyfajta előre vetítést is megkísérel az egyes szakterületek várható hazai és nemzetközi tendenciáira vonatkozóan.
A szakterületeken belül az egyes tématerületek esetében általános sajátosság az, hogy a múlttal foglalkozó fejezetrész jóval hosszabb, mint a jelent és a jövőt tárgyalók. Ennek oka, hogy különösen az erdészettudomány, de a faanyagtudomány és a vadbiológia egyes tématerületei is évszázados múltra tekintenek vissza. Az is igaz, hogy a régebbi múltból származó eredmények javarészt – nem lebecsülendő – megfigyelésből, összehasonlításból és nem kísérletből, vagy éppen monitoringból származnak. Esetünkben hangoztatni kell még azt is, hogy egy-egy tudományos eredmény olykor hosszú, sok évtizedes, sőt évszázados munkálkodás terméke.
Mivel mindhárom szakterület magáénak vallja a „theoria cum praxi” elvet, ezért a kutatás és az egyes szakmák (erdőgazdálkodás, fafeldolgozás, vadgazdálkodás) között nemcsak szoros kapcsolat van, hanem éles határt sem lehet köztük vonni. Ennek következménye az, bár kutatástörténet megírását céloztuk meg, ez esetenként átcsap szakmatörténetbe. Az is igaz, hogy a tématerületek csak kis része tekinthető függetlennek, java részük nagyobb tudományterületekből hasadt ki és szakosodott (erdészeti, fa- vagy vad- előtaggal bővült). Ebből fakad a három szakterület összetettsége, bonyolultsága, más társterületekre való utaltsága is.
Ajánljuk ezt az összeállítást a rokon kutatási területen ténykedőknek a kölcsönösség érdekében, az együttműködés reményében, más, nem rokon szakterületen munkálkodóknak tájékoztatásképpen, esetleges együttműködés lehetőségeként, a jövő kutatóinak (egyetemi és PhD-hallgatóknak) ösztönzésképpen, forrásmunkaként, a szakmai döntéshozóknak befolyásolásképpen, a gyakorlati szakembereknek tájékoztatás és együttműködés érdekében, továbbá a laikusoknak figyelemfelhívásképpen, az erdészettudomány, a faanyagtudomány és a vadbiológia megismertetése és elismertetése érdekében, s végül magunknak tükörként, a saját berkeken belüli potenciális együttműködés lehetőségeként.
Bartha Dénes, MTA Erdészeti Tudományos Bizottság elnöke
ELŐSZÓ
A faanyagtudományt, illetve annak történetét e kötetben szélesebb értelemben tárgyaljuk.
A klasszikus faanatómia és anyagvizsgálatok, valamint az anyag mikro- és makroszerkezeti felépítése és az anyagtulajdonságok összefüggésrendszerén túl foglalkozunk olyan lényeges faipari technológiákkal is, mint a mechanikai megmunkálás, a szárítás, a ragasztás és felületkezelés. Ahogy a faipari mérnökképzésben, úgy a tudomány világában is egymásra épülnek a különböző szakterületek. A klasszikus anyagvizsgálatokon túl bemutatjuk a roncsolásmentes anyagvizsgálatokat, e területen elért eredményeinket is. A faanyag maga is egy biokompozit, biológiai úton lebomlónak tekinthető, nano- és mikroszerkezete pedig szálerősítésű. A faanyagot feltárva, más komponensekkel keverve mesterséges kompozitok hozhatók létre, akár természetes összetevőkből. Az anyagtulajdonságok közé sorolható a faanyag színe is. A fából készült termékek megjelenése (értéke) alapvetően függ a színtől is. A szín karakterizálása, változtatása és megőrzése ma is komoly alap- és alkalmazott kutatási feladatokat ad. A faanyag kémiájának ismerete számos tudományos anyagvizsgálati eredmény magyarázatához nélkülözhetetlen. A különböző faipari technológiák fejlesztése is mélyebb kémiai ismereteket igényel. Az egyre csökkenő rönkátmérők, valamint a mérnöki faszerkezetek terjedése miatt is szükséges a ragasztás tudományos megalapozása. A 21. századi építészeti megoldások különösen nagy igénybevételnek teszik ki a felületeket, így a felületkezelés és a felületkezelő anyagok fejlesztése is feladat. A faanyag, mint energiahordozó évezredek óta melegíti az embert. A fa – mint széndioxidsemleges tüzelőanyag – modern energetikai hasznosítása hozzájárulhat a klímavédelmi célok eléréséhez. Épületeink egyik hagyományos anyaga a fa. A fával építés reneszánszát éli, a korszerű szerkezeti megoldások számos kutatási feladatot jelentenek. A fatermékek hosszú élettartamának biztosítása nem nélkülözhette, és a jövőben sem nélkülözheti a faanyagvédelmi módszereket. A faanyagok védelme önmagában is egy multidiszciplináris terület (biológia, műszaki és humán-egészségügyi). Mind az energetikai hasznosítással, mind a fatermékek előállításával szorosan összefügg az ún. ökomérlegek felállítása, mely nem nélkülözhetik a tudományos megalapozottságot.
E rövid bevezetőből talán érzékelhető a faanyaggal foglalkozó szakterületek sokrétűsége és bonyolult összefüggésrendszere.
A kötet célja, hogy összefoglalja a faanyagtudományhoz köthető kiválasztott szakterületek múltbéli kutatási eredményeit. Igyekeztünk bemutatni az egyes területeken munkálkodó kutatókat, kutatócsoportokat, tanszékeket, intézeteket. Hazánkban a korábbi Faipari Kutató Intézet, majd pedig a Sopronban működő egyetem adott infrastrukturális és szellemi alapot a faanyagtudományi kutatásokhoz. Több területen inkább a jelenkorban keletkeztek eredmények, így sajátos módon a múlt néhány évtizedre tekint csak vissza. A szerzői kollektíva legjobb tudása szerint igyekezett előrejelzést is adni az egyes szakterületek jövőbeli kutatási célkitűzéseit illetően.
A kötet nem vállalkozhatott arra, hogy a faanyagtudomány valamennyi részterületének teljes, részletes keresztmetszetét adja. Ugyanakkor igyekeztünk olyan művet letenni az olvasó elé, amit hasznosan forgathat az elődök kutatómunkájának megismerésére. A szerzők bíznak abban, hogy diákok is érdeklőnek majd a kötetben bemutatott tudománytörténeti írások iránt, továbbá, hogy gyakorló szakemberek is hasznosnak tartják a közölt adatokat, valamint a jövőre vonatkozó megfogalmazásainkat.
Németh Róbert, MTA Erdészeti Tudományos Bizottság alelnöke
forrás: SOE FMKK
