A 19-20. századi folyószabályozások során Európában az árterek 70%-át, Magyarországon a 95%-át elválasztották a folyóktól. Az árterek helyreállítása együttesen ad megoldást az árvízkockázat csökkentésére, a klímaváltozás hatásainak mérséklésére, valamint számos társadalmi szolgáltatás fenntartására. A végéhez közeledő Interreg Danube Floodplain elnevezésű nemzetközi projekt azt a célt tűzte ki, hogy a Duna vízgyűjtőjén lévő árterületek helyreállításának vizsgálatával hozzájáruljon ezen együttes előnyök maximalizálásához.
A korábbi árterek zöme a folyószabályozások után az árvízvédelmi töltéseken kívülre került, ezért ugyanannak a vízmennyiségnek a töltésekkel beszűkített folyón kell lefolynia. Ilyen módon a rekord árvizek elleni védekezés és a kisebb árvizek hasznosítása is egyre nagyobb akadályokba ütközik. Nem használjuk ki azokat a gazdasági lehetőségeket sem, amelyek a többletvizek hasznosításából keletkeznének, és amelyek megélhetést nyújthatnának a helyi lakosságnak. A többletvizek hasznosítása egyúttal az ökológiai állapotnak is kedvezne, hiszen ha olyan, tájba illő gazdálkodási módokat választunk (pl. ártéri gazdálkodás), amelyeket nem a természet ellenében kell kiviteleznünk, hanem annak segítségével, akkor sokkal kisebb befektetéssel érhetők el jobb eredmények – úgy, hogy közben az ökoszisztéma állapota javul. A helyreállított árterek továbbá pihenésre és rekreációra is alkalmasak.
A Danube Floodplain projekt azt vizsgálta, hogyan és hol lehetne az ártereket újra alkalmassá tenni az időjárási szélsőségek mérséklésére, javítva az élőhelyek állapotát és a velük összhangban kivitelezhető gazdálkodási módokat is. A projekt keretében számos, erre alkalmas területet jelöltek ki, egy-egy konkrét mintaterületen megvizsgálták az ártér-helyreállítás megvalósíthatóságát és a térség lakossága számára generált előnyöket. A vizsgálatok kiterjedtek az árvízi védekezésben előálló előnyökre is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a legtöbb vizsgált mintaterületen az elöntött terület nagyságának növekedése – a töltések áthelyezésének nyomán – növeli a tározható vízmennyiséget, valamint csökkenti az árvízvízszintet. Ha a rekord-árvízhozamban akár csak időbeli eltolódást sikerül elérni, azzal már idő nyerhető a védekezésre. Az ártereken tározott vízmennyiség az árvizek levonulása után mérsékli az aszályt és növeli a terméshozamokat. Mivel azonban a helyreállítás hatása az árvízkockázat csökkentésében főként lokálisan érzékelhető, a hatékonyság érdekében minél több ártér helyreállítására van szükség.
A Magyarországon kijelölt mintaterület, Fokorúpuszta a Közép-Tisza-vidéken, Jász-Nagykun-Szolnok megyében található, Besenyszög közelében. A projektben komplex ártér-helyreállítás vizsgálata valósult meg, mely figyelembe veszi az árvízi kockázat csökkentését, valamint az ökológiai hasznokat is. A tervezett beavatkozások között töltésáthelyezés, vizes élőhely kialakítás és tájrehabilitáció is megtalálható. A fejlesztések során kiemelt figyelmet kapott a terület fenntarthatósága, valamint az egykori területhasználat visszaállítása. Az előirányzott ártér-helyreállítási intézkedések jelenleg kivitelezés alatt állnak. Az új töltés már elkészült a területen, valamint folyamatban van a vizes élőhely és az új területhasználat (rét/legelő) kialakítása is. Az itt elvégzett beavatkozások jó alapul szolgálhatnak az elkövetkező évek hasonló jellegű ártér visszacsatolásához, valamint a megszerzett tapasztalatok felhasználhatóak más, hasonló jellegű folyószakaszok helyreállítása esetében is.
“A vízügyi ágazat a fenntartható árvízvédelem kialakításánál a legteljesebb mértékben figyelembe veszi az ökológiai szempontokat.
A tiszai árvízvédelem alapgondolata évtizedek óta a “teret a folyóknak” elv, amelybe beletartozik, hogy a folyók hullámterét – ahol lehetséges – töltésáthelyezésekkel bővítjük ki. A mély árterek reaktiválható területein pedig árvízi tározók jöttek létre.
A meglévő hullámtereken az árvízi szempontokat is érvényesíteni kell. Erre nagyszerű lehetőséget kínál a hullámterekre eredetileg jellemző tájszerkezet, az erdők, rétek, legelők, holtágak, vagyis az élőhelyek összessége, ami jelenleg az erdők irányába tolódott el. Az eredeti mozaikos szerkezet azonban jobban támogatja az árvízi biztonságot.
A Közép-Tiszán ezek a szempontok érvényesülnek, tíz töltésáthelyezés eredményeként közel 1500 hektár lett ismét a hullámtér része, ennyivel több teret adtunk a folyónak.
Jó példája a fenntartható vízgazdálkodásnak, ezen belül árvízvédelemnek a Bivaly-tó térsége, mely több mint 15 éve egyesíti a vízgazdálkodás és az ökológia értékeit” – fejtette ki gondolatait Lovas Attila, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (KÖTIVIZIG) igazgatója.
“Magyarországon a világátlagnál is több vizes élőhelyet vesztettünk az elmúlt mintegy száz év során. Pedig ezeknek a fajban gazdag élőhelyeknek fontos klímaszabályozó szerepe is van. Különösen hazánkban, ahol klimatikus okok miatt több víz párolog el, mint amennyi csapadék formájában lehullik. Ahol lehet, vissza kell adnunk a folyóknak az ártereiket. Mindez nemcsak a természetnek, hanem a társadalomnak és a gazdálkodóknak is előnyös” – tette hozzá Samu Andrea, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának szakértője.
Az Interreg Danube Floodplain projektről
A projektben 18 szervezet, továbbá 4 stratégiai partner, vízügyi hatóságok, egyetemek, valamint természetvédelemmel és vízgazdálkodással foglalkozó civil szervezetek vesznek részt. Magyarországról a Szegedi Tudományegyetem, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság, a WWF Magyarország Alapítvány, valamint társult stratégiai partnerként az Országos Vízügyi Főigazgatóság vesz részt. A projekt a Duna Transznacionális Együttműködési Program keretén belül, az Interreg Europe támogatásával és a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg. A projekt partnerei az integrált vízgazdálkodás, a hagyományos és újszerű árvízvédekezési megoldások megfelelő kombinálása és a természetes vízmegtartás fejlesztése terén dolgoznak együtt Európa 10 országából.
Animációs film a Danube Floodplain projektről:
Forrás: WWF Magyarország
