Régóta csodálattal figyeljük a 60 ezer fa Békéscsabán mozgalmat, és a héten beszélgettünk is egyik alapítójukkal, Ulbert Zoltánnal. Nagyon jó beszélgetés volt, ahol kölcsönösen megosztottuk tapasztalatainkat, és kifejeztük egymás iránti támogatásunkat.
A céljuk alapvetően mindegyik ilyen mozgalomnak, szervezetnek ugyanaz: fásítani, erdősíteni, megóvni a környezetet, hosszú távon gondolkodni, tenni valamit a globális felmelegedés ellen. Mégis érdemes egy picit elgondolkodni a különböző módszereken, megközelítéseken, ahogyan ma itthon a fásító, erdősítő szervezetek dolgoznak.
A 60K, amely már 17 hektár erdőt telepített, más megközelítést alkalmaz, mint mi. Ahogy Zoltán elmondta, számukra a lokalitás a legfontosabb, erre alapoznak. Náluk ez azért is különösen fontos, mert ahogy Zoltán mesélte, a Békéscsabaiak, a Békés megyeiek másmilyenek, mint az ország más területén élők, náluk még fontosabb az, hogy helyben ismerik egymást, elismerik a munkát, a szándékot és a tetteket, és így mennek előre, így lesznek egyre többen. Felvetettük nekik, hogy milyen jó lenne, ha más megyékben is „kipattanna” egy ilyen mozgalom, és esetleg valamilyen közös kommunikációval ezt elősegíthetnénk mi is, de Zoltán rámutatott, és ezt mi is belátjuk, hogy ilyet nem lehet „erőltetni”. Mert itt először csak egy ember volt, aztán mellé állt egy másik, majd egy harmadik, és így tovább… Az egyiknek volt egy elhatározása, a másiknak volt földje, a harmadiknak gépei, a negyedik a munkáját, idejét adja, és aztán jönnek a többiek, egyre többen lesznek, ahogyan látják az eredményeket, mert már egyre többen látják ott, Békéscsabán, és környékén, hogy ez JÓ!
Hogy jó dolog ismét úgy nézni a környezetünkre, mint a sajátunkra, mint a saját kertünkre. Miért is ne lehetne fásítani ott, ahol ez senkit nem zavar? Miért ne kezdenék locsolni a már létező, de a szárazságtól szenvedő városi fákat a városiak? És akkor vödröt ragad Mari néni, Béla bácsi, Ferike és a kicsi Márk, majd a szomszédaik, és azoknak az ismerősei, mert látják, hogy mások is csinálják, és tudják, hogy ez megéri, mert jobb, szebb, és élhetőbb lesz a világuk, világunk. És ezzel az egésszel terjesztik a gondolatot, erősítik az emberekben, hogy van értelme cselekedni. Hogy igenis van olyan, hogy összefogás! Nagyon nagy értékek ezek, és a 60K ezen a rögösnek látszó úton megy, halad tovább, amihez mi csak minden jót tudunk kívánni! S bár Zoltán szerint ezt nem lehet erőltetni, de mi mégis arra biztatjuk a hajdú-bihariakat, a csongrádiakat, bácskiskuniakat, hevesieket és vas megyeiket (és így tovább), hogy higgyék el, el lehet kezdeni egyedül, le lehet ülni a baráttal, szomszéddal, iskolatárs apukával/anyukával, és el lehet kezdeni ilyen nagy dolgokat is, és lehet belőle valami.
Ha mi, MyForest, ebben bármit tudunk segíteni, segítünk!
Hajrá erdősítők Magyarországon!
A képeken a zoom beszélgetés képe mellett a 60K oldalán található képeket látjátok a locsolásokról. Ők tényleg egy mozgalom, meghatók ezek a képek, és akkor még nem is beszéltünk a telepített erdőikről, a dűlő soros fásításaikról, a makkgyűjtési akcióikról…
Minden tiszteletünk az övék!
Ulbert Zoltán kommentje a fenti bejegyzéshez:
Köszi szépen a méltatást, minden elismerésünk a tiétek, mint az első hazai közösségi fásítóké!
A jövő ezeket a tetteket fogja jegyezni, minden más addigra fókuszon kívül kerül már.
Kitartás, és ha az utakon csak néha futunk össze, remélem, unokáink a célban találkoznak!”
forrás: MyForest
