FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

Erdőfelújítás a Sóstói-erdőben

Elérkezett az erdőfelújítás ideje a nyíregyházi Sóstói-erdőben: az erdei tornapálya mellett és az erdő nyugati tömbjében egyaránt dolgoznak majd a NYÍRERDŐ Zrt. Nyíregyházi Erdészetének szakemberei. A tavalyi év végén fakitermeléssel érintett erdőrészeken a munka várhatóan a jövő hét elején kezdődik.

A Sóstói-erdő jellegének megőrzése miatt a homoki tölgyesekre jellemző fafajok csemetéi kerülnek az előkészített talajba. Az összesen 3,30 hektáros területre 22.000 kocsányos tölgy, 3.000 kislevelű hárs, 1.850 vadkörte, 1.350 ezüst hárs, 1.350 gyertyán és 500 madárcseresznye csemetét ültetnek el. A teljes művelet mintegy 4 millió forintos költséget jelent a Nyíregyházi Erdészetnek, melyet saját forrásból finanszíroz.

Az európai ember hamar ráébredt az erdők fontosságára, és rájött arra, hogy felelőtlen gazdálkodással ez a természeti erőforrás igen könnyen kiapadhat. A 18. század hajnalán német erdész szakemberek már használták a fenntarthatóság fogalmát írásaikban – sokkal-sokkal korábban, mint ahogy az elterjedt volna. Az erdő fennmaradásának érdekében már évszázadokon átívelően a társadalmi elvárásoknak megfelelően alakuló, folyamatosan fejlődő szabályrendszereket alkottunk, törvényeket hoztunk. A korai időszak faanyag-ellátás biztonságát előtérbe helyező szempontrendszerében egyre nagyobb hangsúlyt kapott a természetvédelem és a közjólét, azonban a legfontosabb szabály nem változott: az erdő területe nem csökkenhet.

Az erdész szakma a természetes folyamatok mintájára ciklusként tekint az erdő életére. Ezért nevezi a ciklus végén az arra érett erdő termelését, vagyis a faanyag emberi felhasználásra alkalmassá tételét „véghasználat”-nak. A folyamat egy kört alkot, a következő fázis elnevezése az „erdőfelújítás”, ami közérthetőbben az új erdő létrehozásának művelete.

A munka az erdőfelújításhoz ért a Sóstói-erdőben a tornapálya mellett és a nyugati tömbben egyaránt. Legfőbb célunk, hogy – a természetvédelmi értékek megőrzése mellett – a minket követő generációk is élvezhessék az erdő nyújtotta javakat a város ölelésében. Ennek érdekében csak a homoki tölgyesekre jellemző őshonos fa- és cserjefajok egyedeit ültetjük a területre. Ezt megelőzően talaj-előkészítést végzünk, amely az elültetetett csemeték megmaradását segíti, valamint lehetővé teszi az ápolást. Ennek első lépése a tuskók eltávolítása. A beavatkozás első pillantásra igen drasztikusnak tűnik, azonban ennek több okból is haszna van. A legfontosabb, hogy így az özönnövények tuskói és az avarban felgyülemlett magvai egyaránt eltűnnek a területről. A megmaradt tuskókról erőteljesen sarjadnának, a magvakból gyorsan csíráznának kései meggyek, bálványfák, melyeket csak intenzív növényvédő szeres kezelések sorozatával lehetne korlátozni. Másrészt így lehetőség nyílik a talaj felső rétegének művelésére. Az átforgatott, lazább szerkezetű talajban kedvezőbb levegő- és vízháztartás alakul ki, amelyben az elültetett csemete és az elvetett makk könnyebben tudja gyökérzetét fejleszteni. A csemetéket, amelyeket az előkészített talajba ültetünk, különböző erdei fafajok magjaiból az erdészeti csemetekertek nevelik. A Sóstói-erdőben kb. 10.000 csemetét ültetünk el hektáronként. A természetes növénytársulásnak megfelelően kocsányos tölgy és több elegyfafaj – tatárjuhar, ezüst hárs, kislevelű hárs, gyertyán, vadkörte – apró képviselői költöznek új helyre a csemetekertből. A sorban ültetett csemeték fejlődését kézi és gépi ápolással segítjük elő. A sorok előnye, hogy a közéjük eső területet traktorral művelhető, ami igen gyors és hatékony megoldás. A gépi ápolás során visszaszorulnak a gyomnövények, és a talajfelszínt továbbra is csapadékot jobban befogadó állapotban tartjuk. Ezután a csemetéket kell kézi erővel a gazok közül kiszabadítani. Az ún. ápolásokat addig kell folytatni, amíg a kis fák kb. ember magasságúak lesznek. Időjárástól, talajadottságoktól függően ez lehet 5 év, de elhúzódhat akár 15 évig is.

A kezdetekben holdbélinek tűnő táj, az évekig bokáig-derékig érő csemeték látványa az avatatlanok számára visszatetszést keltő lehet. Felgyorsult világunkban megszokhattuk, hogy minden gyorsan történik, az erdőnek viszont időre van szüksége. Az arra járók számára sovány vigasz lehet, hogy majd 8-10 év múlva találkozhatnak ugyanitt „erdőforma erdővel”. A fiatal erdőben a környező ökológiai szigetetekről átvándorolva a lágy és fás szárú fajok, ízeltlábú és melegvérű teremtmények új élőhelyet találhatnak.

forrás: NYÍRERDŐ Zrt.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Előző cikk

SCR - Supply Chain Resilience

Következő cikk

Az akác és méze



Stihl
(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések