Michael Green, a kanadai tömör faszerkezetek és faanyagok alkalmazásának úttörője a Dezeen Timber Revolution sorozatának részeként készült interjúban a szokatlan formájú épületeket tervező építészeket támadta, főleg azokat, akik a természetes anyagokat (pl. FA) nem fogadják el, nem használják épületeikben.
A mesterséges (vagy inkább mérnöki) fatermékek használata a beton és az acél helyettesítésére egy lépés a helyes irányba, de nem szabad a végjátéknak tekinteni, mondta Michael Green, a brit kolumbiai Michael Green Architects igazgatója és a fával való magas építés korai szószólója.
“Túl sok építész mondja azt, hogy ‘Ó, én csináltam egy tömörfából készült épületet. Pipa a dobozban. Fenntartható építész vagyok'” – mondta Green a Dezeen-nek. “Nincs olyan, hogy fenntartható építész. Úgy gondolom, hogy a tömör faanyag, illetve az ezekből készült épületszerkezet jelenleg a legjobbak közül a legjobb” – folytatta. “Mindenkit arra bátorítok, hogy ezt kövesse. De ne pihenjenek a babérjaikon.”
A tömör faanyag egy olyan mesterséges anyag, amely a faanyagszálakat ipari eljárással köti össze, ami azt jelenti, hogy gyakran az acél és a beton alternatívájaként, ráadásul sokkal kisebb szénlábnyom mellett lehet vele szerkezeteket létrehozni.
A tömör faanyag “mérföldkő az úton”.
Green szerint a tömör faanyagok növekvő használata bizonyítja, hogy az építőipar képes a szén-dioxid-kímélőbb és megújuló anyagokra való áttéréssel változtatni, de ez önmagában még nem oldja meg a “túlépítés” és az iparágban rejlő pazarlás problémáit.
“Minden épületnek hosszú út áll még előttünk, mire akár csak távolról is fenntarthatóvá válik” – mondta.
Green az egyik legismertebb, tömör faanyaggal dolgozó építész lett, és számos tömör faszerkezetű építészeti projekt tervezője, köztük a minnesotai T3, amely akkoriban az Egyesült Államok legmagasabb, hétemeletes tömörfából készült épülete volt.
Faipari múltja és az osztrák építész, Hermann Kaufmann – akivel a Dezeen interjút készített e sorozathoz – munkássága iránti rajongása hatott rá, így ötleteit átvéve és alkalmazva azokat a magasabb projektekre Kanadában és az Egyesült Államokban, ahol a lakások többsége már fából készült.
Az acél és a beton “archaikus”
“Hermann Kaufmann-nak kellene elnyernie a Pritzker-díjat” – mondta Green, hozzátéve, hogy az építész szakma túlságosan a hírességekre és a modernizmus régebbi elképzeléseire koncentrál.
Green elismeri, hogy egykor ő is az acélból és betonból készült modern építészet híve volt, de azt állítja, hogy ezek az elképzelések nem illenek a kortársakhoz.
Miután megismerkedett az európai tömörfa-építészeti szcénával, Green otthagyott egy vancouveri stúdiót, hogy létrehozza a sajátját, amely kifejezetten a környezetközpontú módszertanokra összpontosít.
“A modernista építészek nem voltak tisztában az éghajlatváltozással” – mondta, hozzátéve, hogy a 20. század második felének építészeti mozgalmai figyelmen kívül hagyták a problémát. “Az 1950-es évek óta tudtuk, legalábbis az 1980-as évekre. És az építészetnek abban a korszakában egy csomó baromságot láttunk. A dekonstruktivizmus: baromság. Posztmodernizmus: baromság.”
“Ragaszkodunk a modernizmusnak ahhoz a fogalmához, hogy az acél, az üveg és a beton modern” – folytatta. “Baszd meg! Ezek archaikus anyagok. Ezek ipari korszakos anyagok.”
“Minden épületnek, ahová bemész, bioalapúnak kellene lennie, és szerintem 10 éven belül ott leszünk. Ha építészként nem így gondolkodsz, akkor dinoszaurusz vagy” – folytatta.
“Az anyatermészet forradalmában vagyunk, nem az ipari forradalomban”.
Green szerint az építészeknek szerepet kell játszaniuk abban, hogy megváltoztassák a lehetséges dolgokról alkotott elképzeléseket, és a tömör építőfaanyag csak egy lépés afelé, hogy az épített környezet minden aspektusa bioanyagokból készüljön.
A tömeges faanyag segíthet kitalálni, hogyan fog kinézni a modern építészek “új generációja”, és szerinte ezeknek az anyagoknak kell meghatározniuk a lehetséges dolgok napirendjét.
“Milyen nagyszerű az életünk, ha részesei vagyunk egy valódi jövő elképzelésének, nem igaz?” – mondta Green. “Nem ostoba formájú épületek. Ki a f….t érdekel?”
A tömör faanyagokon és a belük megvalósítható épületszerkezeteken túli gondolkodáshoz részben az adta a lendületet, hogy Green a bioműanyag-építés globális modelljével foglalkozott, megjegyezve, hogy sok helyen szűkösnek látszik Észak-Amerika vagy az alpesi Európa faanyag-kapacitása.
A tömör faszerkezetek korlátai
Ahhoz, hogy a tömörfával építés mozgalom számíthasson, egy valóban globális megközelítésben kellene továbbvinni egy olyan innovatív építés felé, amely figyelembe veszi a helyi ökoszisztémákat, miközben korlátozza a szükségtelen építkezést, érvelt Green.
“A világ hatalmas részein vagy nincsenek erdők, vagy szuper veszélyeztetett erdőkkel rendelkeznek, és a faépületek nem jelentenek jó megoldást a fenntartható erdőgazdálkodásból származó állományra” – mondta Green a Dezeen-nek.
“Vannak határok, ahol ez megfelelő” – folytatta. “Ezért a munka, amit most végzünk, a fák mellett a füvekre, a bambuszra és más növényekre is összpontosít.”
Green úgy véli, hogy a modern építészet olyan úttörői, mint Le Corbusier, élen jártak volna abban, hogy új anyagokat és módszereket találjanak ki a korlátozott erőforrások és az éghajlatváltozás valóságához való alkalmazkodáshoz.
“Corbusier tömörfából építene, de ami még fontosabb, valószínűleg feltalálná, mi következik. Azt hiszem, túl sokan gondolják az éghajlat körül, hogy lesz valami csodálatos megoldás, amit Elon Musk fog feltalálni, pedig nem így van. Ezt az építészek fogják feltalálni.“
Ez a cikk a Dezeen Timber Revolution sorozatának része, amely a tömörfa-szerkezetekben rejlő lehetőségeket vizsgálja, és azt a kérdést teszi fel, hogy a fához mint elsődleges építőanyaghoz való visszatérés egy fenntarthatóbb jövő felé vezetheti-e a világot.
szerk/ford: Tóth János, forrás: Dezeen 03-13