Régóta terjed a közbeszédben egy hamis nézet. Az erdészek az erdő ellenségei. Ennek éppen az ellenkezője az igaz Magyarországon. Az erdészek az erdők gondozói. Az erdő több mint közönséges faanyag. Klímavédő, egészségvédő szerepe van, rekreációs szolgáltató, a biodiverzitás őrzője, és lehetne még sorolni az erdő funkcióit. A világban a (sajnos) fordítottját is tapasztalhatjuk, (sajnálatosan) növekszik a globális erdőirtás. A hazai erdőkben az éves fanövekmény azonban 15 millió köbméter, a fakivágás pedig ennek csak a fele, 7,5 millió köbméter. Tehát: gyarapodnak a magyar erdők.
Száz év alatt duplázódott az erdőborítottság
Magyarországon kétmillió hektár erdő van jelenleg, ez az ország területének 22 százaléka. Egy évszázada, Trianon után, amikor a magyar erdők 80 százalékát elcsatolták, a megmaradt magyar területen az erdősültség 10 százalék volt. Az évszázados gondoskodás ezt az arányt több mint a duplájára növelte. Jövőbeli cél a 27 százalékos erdőborítottság.
A szántóföldi mezőgazdasághoz képest speciális helyzetben vannak az erdők: az állami tulajdon aránya 56 százalék, a többit a magánerdő-gazdálkodók gondozzák. A megközelítően egymillió hektár magántulajdonú erdőnek 500 ezer tulajdonosa van, de csak mintegy 38-40 ezer erdőgazda végzi el a szükséges munkákat. A 10 hektárnál nagyobb erdőbirtokok aránya csupán 3 százalék, de a magánerdő területek 55 százalékának ők a tulajdonosai. Mint mondják, teljesen mindegy, ki a tulajdonos, ki a gazda, az erdészeti törvények mindenkire egyformán vonatkoznak. De azért azt is megállapítják, hogy a magánerdők a nagy állami erdők perifériáján helyezkednek el, és nem kedvező a fafajok összetétele sem. Nehezíti a gazdálkodók helyzetét az is, hogy a magánerdők területének ötödén, 200 ezer hektáron rendezetlen a jogviszony.
A hátrányos helyzetet a termelés adatai is mutatják. Az éves fanövekmény 15 millió köbméter a magyar erdőkben, de ennek a felét vágják ki. Az állami erdőkből több mint 4 millió köbméter fa kerül a feldolgozókba vagy a kályhákba, a magánerdőkből 3 millió köbméter. Az erdő ugyan több, mint faanyag, klímavédő, egészségvédő, rekreációs szerepe van, őrzője a biodiverzitásnak, de pénz, a bevétel szinte csak a faanyagból várható. Az állami erdőkben ez a sokszínű szerep kezelhető, de a magánerdő-tulajdonosokat elsősorban a tulajdon hozama, a bevétel és a nyereség érdekli. Ezt pedig egyre nehezebb kigazdálkodni, mert a faanyag ára széles skálán ingadozik, a kitermelés költségei jelentősen emelkedtek, csak az erdészeti munkák díjai 50-60 százalékkal nőttek az utolsó öt évben.
Romlott a magyar erdők állapota
Az erdők állapota világszerte kedvezőtlen. Az ENSZ környezetvédelmi világcsúcs rendezvényén 140 ország fogadta el, hogy megállítják az erdőirtást. Ez írott malaszt maradt, mert a rákövetkező évben már 4 százalékkal növekedett az irtott terület, s 66 ezer négyzetkilométeren pusztították ki a fákat. Az irtások okai sokrétűek: ipari fának, tűzifának hasznosítják a kitermelt mennyiséget, növelik a legelő területeket, utakat építenek, terjeszkednek a települések, és lehet még sorolni az okokat.
Magyarország első látásra kivétel, mert gyarapodnak az erdők. De ha a dicsekvésre méltó adatok mögé nézünk, már az is látható, hogy az öreg – 150 évnél idősebb – fákból álló erdők aránya csak fél százalék. A környezetvédők körében kisebb-nagyobb botrányt okozott az is, hogy két éve az energia-vészhelyzetre hivatkozva a védett területeken is engedélyezték a tarvágásokat.
A vita azóta elcsitult, mondhatjuk, elfáradtak a tiltakozó környezetvédők; de a tény maradt: a Nemzeti Földügyi Központ adatai szerint a magyar erdők állapota is romlott. Az egészséges fák aránya 10 százalék alá csökkent. Tíz évvel ezelőtt a tünetmentes fák aránya még 60 százalék volt. A klímaváltozás hatására eltolódnak az úgynevezett klímazónák, s ahol eddig a bükk jól érezte magát, ott a jövőben a tölgy váltja, és a sor folytatódik az invazív fajnak nevezett akácig.
Pusztítóan hatnak ez erdőkre az abiotikus -aszály, hó, jég, zúzmara, tűz, homokverés, víz, szél okozta – károk is. A tavalyi aszályos időjárás nem kerülte el az erdőket sem, a 2021. évi 21 százalékos abiotikus kár 48 százalékra emelkedett 2022-ben; és ennek 80 százaléka volt az aszálykár. Az abiotikus károk közé sorolják a szakemberek a falusi szegénység miatt elszaporodó falopásokat, és a gondatlan magatartás miatti szemétlerakásokat is. Az erdészek persze mindig ismerték és számoltak a károkkal, 2021-ben 109 ezer hektáron azonosítottak és mértek fel veszteségeket: a rovarok 69 ezer hektáron pusztítottak, abiotikus károkat 23 ezer hektáron regisztráltak.
[FATÁJ megjegyzés: az erdőkárok láthatóan nem az erdőgazdálkodás hatására következtek be.]
Reménysugár a pályázati támogatás
Az erdőgazdálkodás a nemzetgazdaság összes bevételének a 0,2 százalékát adja, és vélhetően emiatt nem is nagyon került a gazdaságpolitika látókörébe. Régi panasza az erdőgazdálkodóknak, hogy a mezőgazdasági területekhez hasonlóan nem jogosultak a földalapú támogatásokra, s korábban a termeléshez köthető támogatásokat is szűkmarkúan mérték.
Most látszik a reménysugár, hogy a mostoha gyerek szerepből kijutnak az erdőgazdálkodók. Az ígéretek szerint a 2023-2027 közötti Európai Uniós ciklusban 310 milliárd forint támogatást kaphatnak. Lassan az első végére érünk, de csak a jövőre vonatkozó pályázati tervekről vannak információk. Egyebek között jöhet támogatás erdőkárok megelőzésére, helyreállítására, génmegőrzésre, képzésekre, erdőtelepítésekre, erdészeti gépek beszerzésére, fiatal erdőgazdálkodók pályára állítására.
Nem kétséges: a pályázati források jó helyre kerülhetnek, hiszen az erdőgazdálkodás hosszú távú gondolkodást, speciális szaktudást és szakszerű munkát követel meg.
A speciális szaktudáshoz bőséges információt meríthetnek a szaktudas.hu oldalon az erdőgazdálkodók.
A NAK Szóvetés sorozatában Győrffy Balázs podcastja is meghallgatható az alábbi linkeken:
Beszélgetés Kiss Lászlóval, az Országos Erdészeti Egyesület elnökével
Beszélgetés Mocz Andrással, a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének elnökével
forrás: szaktudás.hu blog
