Bemutattuk 2023-as Lakhatási jelentésünk 3. fejezetét, mely az energiaválság hazai következményeit, a rezsicsökkentés hatásait, a hazai lakóépület-állomány korszerűsítések sürgető szükségét elemzi. Tizenkettedik alkalommal publikáltuk éves jelentésünket a magyarországi lakhatás helyzetéről. Az utolsó fejezet bemutatóját január 17-én tartottuk a Habitat Kreatív Központban.
Az elmúlt évek energiaválsága Európa-szerte felerősítette és központba helyezte a lakhatással kapcsolatos problémákat. A legtöbb uniós ország állami beavatkozásokkal igyekezett mérsékelni a lakossági energiaárakat, azonban Magyarországon egy ellenkező irányú folyamat indult el. Megingott a rezsicsökkentés intézménye, amely 2013-as bevezetése óta először kényszerült lényeges átalakításra. A rezsicsökkentés 2022-es “csökkentése” rávilágított: a lakosság nagy része ki van szolgáltatva az energiaár-változásoknak, és nincs felkészülve egy hasonló energiaválságra.
Ennek egyik fő oka, hogy lakóépületeink többsége nagy energiaigényű és korszerűtlen. A teljes lakóépület-állomány több mint fele GG vagy annál rosszabb energiaosztályba tartozik – ezek a korszerű ingatlanoknál 2,5-3-szor több energiát használnak fel.
Lakóingatlan-állományunk mélyfelújításával akár 60%-kal kevesebb energiát fogyaszthatnánk; ez lehetne a valódi rezsicsökkentés, valamint az energiaszegénység felszámolásának kulcsa. A 2050-es dekarbonizációs célok eléréséhez évente 130 000 lakóingatlan mélyfelújítására lenne szükség, míg a valóság ennek töredéke. Emögött részben az eredeti rezsicsökkentés áll, mivel a garantáltan alacsony árak nem ösztönözték az energia takarékos használatát, és így még kevésbé a lakáskorszerűsítési hajlandóságot.
Sőt, a háztartási villamos energia, földgáz és távhő felhasználása 2014 és 2021 között együttesen 34%-kal emelkedett, csak a földgázhasználat pedig 43%-kal. Mivel ezek nagy része fosszilis alapú, a rezsicsökkentés klímavédelmi szempontból teljesen fenntarthatatlan. Ráadásul óriási nemzetgazdasági terhet is jelent; a 2023-24-es központi költségvetésben a lakhatási célú kiadások kétharmadát – több milliárd forintot – a lakossági rezsivédelem teszi ki. Ezzel szemben a legszegényebb rétegeket érintő szociális tüzelőanyag támogatására a rezsicsökkentésre költött milliárdok csupán töredékét fordították (lásd az ábrán).
A legnagyobb energiafogyasztó Magyarországon, és az Európai Unióban is az épületszektor. A szigorodó EU-s jogszabályok egy része komoly előírásokat tartalmaz a lakóépületek energetikai teljesítményének javítására, és a karbonsemlegesség elérésére (a Fit for 55 jogszabályalkotási csomag keretében). Ezzel egyidejűleg az EU-s források és karbonkvóta bevételek pénzügyi forrásokat is biztosítanak a szükséges épületfelújításokra. Ezeket a lehetőségeket azonban Magyarország kevéssé használja ki; a programtervekben (pl.: RRF, KEHOP), a következő évekre mindössze néhány tízezer lakás energiahatékonysági felújítása szerepel, a szükséges évi százezres nagyságrend helyett.
Az épületek energiahatékonysága mellett az energiaszegénység másik fő tényezője az energia megfizethetősége. A rezsicsökkentés kétségtelenül sokak számára nagy segítséget jelentett, de a legszegényebb háztartásokat szinte egyáltalán nem segítette (ellentétben a jellemzően többet fogyasztó, jobb módú háztartásokkal). Ez a visszafogott fogyasztásukon kívül, a szilárdtüzelő-használat miatt van így; a tűzifa ára kimaradt a támogatásból, ezért több mint háromszorosára emelkedett 2012 óta (lásd a lenti ábrán).
“Ez idő alatt az egyetlen, szegényebb rétegeket célzó energiatámogatás a szociális tüzelőanyag támogatás volt, aminek évi 5 milliárdos költségvetése eltörpül a rezsicsökkentés mellett” – fejtette ki Feldmár Nóra, szakpolitikai munkatársunk.
“A megfizethető energiának nem kell feltétlenül fosszilis forrásokból származnia. Az épületek energiaigénye is jócskán csökkenthető, valamint az energiapazarlás mérséklésével és az energiaárazás átalakításával egy sokkal igazságosabb és környezetkímélőbb jövő is elérhető” – magyarázta Koritár Zsuzsanna, energiahatékonysági szakértőnk.
Az EU a háztartások növekvő energiakiadásait a 2025-ben induló Szociális Klímaalap bevezetésével tervezi ellensúlyozni. Ezt a pénzügyi forrást a tagállamoknak olyan energiaszegénységi intézkedésekre kell fordítaniuk, amelyek célzottan a szociálisan rászoruló háztartásokat támogatják. Az Alap felhasználható a közvetlen energiaár-támogatástól kezdve az épületkorszerűsítésig. Ez megközelítőleg 1000 milliárd forintot jelentene Magyarország számára, amely nagyságrendekkel meghaladja az elmúlt évek ilyen célú támogatásait.
“Az energiahatékonyság támogatása hosszú távon gazdaságosabb és fenntarthatóbb, mint az energiaár-kompenzáció, és sok járulékos haszna van. Az otthon- és lakásfenntartási támogatások rendszerét pedig át kell alakítani úgy, hogy elsősorban az energiahatékonyságot és a rászoruló háztartásokat célozzák” – írtuk éves Lakhatási jelentésünk 3. fejezetében, amely itt érhető el.
