Az amazóniai esőerdő közeledik egy olyan fordulóponthoz, amely pusztító következményekkel járna a világ éghajlati rendszerére nézve – derül ki egy új kutatásból. A kutatás szerint a létfontosságú ökoszisztéma az esőerdő és a szavanna-szerű növényzet között is átfordulhat, ha a szárazság elmélyül.
A németországi Potsdami Éghajlati Hatáskutató Intézet (PIK) tudósai szerint 2050-re a “bolygó tüdejének” akár 47 százalékát is veszélyeztetheti a hőmérséklet emelkedése, az aszályok, az erdőirtás és a tüzek.
A Brazília délkeleti részén fekvő Amazonas már most szén-dioxid-nyelőből szénforrássá vált, ami azt jelenti, hogy több üvegházhatású gázt bocsát ki, mint amennyit elnyel.
"Az egyik helyen az erdők elvesztése egy öngerjesztő visszacsatolási hurokban, vagy egyszerűen átbillenés formájában egy másik (távoli) helyen is az erdők elvesztéséhez vezethet."Ahogy Boris Sakschewski, a PIK tudósa kifejti, ez azt bizonyítja, hogy “a jelenlegi emberi nyomás túl nagy ahhoz, hogy a régió hosszú távon megőrizze esőerdő státuszát”.
De a probléma nem áll meg itt, mondja. “Mivel az esőerdők sok nedvességgel gazdagítják a levegőt, amely a kontinens nyugati és déli részén a csapadék alapját képezi, az egyik helyen az erdő elvesztése egy öngerjesztő visszacsatolási hurokban, vagy egyszerűen “billenés” formájában az erdő elvesztéséhez vezethet egy másik helyen”.
Mi történik (mi történhet), ha átlépjük az amazóniai fordulópontot?
A Földnek számos olyan természetes küszöbértéke van, amelyek átlépése esetén a hőmérséklet irányíthatatlanná válhat, és pusztító dominóhatást válthat ki az ökoszisztémákra és az emberekre.
Az Amazonas kipusztulása ezek egyike, a grönlandi és a nyugat-antarktiszi jégtakaró összeomlása, a korallzátonyok pusztulása a melegebb tengerekben és egy fontos atlanti-óceáni áramlat összeomlása mellett.
Az erdőpusztulás hatása nem áll meg az Amazonas határainál, magyarázzák a Nature folyóiratban megjelent új tanulmány szerzői.
Hatalmas folyójának tükrében az Amazonas fái elszívják a vizet, és naponta több milliárd tonna vízgőzt pumpálnak ki hatalmas “repülő folyókba”. Ez az égen szálló nedvesség a dél-amerikai monszun kritikus része – és így elengedhetetlen a kontinens hatalmas részein az esőzésekhez.
És mivel az Amazonas egésze még mindig a jelenlegi emberi CO2-kibocsátás 15-20 éves mennyiségének megfelelő mennyiségű szenet tárol, ennek erdőpusztulással történő felszabadulása jelentősen fokozná a globális felmelegedést.
Melyek az Amazonasra leselkedő legnagyobb veszélyek?
A nemzetközi kutatócsoport tanulmányában öt olyan éghajlati és földhasználati küszöbértéket határozott meg, amelyet nem szabad átlépni ahhoz, hogy az Amazonas ellenálló maradjon.
Ezek a következők: a globális felmelegedés, az éves csapadékmennyiség, a csapadék szezonalitásának intenzitása, a száraz évszak hossza és a felhalmozott erdőirtás. A tudósok e tényezők mindegyikére vonatkozóan biztonságos határokat javasolnak, hogy az Amazonas ne lépje át a fordulópontot.
Az esőerdő például nem létezhet, ha az átlagos éves csapadékmennyiség 1000 mm alá csökken. Da Nian, a PIK egy másik tudósa és a tanulmány társszerzője azonban elmagyarázza, hogy évi 1800 mm alatt “az esőerdőből hirtelen átmenet válhat szavannaszerű növényzetre”.
“Ezt kiválthatják egyes aszályok vagy erdőtüzek, amelyek az utóbbi években mindkettő gyakoribbá és súlyosabbá vált”.
A globális felmelegedés jelenlegi pályáját, valamint a fakitermelés és a tüzek által az erdőket érő közvetlen támadásokat figyelembe véve a tanulmány szerint az amazóniai erdők 10-47 százalékát fenyegetik majd a növekvő zavarok, amelyek ezt az értékes ökoszisztémát a végsőkig feszítik.
Mi fog történni az Amazonas elpusztult részeivel?
A tanulmány az Amazonas különböző részein található, megzavart erdők példáit is elemzi, hogy megértsük, mi történhet az ökoszisztémával.
Egyes esetekben az erdő a jövőben helyreállhat, de továbbra is leromlott állapotban marad, és olyan opportunista növények uralják, mint a liánok vagy a bambuszok.
Más esetekben az erdő már nem épül fel, és továbbra is nyílt lombkoronájú, lángoló állapotban marad. A nyílt, gyúlékony ökoszisztémák elterjedése az Amazonas-erdő magjában különösen aggasztó, mivel ezek a tüzek átterjedhetnek a szomszédos erdőkre.
Tudósok az erdőirtás és az üvegházhatású gázok kibocsátásának megszüntetésére szólítanak fel
Az olyan éghajlati fordulópontok, mint az Amazonas elvesztése, összetettségükben és nagyságrendjükben nehezen felfoghatóak. De a tanulmány szerzőinek felhívása a cselekvésre ismerős és egyértelmű.
“Ahhoz, hogy az Amazonas-erdő biztonságos határokon belül maradjon, a helyi és globális erőfeszítéseket össze kell kapcsolni” – mondja Niklas Boers társszerző, a PIK “Mesterséges intelligencia az antropocénben” című Future Lab vezetője és a Müncheni Műszaki Egyetem Földrendszer-modellezés professzora.
“Az erdőirtásnak és az erdőpusztulásnak véget kell vetni, és a helyreállításnak ki kell terjednie. Ezenkívül sokkal többet kell tenni az üvegházhatású gázok kibocsátásának megállításáért világszerte.”
szerk/ford: Tóth János, forrás: EuroNews 02-14
