A 2040-es célok elérése nem lesz könnyű, mivel a gazdasági megvalósíthatóság bizonytalan.
Az EU Bizottsága ma (2024. február 6-án) közzétette a 2040-es éghajlat-változási célkitűzésekről szóló közleményét. A nem kötelező érvényű szöveg elindítja az Unió CO2-kibocsátási szintjének új mérföldkő meghatározására irányuló folyamatot. A javasolt cél ambiciózus, ahogyan azt a tudományos közösség is szorgalmazza. Mindenekelőtt olyan összetett gazdasági és fizikai realitásokon kell alapulnia, amelyeket egyetlen, a Bizottság által javasolt egyedi forgatókönyv sem értékel megfelelően.
Az EU közleménye elismeri a biogazdaság szerepét a 2040-es ambiciózus éghajlati célok elérésében, és ez nem csak az energiát jelenti, amelyet el kell választani a fosszilis forrásoktól, hanem az anyagokat is. A ma közzétett dokumentumban a három alapforgatókönyv mellett egy “élet” elnevezésű, “vadkártyaként” kidolgozott forgatókönyv számszerűsíti a fogyasztói preferenciák változásából és a körforgásos gazdaságra vonatkozó intézkedésekből eredő fenntartható életmód éghajlatra gyakorolt hatásait. A cellulóz- és papírágazat elmúlt évtizedekbeli fejlődése jól példázza, hogy a körkörös biogazdaság hogyan teszi lehetővé a nyersanyagszükséglet korlátozását és az uniós polgárok fenntarthatóság iránti növekvő igényének kielégítését azáltal, hogy a fosszilis termékek helyett alternatív, biológiai forrásból származó anyagokból készült helyettesítő termékeket kínál. És mivel az erdőgazdálkodásból származó fatermékekben szén tárolódik, ezek a fosszilis anyagokból készült termékekből származó kibocsátásokat is kiszorítják, és csökkentik az emberek bolygóra gyakorolt hatását.
A Cepi, az erdészeti ágazat képviselőivel összhangban, óvatos megközelítést kér az erdők által elnyelt CO2 arányának becslésére az EU Bizottság által kidolgozott modellek részeként. Az éghajlatváltozás hatással van az erdők szén-dioxid-elnyelő képességére, és fontos, hogy elkerüljük azt a hibás megközelítést, amely szerint a kibocsátásokat a természetből származó “ellentételezésekkel” kompenzáljuk. Ehelyett az EU-nak elsősorban a kibocsátáscsökkentést kellene előtérbe helyeznie. A “kibocsátáscsökkentés az első” megközelítés, amely nem terhelné az erdőket, helytelenül az EU Bizottság 2040-re javasolt forgatókönyvei közül a legkevésbé ambiciózushoz kapcsolódik.
A Bizottság forgatókönyvei általában nem teljesen ismerik fel az ambiciózus szén-dioxid-mentesítési célok elérésével kapcsolatos gazdasági kihívásokat, különösen a kiszámíthatóság szükségességét, amely a zöld beruházások beindításának előfeltétele. Erre példa a biogén szén-dioxid-leválasztási és -hasznosítási technológia bevezetése, amelyet a szintén ma közzétett ipari szén-dioxid-kezelési közlemény is tükröz. Az átállás ára mindenesetre magas lesz, az EU Bizottsága becslése szerint évente 1,5 billió (billió = ezer milliárd) eurót kell fordítani. Ahhoz, hogy ezt a szintet elérjük, az első feladat az, hogy a “made in Europe” iparágak helyi beruházásait helyben tartsuk egy olyan iparpolitika révén, amely egy átfogó, beruházásbarát keretként is működne. Az Európai Bizottságnak fel kell ismernie, hogy az európai gazdaság szén-dioxid-mentesítésének sikere a feldolgozóipar globális versenyképességén múlik.
Az EU energiarendszerét minden forgatókönyv szerint 2040-ig nagymértékben szén-dioxid-mentessé kell tenni, mivel az ambiciózus célok eléréséhez a megfizethető, fosszilis energiaforrásoktól mentes energiaellátás bővítésére lenne szükség. Az energiaigényes iparágak közül a cellulóz- és papíripari ágazat már most is élen jár. Sajátossága, mivel alacsonyabb hőigénye miatt ideális jelölt a meglévő megújuló energiát hasznosító technológiák széles körének korai bevezetésére, amelyeket gyakran még nem használnak széles körben az iparban.
Jori Ringman, a Cepi, az Európai Papíripari Szövetség főigazgatójának idézete:
“Az elmúlt évtizedben az EU – az éghajlat-politika terén vezető szerepet játszott, és egyértelmű irányt szabott. A Bizottságnak most prioritásként kell kezelnie a vállalatok ösztönzését, hogy Európát válasszák a szén-dioxid-mentesítési erőfeszítésekre irányuló beruházások célpontjaként.”
“A következő lépések között kell szerepelnie egy alapos értékelésnek, nemcsak a klímasemlegesség felé vezető különböző forgatókönyvek hatásairól, hanem azok megvalósíthatóságáról is. Nem szabad elhanyagolni az olyan iparág hozzájárulását, amely rendszerszintű szerepe révén a fenntartható erdőgazdálkodás, az energia dekarbonizációja, a körforgás és a fenntartható fogyasztás kereszteződésében helyezkedik el.”
Forrás: Európai Bizottság / CEPI
