Amit a számok mutatnak – Az erdővagyon és az erdővagyon-gazdálkodás szerkezete címmel jelent meg a Soproni Egyetem Erdővagyon-gazdálkodási közlemények sorozatának 17. kötete.
Szerző: Prof. Em. Dr. Lett Béla
A kiadvány az Erdővagyon-gazdálkodás tantárgy megalapozója és kidolgozója, Prof. Dr. Mészáros Károly tiszteletére készült a Mészáros Károly Erdészeti Felsőoktatási Emlékalapítvány gondozásában és finanszírozásával.
A kiadvány bevezetőjét idézzük:
„MÚLT-JELEN-JÖVŐ az erdővagyon-gazdálkodásban”
„A jelen erdővagyona – a múlt erdővagyon-gazdálkodása,
a jelen erdővagyon-gazdálkodása – a jövő erdővagyona,
a jövő erdővagyon-gazdálkodásának is a jelen-jövő erdővagyonára és
a várható természeti adottságokra kell alapoznia
(a társadalmi elvárások alakulása nem előrelátható)”
„Amit a számok mutatnak” mottó már szakanyag sorozatot jelez, és a számok könyörtelenül tükrözik vissza a tényeket és folyamatokat, amelyeket szeretnénk racionálisan értelmezni.
„Amit a számok mutatnak”…, a szakanyag magáért beszél, táblázatokban és ábrákon.
Az 1990-es években, a rendszerváltás erdészeti hatásaként a jogi szabályozás került előtérbe, az erdészeti igazgatás új és még újabb fogalmakkal, intézkedésekkel igyekezett kiszolgálni az egyre zöldebb elvárásokat.
A hatóság-igazgatás 1996 évtől új megbontásokkal (és ha nem is változatlan adattartalommal) számos fahasználati mód – erdőfelújítási eljárás kombinációra készített kimutatást (MGSZH, NÉBIH Erdészeti Igazgatóság, NFK Erdészeti főosztály, AM), amely a feldolgozás számszaki alapja, amelyet tisztelettel megköszönök.
A lehetséges hosszú időszak áttekintése (a történeti visszatekintés) során a szakanyag kísérletet tesz arra, hogy van-e lényegi változás, tendencia és trendváltás (és az miben jelenik meg, mennyire erőteljes), ugyanakkor az adatsorokat óvatosan kezeli.
A vizsgálat először az állomány (stock) viszonyokra, azok időbeli változására terjed ki, és a legfontosabb tulajdoni, regionális és fafaj jellemzőket elemzi (3. fejezet).
A vizsgálat másodszor a forgalmi (flow) értékekkel, erdőtelepítési, fakitermelési mód – erdőfelújítási eljárás teljesítményekkel foglalkozik (4. fejezet).
Az erőteljesen szétváló állami – magán szektor állományviszonyaiban, erdővagyon-gazdálkodási teljesítményében alapvetően eltér fafajai különbsége miatt is, de ezt a szabályozás (igazgatás, tervezés, elszámolás) alig követi.
Magyarország termőhelyi sokszínűségét az erdővagyon-gazdálkodási régiókkal (Hegyvidék-Dombvidék-Síkvidék), erdőgazdálkodási tájcsoportokkal kezeljük.
A fafajok csoportosításában elkülönítjük a hosszú vágásfordulójú keménylombos fafajokat, amelyet HVFK rövidítéssel szerepeltetünk, illetve az összes többi fafajt N-HVFK (A, EL. F) csoportba gyűjtöttük. Szükségesnek éreztük az Akácot a keménylombosokból kiemelni, a KST-KTT és a NNY-HNY elválasztással ahol tudtunk éltünk, de a sarj és mag eredetet általában már nem tudjuk jelezni.
A meghatározó megállapításokat – felvetéseket igyekeztünk összegyűjteni és kiemelni.
Erdővel – fával a holnapért!
Prof. Em. Dr. Lett Béla
A kiadvány digitális verziója (256 oldal, pdf) itt érhető el.
forrás: Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar
