A Megújuló Magyarországért Alapítvány elkészítette a Zöld Átálláshoz nélkülözhetetlen alternatív villamosenergia-ellátási tervet. A tanulmányban elemezzük Magyarország jelenlegi villamosenergia ellátását, bemutatjuk a hazai villamosenergia-ellátást befolyásoló kiemelt trendeket, majd alapos modellezés után felvázoljuk a 2050. évre lehetséges ellátási forgatókönyveket.
Az eredmények alapján egyértelműen a 100 százalék megújuló alapú energiatermelési rendszer kínálja a pénzügyileg is legkedvezőbb megoldást. Nem csak a legolcsóbb áramot kínálja, de megvalósításához – szemben a maradéktalanul állami pénzből megvalósuló nukleáris projektekkel – jelentős magántőke, illetve intenzív európai uniós támogatás is bevonható. Modellezésünk eredményeinek bemutatására egy olyan formát választottunk, ami különbözik a hagyományos tudományos publikációktól. Szándékunk az volt, hogy a hazai energetika jövőjéről tartandó szakmai-társadalmi vitához nyújtsunk információkat, ehhez pedig megítélésünk szerint ez a felhasználóbarátabb, közérthetőbb forma hatékonyabban segít hozzá. A tanulmány elkészítését Jávor Benedek koordinálta, és az előszót is tőle olvashatjuk.
A magyar energiapolitika súlyosan zavaros állapotban van.
A kormány hivatalos terveinek megvalósíthatóságában már a kormányzaton belül sem igazán hisznek, a különböző dokumentumok és nyilatkozatok ellentmondásos, egymást kizáró terveket tartalmaznak. A politikai kormányzat szent tehenének, Paks II.-nek megépülése teljesen bizonytalanná vált, a szakmai kormányzat, minisztériumi szinteken kétségbeesetten keresi az orosz atomerőmű alternatíváit. Ezek megtalálásában azonban a legfelső politikai szint, amely fenntartja magának a hazai energiapolitika irányító szerepét, kitartó akadályt jelent. Mindeközben a kommunikációs térben ugyan úgy tűnhet, hogy az energetikai döntések irányítója és kezdeményezője a kormányzat, a valóság nagyon másképp fest.
Állami szerepvállalással 25 éve nem épült jelentős villamosenergia termelő kapacitás Magyarországon, az elmúlt negyedszázadban létesült új egységek létrejötte nagy energiacégeknek (pl. az EON 2011-ben átadott gönyűi gázturbinás erőműve), vagy lakossági beruházásoknak illetve kis-közepes vállalatok befektetéseinek köszönhetőek (mint az elmúlt években létesült mintegy 6 000 MW-nyi napelem kapacitás). A valóságban zajló folyamatok ráadásul jó eséllyel ki is zárják a politikai kommunikációban szereplő terveket: a 2030-ig várhatóan (és a kormány által is előrejelzett módon) megvalósuló 12 000 MW napelem kapacitás egy verőfényes nyári napon az ország tényleges áramigényét meghaladó termelést jelent, ami kiszorítja a rendszerből a zsinóráram termelésére képes többi erőművet, köztük az akkor még biztosan működő, és további élettartam-hosszabbítást remélő Paks I.-et, illetve a megvalósulása esetén a 2030-as évek közepére termelésbe álló Paks II.-őt. Amelyek viszont nem képesek ilyen rugalmas, menetrendkövető termelésre. A kormány energetikai elképzelései nyilvánvalóan önellentmondásosak, egyes elemei kölcsönösen kizárják egymást, az pedig, hogy az egymásnak feszülő álláspontok közül melyik győz majd, nem energetikai, hanem politikai kérdés.
Ennek következményeként a hazai energiapolitika nem stratégiai döntések, hosszútávú célok és víziók mentén alakul, hanem a hatalmi politika óceánján sodródik, a megszülető döntések nem egy elképzelt optimális, jövőbeli energiarendszerhez vezető logikus, egymásra épülő lépcsőfokok, hanem politikai megfontolások szélrohamainak véletlenszerű melléktermékei. Ez pedig jelentős ellátásbiztonsági kockázatot jelent, hiszen a globálisan elkerülhetetlenül végbemenő energetikai átállás során fellépő problémákra és kihívásokra csak egy nagyon tudatos és következetes energiapolitika képes eredményes és hatékony választ adni. Magyarország jelenleg nem rendelkezik ilyesmivel.
Ebben a helyzetben különösen aktuális és fontos, hogy áttekintsük hazánk energetikai jövőjének lehetőségeit és feladatait, és megpróbáljunk egy olyan koherens víziót megalkotni, amely sikeresen képes lehet végigvezetni Magyarországot a dekarbonizáció és az energetika átállás útján. Jelen tanulmányunkban a Megújuló Magyarországért Alapítvány (MMAA) megbízásából arra vállalkoztunk, hogy a hazai villamos energia szektor jövőjét vizsgáljuk meg 2050-ig, és összehasonlítsunk lehetséges szcenáriókat az ország áramellátására. Bár az MMAA zöld alapítványként egyértelműen egy zöld, megújuló és energiahatékonyság alapú energiarendszer mellett teszi le a voksot, modellünkben nukleáris illetve földgáz alapú villamos energia termelési módokat is tartalmazó szcenáriókat is vizsgáltunk, hiszen éppen az volt a célunk, hogy a lehetséges, és politikai szempontok alapján választható megoldások közül melyik milyen költségvonzatokkal, beruházási igényekkel, technológiai feltételekkel illetve finanszírozási lehetőségekkel rendelkezik.
Tanulmányunk célja éppen az, hogy egy szakmai alapú vita részére szolgáltasson információkat. Mennyibe kerülnek a különböző energiavíziók az országnak? Hol és milyen fejlesztésekre kell a forrásokat koncentrálni ahhoz, hogy az egyes szcenáriók megvalósíthatóak legyenek? Milyen infrastrukturális feltételei vannak az egyes modellváltozatoknak?
A tanulmány letölthető A tanulmány letölthető innen
forrás: MMAA
