2024. július 29-én megjelent az Európai Unió hivatalos lapjában az EU 2024/1991 rendelet a természet helyreállításáról, mely a megjelenést követő 20. napon – augusztus 18-án – fog hatályba lépni.
Hosszú, politikai és szakmai vitákkal terhes út vezetett a jogszabály megjelenéséig – habár az elérni kívánt célt senki nem vitatta, az ahhoz rendelt eszközrendszert már annál inkább. Az alábbiakban pontokba szedve mutatjuk be, hogy a publikált jogi szöveg milyen elvárásokat fog támasztani a mező- és erdőgazdálkodással szemben:
Mezőgazdaság
A jogszabály 11. cikke tartalmazza a mezőgazdasági ökoszisztémák helyreállításával kapcsolatos elvárásokat. A tagállamoknak saját hatáskörben olyan intézkedéseket kell bevezetniük, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy 2030. december 31.-ig a mezőgazdasági ökoszisztémákra vonatkozóan a jogszabály egyéb pontjaiban meghatározott kielégítő, nemzeti szinten pedig növekvő tendenciát érjenek el a jogszabály IV. mellékletben részletesebben meghatározott következő három mutató közül legalább kettő tekintetében:
- gyepterületi lepkepopuláció-index;
- szervesszén-készlet a szántók ásványi talajaiban;
- a magas fokú biológiai sokféleséggel rendelkező tájképi elemeket magukban foglaló mezőgazdasági földterületek aránya.
A tagállamoknak úgyszintén helyreállító intézkedéseket kell bevezetni annak biztosítása érdekében, hogy a jogszabály V. mellékletben meghatározott fajokon alapuló, 2025. szeptember 1-én indexált (ez lesz az alap), a mezőgazdasági területek közönséges madárfajaira vonatkozó nemzeti index előre megadott növekedési mértékeket érjen el.
Az V. mellékletben felsorolt azon tagállamoktól, ahol a mezőgazdasági területeken előforduló madarak állománya nagyobb mértékű múltbéli csökkenést mutat, nagyobb teljesítést vár el a jogszabály, mint azoktól, ahol csekélyebb mértékű volt a csökkenés.
Mit jelent a nagyobb mértékű múltbéli csökkenés? A jogszabály V. melléklete szerint az „azon tagállamok, ahol a mezőgazdasági területeken előforduló madarak állománya nagyobb mértékű időbeli csökkenést mutat” kifejezés azokra a tagállamokra utal, amelyekben a mezőgazdasági területek közönséges madárfajaira vonatkozó nemzeti indexhez figyelembe vett fajok legalább fele esetében hosszú távú negatív tendencia figyelhető meg a populáció vonatkozásában. Ezek a tagállamok a következők: Csehország, Dánia, Németország, Észtország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Magyarország, Hollandia és Finnország.
A tagállamoknak különböző intézkedéseket kell bevezetni a lecsapolt tőzeglápokból álló, mezőgazdasági hasznosítású szerves talajok helyreállítása céljából – ebbe beletartozik az elárasztással történő helyreállítás is.
Erdőgazdálkodás
A jogszabály 12. cikke tartalmazza az erdei ökoszisztémák helyreállításával kapcsolatos elvárásokat.
A tagállamoknak saját hatáskörben olyan intézkedéseket kell bevezetniük, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy 2030. december 31.-ig (és utána is) az erdei ökoszisztémákra vonatkozóan a jogszabály egyéb pontjaiban meghatározott kielégítő, nemzeti szinten pedig növekvő tendenciát érjenek el a VI. mellékletben részletesebben meghatározott, a közönséges erdei madárfajokra vonatkozó index tekintetében.
A tagállamok nemzeti szinten növekvő tendenciát érnek el az erdei ökoszisztémákra vonatkozó alábbi hét mutatóból legalább hat tekintetében (amelyek együttesen megfelelően alátámasztják, hogy az adott erdei ökoszisztémában a biodiverzitás növekedett):
- álló holtfa;
- fekvő holtfa;
- a nem egyidős fákból álló erdők aránya;
- az erdők összekapcsoltsága;
- szervesszén-készlet;
- az őshonos fafajok által uralt erdők aránya;
- fafaj-diverzitás.
A fenti közvetlen szabályozáson kívül a jogszabály további olyan előírásokat is tartalmaz, amelyeknek a fókuszában például a beporzók védelme (10. cikk) vagy a természetes vizek védelme (4., 5. és 9. cikk) áll, ugyanakkor közvetetten a mező- és erdőgazdálkodásra is hatással vannak.
A beporzó populációk védelmével kapcsolatban általánosan fogalmaz a jogszabály – viszont felhatalmazást ad a Bizottságnak, hogy további jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben lefektet egy tudományos alapon felállított monitoringot, amivel a beporzó populációk változásai megfelelően mérhetők (2030-ig növekedést kell elérni és a növekvő tendenciát 2030 után is tartani kell, amíg el nem érik a kielégítő szintet).
A természetes vizek védelmének egyik – külön jogszabály-helyet érdemlő – eleme a folyók természetes összeköttetésének és a kapcsolódó árterek természetes funkcióinak helyreállítása (9. cikk). A tagállamoknak nyilvántartást kell készíteni a felszíni vizek összeköttetését gátló mesterséges akadályokról, és – a mesterséges akadályok társadalmi-gazdasági funkcióinak figyelembevétele mellett – azonosítják azokat az akadályokat, amelyeket el kell távolítani. A mesterséges akadályok eltávolításakor a tagállamoknak elsősorban az elavult akadályokat kell felszámolniuk, nevezetesen azokat, amelyek már nem szükségesek a megújulóenergia-termeléshez, a belvízi hajózáshoz, a vízellátáshoz, az árvízvédelemhez vagy más jellegű felhasználáshoz. Ezen előírások célja, hogy 2030-ra az Unióban legalább 25 000 km-nyi folyószakaszon helyreállítsák a szabad vízáramlást.
forrás: NAK / Gyenes Adrienn
