FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

Fakitermelés és fenntarthatóság

A hétköznapi emberben számtalanszor megfogalmazódik, hogy a magyar erdők a kivágásuk után hogyan újulnak meg, hogyan lesz ismét új erdő a fakitermelést követően. Szélsőséges hírek és vélemények az erdeink eltűnését vizionálják, rémhírként keringenek közszájon. Természetesen az erdőterületek csökkenéséből semmi nem igaz, sőt éppen ellenkezőleg, az erdők területi és mennyiségi növekedése egy már régen elindult és most is zajló folyamat.

Az erdészek, az állami erdészeti társaságok soha nem önkényesen és átgondolatlanul, sőt még csak nem is a természet ellenében végzik el a fakitermeléseiket. Az erdők kezelése hosszú távú gondolkodást és előrelátást igényel, melyet a tartamos és fenntartható erdőgazdálkodás biztosít. A tartamos erdőgazdálkodás alappillére a több tíz évre előre meghatározott kertszámokon alapuló erdőterv, mely az erdőkből kinyerhető faanyag mennyiségét határozza meg úgy, hogy a természetvédelmi, közjóléti és gazdasági célok együttesen érvényesüljenek. Az erdészeti társaságok részére, az erdőtervekben meghatározott kitermelhető faanyag lényegesen nagyobb lehetőséget biztosít, mint amit valójában kitermelnek. Ebből kifolyólag már maga a meglévő erdővagyon is idősödik, gyarapszik. 

            A fakitermelési módok kiválasztásánál is meghatározó a meglévő állomány fafaja és minősége, a természetvédelmi értéke, a közjólétben betöltött funkciója és egyéb meglévő korlátozás. Minden esetben e tényezők teljes figyelembe vételével kerül a fakitermelési mód kiválasztásra. Az örökerdő gazdálkodásnak, természetes felújításnak, de a tarvágásnak is helye van az erdőkkel folytatott gazdálkodás során, mert az idegenhonos, védelmi és közjóléti szerepet nem betöltő erdő esetén csak ez az egyetlen mód arra, hogy a szükséges faanyag kinyerése után új erdőt tudjunk létrehozni.

            Ahogy az erdész szakma íratlan szabálya kimondja: Lehetőleg jobb, de legalább olyan értékes erdőt hagyjunk utódaikra, mint amit elődeinktől kaptunk örökül! Ez a vezérelv a jogszabályok szintjén is érvényesül. Mindezek következménye, hogy az általunk kezelt erdő nem fogy el, sőt területe növekszik és természetességi állapota javul. El kell felejteni azokat a téves sztereotípiákat, hogy „csak az öreg erdő az erdő”, „a kezeletlen erdőből őserdő lesz” vagy „a fakitermeléssel kiirtják az erdőt”. Az erdőket, mint saját gyermekeinket sem, soha nem hagyhatjuk magukra.

            Az erdők esetében azt sem szabad elfelejteni, hogy alapvető alapanyagot jelent az építőipar, feldolgozóipar, a gyártó vagy energetikai célú üzemek, a kandallók és cserépkályhák számára. Lényeges szempont az is, hogy újratermelhető. A faanyag egyedül álló módon fenntarthatóan és tartamosan elégíti ki az emberi szükségleteket és hozzájárul az emberi életfeltételek biztosításához.

forrás: Szi Benedek Sándor – GYULAJ Zrt.

Előző cikk

A siker kulcsa: nem kell abbahagyni

Következő cikk

Agrárminisztérium új SZMSZ-e




(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések
Exit mobile version