A Gyulaji-erdő tájrégészeti emlékei – Az utóbbi években a magyarországi régészetben egyre nagyobb teret hódított a tájrégészeti szemlélet, amely nemcsak az egykori emberi lakó-és temetkezőhelyeket vizsgálja, de minden olyan nyomot, amelyet az emberi (gazdasági, ipari, közlekedési stb.) tevékenység hagyott a tájban, akár máig észrevehető módon.
Ehhez különösen jó terepet biztosítanak az erdők, hiszen területükön szerencsés esetben a régi, ember alkotta tájelemeket – ellentétben a szántóföldeken található régészeti lelőhelyekkel – nem tette tönkre a nagyüzemi mezőgazdaság.
Kiváló példája ennek a Tolna megye északnyugati részén, a külső-somogyi löszdombság területén fekvő Gyulaji-erdő. Ebben az erdőben tucatnyi, a török hódoltság idején elpusztult középkori falu helye azonosítható, amelyek helyét a pusztulásuk óta eltelt évszázadokban visszavette a természet. A terület a 18. század végétől az Esterházy család zárt, elkerített vadászterülete volt, 1951 óta pedig a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. és jogelődjei gazdálkodnak a területén. Ez az erdő egyike hazánk kevéssé frekventált nagyobb erdőségeinek, amelynek területén az intenzívebb régészeti kutatás is csak az utóbbi évtizedekben indult meg, a Wosinsky Mór Múzeum munkatársai által.
A jövőben rendszeres időközönként közzétesszük a Gyulaji-erdőben azonosított, főleg a középkor időszakára keltezhető, eddig felkutatott tájelemeket, minden bejegyzésben más és más jelenségtípust mutatva be. Foglalkozunk majd templomromokkal, az elhagyott mélyutak hálózatával, az egykori szántóföldi művelés látható nyomaival, elpusztult szőlőhegyekkel és halastavakkal, de szó lesz néhány nem régészeti korú, tehát az 18–19. századra keltezhető jelenségről is.
A sorozathoz kellemes olvasást kívánunk!
forrás: Wosinszky Mór Múzeum
