FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Követés

Közelgő események

Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Stratégia

Az ITM pár napja közzétette Magyarország Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Stratégiája 2021-2030 névvel jelzett anyagát. A KFI előszava szerint a magyar kormány víziója, hogy Magyarország 2030-ra Európa első öt olyan országa közé tartozzon, ahol a legjobb élni, lakni és dolgozni. A második távlatos célunk, hogy Magyarország az Európai Unió öt legversenyképesebb országa közé kerüljön.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium a Pénzügyminisztériummal, valamint a Magyar Nemzeti Bankkal közösen hat olyan területet jelölt meg, amelyek kiemelt jelentőségűnek bizonyulnak Magyarország versenyképessége szempontjából, ezek az adózás, a foglalkoztatás, a közszféra, az egészségügy, az oktatás és a vállalati környezet. A fenti területekhez szervesen kapcsolódik a magyar kutatás-fejlesztési és innovációs (KFI) szakpolitika, ennek megfelelően jelen dokumentum a fent bemutatott kormányzati víziók megvalósulásához kíván hozzájárulni.

Az Európai Unió országai számára elsősorban nem a nagy tőkeigényű befektetések, hanem a társadalmi, gazdasági vagy akár technológiai dimenzióban a hozzáadott érték növelése és az innovációs teljesítmény fokozása jelenthetik a versenyképesség alapját. Az Európai Unió és hazánk egyik legnagyobb, jövőnk szempontjából meghatározó kihívása a gazdaságban folyamatosan megjelenő új tudás létrehozása, hasznosítása, a vállalatok magasabb hozzáadott értékű termelésének elősegítése, általa a gazdaság versenyképességének javítása.
Az innováció nemzetközileg elfogadott definícióját megadó Oslo Kézikönyv (OECD) szerint csak az az újdonság számít innovációnak, ami végső soron a piacon hasznosul. Az innováció három, egymástól elválaszthatatlan, egymást támogató pillér – a tudástermelés, a tudástranszfer és a tudáshasznosítás – kölcsönhatásában tud hatékonyan és megbízhatóan gazdasági és társadalmi hasznot hajtani.

Az innovációnak kedvező környezet ugyanakkor azt is jelenti, hogy a technológiai fejlődésnek egyre nagyobb lehetősége van a mindennapi életünket is gyökeresen megváltoztatni. Így a gazdaság digitális átalakulása, mint az ipar 4.0, a robotizáció, az intelligens („smart”) technológiák, valamint a szuperszámítástechnika (HPC) gyors terjedése, az adatgazdaság, a mesterséges intelligencia, a platform alapú gazdaság kiterjedése beláthatatlanul megnöveli a rendelkezésre álló tudásbázist, ami új fogyasztói igények megjelenését is magában foglalja. A társadalmi tér nemcsak a technológiai változásoknak köszönhetően változik meg. Egyes demográfiai tényezők, például Európa esetében az elöregedés, az egyre inkább szétnyíló jóléti és jövedelmi olló vagy éppen a klímaváltozásból fakadó társadalmi-politikai feszültségek nagyban meghatározzák azt a környezetet, amelyben az innovatív megoldásokra egyre nagyobb igény mutatkozik a társadalom, a gazdaság és a politika minden szintjén.

Jelen stratégia szerkesztésének lezárása éppen a Covid-19 járvány előtti hetekben történt. A stratégia absztrakciós szintje és hosszú távú perspektívája nem tett szükségessé komolyabb átdolgozást, de egy pár gondolat erejéig fontos kitekinteni a járvány okozta várható változásokra. Széles körben (újra) nyilvánvalóvá vált, hogy az emberiség előtt álló problémák megoldásában a tudománynak és a nemzetközi tudományos együttműködésnek nélkülözhetetlen a szerepe. Világossá vált, hogy a tudományos kutatás és a kutatási eredmények hasznosítási rendje is át fog alakulni, különösen az orvosi kutatások terén. A könnyen átállítható, rugalmas gyártási rendszerek és automatizáció szerepe még jobban felértékelődik, és a sort lehetne még hosszan folytatni.

Hosszú távú eredményességünk szempontjából új követelményként jelenik meg világszinten, hogy a különböző szférák, így a gazdasági szereplők, egyetemek, valamint a kormányzat folyamatos interakcióban, együttműködési hálózatban dolgozzon együtt. Továbbá kiemelt jelentőségűnek mutatkozik az egyes szereplők, így a köz- és magánfinanszírozású kutatóhálózatok, felsőoktatási- és kutatóintézmények, valamint a vállalati szektor közötti együttműködések megerősítése és a szereplők közötti tudástranszfer elősegítése is. A nemzeti innovációs rendszer legfontosabb szereplőinek rendeltetését is újra kell definiálnunk, így az egyetemekét, a kutatóintézetekét, valamint a vállalatokét is. Új innovációs ökoszisztémát kell építenünk, amely az imént említett kihívásoknak meg tud felelni, amely nem öncélú, hanem mindannyiunk javát szolgálja.

Első átfogó cél: Tudástermelés
A tudástermelés alapját a felfedező kutatások jelentik, ami csak egy nemzetközileg is versenyképes alapkutatási rendszer megléte esetén tud megvalósulni. A tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról szóló törvény (2014. évi LXXVI. törvény) és az OECD szerint is az alapkutatás olyan felfedező jellegű kísérleti vagy elméleti munka, amelyet elsősorban jelenségek, tapasztalatok és megfigyelések megértéséhez szükséges új ismeretek megszerzésének érdekében folytatnak anélkül, hogy kilátásba helyeznék azok gyakorlati alkalmazását vagy felhasználását.

Ugyanakkor nagyon fontos, hogy erősödjön a transzlációs (az alapkutatási eredmények hasznosítását
szem előtt tartó) kutatások szerepe, valamint olyan új, nemzetközileg bevált mechanizmusok kerüljenek
bevezetésre, amelyek segítségével a felfedezések, az alapkutatási eredmények
• a társadalom hasznára válhatnak;
• piacon értékesíthető technológiákká fejleszthetők;
• az intézetek számára további kutatásra fordítható forrásokat generálnak.
Nem triviális, mégis lényeges kutatási kérdéseket indukáló elem a fordított transzláció is, ami alatt a piac által már validált, azonban tudományosan nem kellően megkutatott kérdések megválaszolását értjük. A társadalom és technológia fejlődése közötti divergencia csökkentése az innováció területén kitűzött célok és társadalmi/ technológiai kihívások tudományos kérdésekre történő lefordításával érhető el a leghatékonyabban. Ezek a kérdések akár az alapkutatások szintjéig is visszanyúlhatnak, olyan formában melyet a rendelkezésre álló kutatóbázis magáévá tesz és eredményesen tud művelni. Az ezt támogató módszerek, a szükséges és minőségi információ beszerzésének oktatása, a kapcsolódó beruházások megtervezése kiemelten fontos a fordított transzláció elősegítésére.

Második átfogó cél: Tudásáramlás
A hazai KFI rendszer hosszú távú eredményessége szempontjából kulcsfontosságú a rendszer szereplőinek, elsősorban az állami és a nem állami szektorok kapcsolatának erősítése, illetve az együttműködések eszköztárának bővítése.

Harmadik átfogó cél: Tudásfelhasználás
A tudásfelhasználás erősítése érdekében szükséges az előállított szellemi alkotások intenzívebb hasznosítása, felhasználásuk elősegítése. Ennek egyik feltétele a tudástermelés oldalán a szabadalmi aktivitás növelése és az ehhez szükséges támogató rendszer továbbfejlesztése.

A KFI stratégia illeszkedése az országos ágazati és területi stratégiákhoz
A KFI stratégia horizontális tervezést valósít meg, amelynek eredményeképpen együtt fejti ki hatását ágazati és területi stratégiákkal. A kihívás-vezérelt (misszió-vezérelt) kutatási programok kialakításánál az egyes ágazati stratégiák tartalma meghatározó fontosságú. A KFI stratégia és az ágazati stratégiák között hidat képez a Nemzeti Intelligens Szakosodási Stratégia (S3), amely szakosodási irányokat, ágazati technológiai prioritásokat jelöl ki. Ennek megfelelően a KFI stratégia illeszkedik az ágazati stratégiákhoz, amelyek KFI célkitűzéseit erősíti.

A teljes stratégia letöltése (98 oldal).

forrás: ITM

Előző cikk

Megújult szakképzés

Következő cikk

Építőipari alapanyag-hiány felszámolása



Stihl
(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések
Tovább

Nyersanyagárak és az infláció

Az egyébként is erősödő inflációs környezetet tovább rontotta a nyersanyagárak emelkedése. Tavasszal szinte megállíthatatlannak tűnt a szárnyalás, azonban…
Total
0
Share