Az utóbbi évszázadokban az urbanizáció hatása jelentősen rányomja bélyegét a természeti környezetre. Fokozottan érzékelhető ez a nagyvárosok, így Budapest közelében is. Ennek ellenére a Csévharaszt határában lévő ősborókás máig megőrizte természetszerű jellegét. A borókás tőszomszédságában kanyarog a Buckás-sétakör, amelyet a terület élővilágának, a táj kultúrtörténetének és az erdészek mindennapi munkájának a bemutatására hozott létre a NEFAG Zrt.
A tanösvény a Budapesttől 54 kilométerre fekvő Csévharaszt település délnyugati szegletéből indul. Legegyszerűbben az M4-es autópályáról Üllő–Monor útirányon át, vagy az M5-ös autópályáról Újhartyán–Nyáregyháza útvonalon keresztül közelíthetjük meg. A terület kezelője a NEFAG Zrt. Monori Erdészete. A sétakör változatos felszínformákat érint, azonban se meredek kaptatókra, se mély völgyekre nem kell számítanunk. Nevéhez hűen dombocskák és közéjük ékelődött mélyedések között vezet, így gyermekek és idősek számára egyaránt ideális kiránduló útvonal. Pótharaszti sétaerdőben vezet az utunk A fő kör hossza 2,4 kilométer, ami kellemes tempóban akár egy óra alatt teljesíthető, azonban a számos leágazók és a mellékkörök bejárásával, valamint az információs táblák tanulmányozásával lényegesen hosszabb időt is eltölthetünk rajta.
Miután áthaladtunk a Gémeskút kapu alatt, egy tágas parkolóban hagyhatjuk az autót. Ott áll az első tábla, mely általános információkat, illetve áttekintő térképet közöl a Pótharaszti sétaerdőről. Azt követően hangulatos kialakítású, parkosított területről kezdhetjük fölfedezni a pótharaszti erdő kincseit. Az ottani információs táblán a sétakör kialakításáról, létesítményeiről, kezelőjéről és magáról az erdőtömbről olvashatunk. A kezdőállomáson a hangulatos családi sütögetésre vágyók is megtalálják számításaikat, és a tűzrakó hely mellett van esőbeálló, játszótér is.
Az Erdőőri lak két kiállító termében pedig az erdészek mindennapi munkáját és a térség növény- világát ismerhetjük meg, ha előzetesen bejelentkeztünk. Nyugati irányba indulva érjük el a tanösvény első állomását. Táblája a Buckás-sétakör címet viseli. Megtudhatjuk, hogy milyen turistajelzést kell követnünk a túra során, feleleveníthetjük az erdei viselkedés szabályait, és röviden olvashatunk a NEFAG Zrt. tevékenységéről. A keskeny ösvényen haladva erdeifenyvesek között visz az utunk. Rövidesen egy igen tekintélyes méretekkel rendelkező kocsányos tölgyhöz érünk, melyet Vadas Ferenc-emlékfának neveznek. Vadas Ferenc negyven éven át elhivatottan telepítette, gondozta, szerette az alföldi erdőket, szakmai és emberi nagyságát méltón tükrözi az idős tölgyfa. Az ösvény a Moha-völgybe vezet. A dombok közötti mélyebb részeken a nedvesség hosszabb ideig képes megmaradni, amitől dúsabb a növényzet.
A cserjék néhol áthatolhatatlan bozótot képeznek, melyeken szebbnél szebb mohafajok telepszenek meg. A fölénk tornyosuló idős, göcsörtös fehérnyárak, a madarakat színes terméseikkel csalogató bokrok és a helyenként vastag mohaszőnyeg igazi meseországba repít bennünket. A völgyből kifelé jövet enyhe emelkedővel kell megküzdenünk, bár inkább a homokos talaj, mintsem a szintkülönbségek miatt. A völgyből felkapaszkodva elérjük a második állomást, amely az Épített örökség nevet viseli. Megtudhatjuk, hogy elődeink milyen típusú, célú épületeket, építményeket hoztak létre a múltban. Olvashatunk templomokról, földvárról, „Pléhkrisztusról”, és még sok más érdekességről. Utunkat folytatva helyenként ritkuló, de néhol meglepően sűrű erdőállományok között haladunk. A következő állomás a térségben korábban megfordult híres emberekről szól.
Még közülük is kiemelkedik Kitaibel Pál, illetve az általa felfedezett növényfaj, melyet pótharaszti (tartós) szegfűnek nevezett el. A növény kizárólag hazánkban fordul elő természetes körülmények között, a térség egyedülálló természeti értéke, ezzel Csévharaszt szentélyként írta be magát a botanikusok „nagykönyvébe”. Tovább haladva tekintélyes méretű molyhos tölgyek szegélyezik az ösvényt, a fák között átnézve pedig feltűnik a hamisítatlan homokpusztai rét. Minden évszakban mást mutat, néha a báránypirosító kékje igézi meg a szemet, máskor az árvalányhaj hullámzó tengerében veszik el képzeletünk.
A gyepterület sarkán a sétakör negyedik állomása vár bennünket, ahol a természetvédelem helyi vonatkozásairól, a védett növényfajokról és a homoki erdőgazdálkodásról kaphatunk részletes felvilágosítást. Érdemes kicsit a lábunk alá nézni ott is(!), mivel 1 négyzetméteren akár 25-35 növényfajt is megfigyelhetünk. Homoki gyepekkel szabdalt ligetes erdők között tekeredik a sétakör, jól eshet a pihenő is. Szerencsére masszív asztalos padokat helyezett el az erdőgazdaság.
Az ötödik állomás is ott található, ahol egy mára idejétmúlt, de még mindig izgalmas témával ismerkedhetünk. A széles róna ugyan innen még messze van, de az alföldi betyárok ezen a környéken is „tevékenykedtek” a múlt századokban. A környék leghíresebb bandáját Bogár Imre vezette. Legendájáról, tetteiről és végzetéről részletesen olvashatunk az állomáson. Tovább haladva kis dombocskán leskilátót találunk, egy távcsővel belekucorodva a környék madárvilágát csodálhatjuk. A kilátó mögötti homokos ösvények a hangyalesők kedvelt tanyái, a tölcsér alakú mélyedések lárváik jelenlétére utalnak. Az ösvény végén található Balla Károly sírja, aki Nagykőrös településtől bérelte a Pótharaszt puszta egy darabját. Ott kísérletezett a futóhomok megkötésével. Munkájával oly szép eredményeket ért el, hogy a város a szerződés lejártát követően is nála hagyta a területet. Úttörő munkát végzett az Alföldfásítás terén is. A következő állomás ismertető tábláján olvashatunk a terület gyakoribb lágy és fás szárú fajairól, illetve homokterületeink „varánuszáról”, a zöld gyíkról.
Továbbmenve Magyarország egyik legnagyobb vadkörtefájához érünk. Érési időben igazán ízletes falatok üthetik a szemfülesek markát. A nyolcadik állomáson Pótharaszt történetéről és jelenéről kapunk részletes ismertetőt. Az utolsó állomást elhagyva, az ösvény végén eljutunk a kiindulóponthoz. Egy hintázást követően búcsút inthetünk ezen aprócska, mégis magával ragadó területnek, amely mindig visszavárja a természet szerelmeseit.
Haszonits Győző, NEFAG Zrt.
forrás: MagyarMezőgazdaság
