Két évtizeddel a fenntartható erdőgazdálkodás páneurópai mutatóinak elfogadása után az Európai Bizottság közzétette az EU 2030-ig szóló új erdészeti stratégiáját. Egy új nemzetközi tanulmány összehasonlítja a dokumentumokat annak megállapítására, hogy a fenntartható erdőgazdálkodásról alkotott felfogásuk megegyezik-e. A szerzők finn, német, osztrák, svájci és lengyel erdészeti kutatóintézeteknél végzik tudományos munkájukat.
A tanulmány azt vizsgálja, hogy a meglévő indikátorkészlet alkalmas-e, és ha igen, milyen mértékben, a stratégia céljai felé tett előrehaladás és a politikai kötelezettségvállalások teljesítésének nyomon követésére.
A fenntartható erdőgazdálkodás fogalma az idők során változott
A fenntartható erdőgazdálkodás alapkoncepciója az idők során változhatott, nevezetesen azáltal, hogy a hatókört a főbb újonnan felmerülő kérdésekre is kiterjesztették, míg másoknak alacsonyabb prioritást adtak. Az 1990-es években a levegőszennyezés erdőkre gyakorolt hatása különösen nagy aggodalomra adott okot, de időközben az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése vált a viták fő témájává. A tanulmány rámutat, hogy ezek a fejlemények tükröződnek az EU 2030-ig szóló új erdészeti stratégiájának aggályaiban, amely azonban nem javasolja a fenntartható erdőgazdálkodás egészének strukturált koncepcióját, és nem foglalkozik a fenntartható erdőgazdálkodás minden aspektusával. A stratégiát erősen meghatározzák a más ágazatokra, nevezetesen a biológiai sokféleségre, az éghajlatváltozásra, a megújuló energiára, a biogazdaságra és a vidékfejlesztésre vonatkozó fejlemények és jogilag kötelező erejű uniós szakpolitikai eszközök is.
Alkalmas-e a meglévő páneurópai mutatórendszer a stratégia célkitűzéseinek megvalósítása felé tett előrehaladás nyomon követésére?
A tanulmány azt mutatja, hogy a 2030-ig tartó Új uniós erdészeti stratégiá-ban meghatározott célkitűzések és kötelezettségvállalások mintegy kétharmada legalább részben (és néhány esetben nagyon gyengén) nyomon követhető a páneurópai mutatókészlettel, míg a fennmaradó harmad esetében új mutatókat vagy megközelítéseket kell kidolgozni. A mutatók közül több nem kapcsolódik a stratégiához, néhány pedig csak gyengén kapcsolódik a stratégiában tárgyalt szakpolitikai kérdésekhez. Továbbá a stratégiában szereplő, a fenntartható erdőgazdálkodás javítását célzó intézkedések fontosabbnak tűnnek, mint a páneurópai indikátorok. Az előbbi bizonyos erdőgazdálkodási gyakorlatokat kívánatosnak vagy elkerülendőnek minősít, míg az utóbbi a fenntartható erdőgazdálkodás valamennyi szempontjának átfogó nyomon követését célozza.
A tanulmány rámutat, hogy a stratégiában tükröződő erdészeti politikai aggályok, amelyekről jelenleg semmiképpen sem alakult ki általános konszenzus, számos olyan kérdéssel foglalkoznak, amelyeket a fenntartható erdőgazdálkodásban bekövetkező változások nyomon követésére szolgáló páneurópai indikátorkészlet nem fed le teljes mértékben.
Hogyan tovább?
Az EU 2030-ig szóló új erdészeti stratégiája önmagában nem a fenntartható erdőgazdálkodás koncepcionális kerete, de elindít egy olyan folyamatot, amely a fenntartható erdőgazdálkodás páneurópai indikátorkészleténél ambiciózusabb, felülvizsgált keret kidolgozására irányul, beleértve a fenntarthatóság határainak meghatározására szolgáló „küszöbértékeket és tartományokat”. A fenntartható erdőgazdálkodás általánosan elfogadott értelmezésének biztosításához elengedhetetlenül szükségesnek tűnik egy olyan folyamat, amelyben minden érintett fél részt vesz.
A teljes tanulmány (angol, 20 oldal) itt tölthető le.
szerk: Tóth János, forrás: LUKE.fi
