A Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség a hazai faipari ágazatban érdekelt gazdálkodó szervezeteket, vállalkozásokat fogja össze és látja el közös szakmai képviseletüket. Sulyok Ferenccel, a FAGOSZ elnökével csaknem éppen egy évvel ezelőtt beszélgettünk a fapiac helyzetéről, meghatározó folyamatairól és a jövőképről. A változások, az átalakulások volumene és üteme azóta sem csökkent, így ismét időszerűvé vált, hogy részletes áttekintést adjunk az ágazatot érintő szakmai kérdésekről.
Az elmúlt években jelentős változások zajlottak a fapiacon.
Az elmúlt 5 évre visszatekintve, összefoglalva mik voltak ennek a főbb állomásai és mozgatórugói?
Mozgalmas évek vannak mögöttünk, s nem kizárt, hogy a java még csak most jön! Öt évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy a piacnak nem kell ennyi faanyag. Erős kínálatot, és így nyomott árakat teremtett a természeti katasztrófák miatt kényszerűen letermelésre kerülő famennyiség.
A piaci helyzetet tovább rontotta az, hogy a kínálat bősége mellett a kereslet is csökkent, elsősorban az energetikai szektor részéről. 2020 végén azonban fordulat történt.
A gazdaság élénkülése rengeteg faanyagot igényelt, miközben a korábbi haváriákból származó készletek „elkoptak”.
2021. év végére már egyértelműen egy erős keresleti piac alakult ki, melyet 2022. februárjától tovább hevített az orosz-ukrán háború.
2020-ban jelentős mélyponton voltak az értékesítési lehetőségek.
Milyen tényezők segítették a kilábalást?
A járványidőszakban a barkácsolások, a felújítások felfutása, majd a gazdaságélénkítő programok hatására felpörgő építőipar, valamint ezzel egyidőben az amerikai-kanadai kereskedelmi hámorú miatt Európában megjelenő épületfaigény azt eredményezte, hogy keresleti piac alakult ki. A gazdasági élénkülés magával húzta a csomagolóanyag-ipar, a papíripar növekvő alapanyag szükségletét is. Mindemellett a lakossági tűzifapiac is megélénkült. Karanténidőszakban melegebben tartották a lakásokat, a kényszerűen otthonmaradóknak jutott idejük a tűzifával foglalkozni és egyben elkezdődött egy biztonsági betárolás is.
2021 valóban a kilábalás és a fapiaci fellendülés éve volt?
Igen, azzal a kiegészítéssel, hogy a kilábalás már 2020 végén elkezdődött.
Mely választékok iránt nőtt meg a kereslet a 2021-es évben? Jelentős változás ez a korábbi évek megszokott piaci viszonyaihoz képest?
A keresletet az építőipar generálta, de gyakorlatilag az összes fatermék iránt jelentősen nőtt a kereslet. Problémát a faipari melléktermék hasznosítása jelentett, igaz ez csak átmeneti gond volt. A fűrészüzemek termelésének fellendülésével nagy mennyiségű melléktermék jelent meg a piacon, melynek azonnali fogadására sem az energetikai szektor, sem a mellékterméket hasznosító egyéb iparágak (lap- és lemezipar, papíripar) nem volt felkészülve. Egyes üzemek eleinte „fulladoztak” az apríték- és fűrészporhalmokban, de 2021. év második felére normalizálódott a melléktermékek piaca is.
Nemcsak a politikában, hanem a gazdaságban is új helyzetet teremtett az orosz-ukrán háború. Milyen eddigi hatásai vannak a konfliktusnak a fapiacra nézve?
Egyrészt Európa faigényének kielégítése szempontjából Oroszország, Ukrajna, valamint Fehéroroszország szerepe jelentős, különösen a fenyő fűrészáruból és egyéb, fenyőből készült fatermékekből. Ez a kereskedelmi kapcsolat idén február végével gyakorlatilag minimálisra csökkent. Másrészt a földgáz- és kőolajellátás körüli bizonytalanságok teljesen átírták nemcsak Európa, hanem az egész világ energetikai koncepcióját. A faanyag jelentősen felértékelődött, úgyis mint könnyen feldolgozható nyersanyag és úgyis mint energiaforrás.
Hogyan látja a háború további hatásait, mire számíthatunk az év hátralévő részében?
A választ segítő varázsgömb nincs nálam, de szerintem a legfontosabb kérdés, hogy az energiaköltségeket hogyan sikerül majd kordában tartani, azaz milyen mértékben sikerül a tervezetten lejáró életciklusú erőművek működési idejét meghosszabbítani, mennyire sikerül további új erőművi kapacitásokat piacra léptetni? Amennyiben ezek a törekvések nem vezetnek eredményre, akkora a magas energiaárak a teljes gazdaságot le fogják fékezni, így a faipart is.
Kell-e számítanunk ellátásbiztonsági problémára Magyarországon?
Nem tartok ettől. A járványhelyzet sokat edzett a piaci szereplőkön.
Az Euro árfolyam elmúlt években történt jelentős változása milyen hatást váltott/vált ki az export értékesítés területén?
Az árfolyamnak önmagában véve nincs hatása az export értékesítésre. A belföldi felhasználók amennyiben alapanyaghoz szeretnének jutni, kénytelenek igazodni a piaci helyzethez és így a piaci árakhoz. A kivitelt a járványügyi korlátozások feloldása és a külföldi feldolgozóipari kapacitások bővülése motiválja.
Egyre komolyabb kérdésnek tűnik a fakitermelésben dolgozó munkaerő megtartása. Milyen lehetőségeket lát a fakitermelő vállalkozások életben tartására?
Nem könnyű a feladat, ez a kérdés egy külön tanulmányt igényelne. Az anyagi elismerést a piac kikényszeríti, de ez sokszor még nem elég. Az egyik legfontosabb feladat a kiszámítható termelésütemezés lenne. A fakitermelési korlátozásokkal terhelt vegetációs időszakra előre tervezetten kell feladatot biztosítani. Nyilván emellett sokat segítenek a finanszírozási megoldások (termelési előlegek, kedvezményes gépvásárlások), a hatékonyabb és balesetmentes munkavégzést támogató képzések is. Minden olyan kezdeményezés jól jön, ami tudatosítja a fakitermelő vállalkozásokban azt, hogy az erdőgazdálkodók kiemelt partnerként tekintenek rájuk.
Az egyre szigorodó védelmi előírások és célkitűzések mellett van-e jövője a faanyag hasznosításának? Egyáltalán tekinthetünk-e fenntarthatóan termelt, zöld alapanyagként a fára?
A faanyag a modern kor megkerülhetetlen és számos innovációs potenciált hordozó nyersanyaga. A természetes körforgás részeként, fenntartható gazdálkodás keretében előállított fával mi lenne képes konkurálni?
A zöld felhasználási törekvéseknek mennyire szab határt a növekvő faár?
A fa ára valóban emelkedik, de vizsgáljuk csak meg a helyettesítő termékek árát! Elvégezve egy összehasonlítást az acélipari termékek, vagy pl. egy betonszerkezet kivitelezésének a költségeivel, máris másként ítéljük meg a faárak növekedését. Egy energiakrízisben hatalmas előnye a fának, hogy megmunkálásához viszonylag kevés energiabefektetés szükséges.
A Soproni Egyetem tavaly az egész fagazdálkodási ágazatot érintő kerekasztal beszélgetést szervezett, amelyben egyszerre szólították meg a faipar és az erdőgazdálkodás képviselőit. Indokolt, és van alapja a közös gondolkodásnak?
A fagazdálkodási ágazat alapja az erdő. Az erdő alapú gazdaság fejlesztése érdekében megkerülhetetlen, hogy az ágazat képviselői a gondolataikat egymással megismertessék és közös érdekek mentén fogalmazzák meg javaslataikat, alakítsák környezetük és a döntéshozók véleményét.
Mik a fagazdálkodás legnagyobb jövőbeli kihívásai és mik a jövő lehetőségei?
A legnagyobb kihívása annak a térnek a meghatározása lesz, hogy a jövőben érdemben hol lehet majd faanyagot előállítani. Egyrészt a túlzó természetvédelmi korlátozások jelenthetnek akadályt, másrészt az erdőgazdálkodás klimatikus és ökonómiai korlátjai. A mezőgazdaság, és ezen belül az élelmiszer-termelés jelentősége várhatóan tovább erősödik. Magyarországon azonban van bőven olyan terület, mely a mezőgazdasági termelés számára alkalmatlan, ezért a racionális földhasználat és klimatikus adottságok alapján, klímavédelmi célok alapján is reális törekvés az, hogy néhány éven belül, a tervek szerint 2030-ra, az ország területének 27%-át faállomány borítsa. Az élelmiszerek iránti növekvő igények viszont várhatóan fékezni fogják azt, hogy a mezőgazdasági terményeket egyéb célokra (pl. bioetanol vagy izocukor gyártásra, stb) használják fel, s mindez reményeim szerint erős lendületet fog adni a faanyag kémiai hasznosítását szorgalmazó törekvéseknek is.
Az ágazat jövőbeni lehetőséget meghatározza az, hogy egy hatékonyan megmunkálható, sokoldalúan hasznosítható nyersanyaggal rendelkezik, melynek a feldolgozás során keletkező melléktermékeire is várhatóan egyre nagyobb piaci igény lesz.
Az interjút Lomniczi Gergely készítette.
A cikk első megjelenése az Erdészeti Lapok 2022. májusi lapszámában volt.
