FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken.
Naptár

Közelgő események

Észtországnak stratégiai tűzifakészletre van szüksége

Erki Savisaar. Forrás: Arp Müller/ERR

Erki Savisaar környezetvédelmi miniszter (középen) az ERR-nek adott interjújában elmondta, hogy a kormánynak más tüzelőanyagokhoz hasonlóan stratégiai tűzifa-tartalékkal kellene rendelkeznie. A minisztérium kész tárgyalni a fakitermelési mennyiségek növeléséről, hogy enyhítse az ágazat anyaghiányát és elkerülje a tömeges kéregbogárkárokat.

Környezetvédelmi miniszterként örül a tűzifa ár emelkedésének?

A fűtés nem tartozik a környezetvédelmi miniszter hatáskörébe.

De a fakitermelés igen?

Valóban. Örülök, hogy az erdőtulajdonosaink tisztességes árat kapnak, ha úgy döntenek, hogy kivágják az erdejüket, és eladják tűzifának. Ennek ellenére vannak jobb módjai is annak, hogy a fának értéket tulajdonítsunk, például építőanyagként vagy akár házépítésre szánt rönkfaként. Ezekben az esetekben a faanyag sokszoros árat ér el. A tűzifát vásárolni szándékozók számára kevésbé rózsás a helyzet, mivel a költségek emelkedtek, miközben az energia ára minden téren nőtt.

Rengeteg hamvas égerünk van, amely végül több tízezer hektáron elkorhad. Ez nem értékes faanyag, és nagyon rövid szénmegkötési idővel rendelkezik. Nem támogathatná az állam az éger fakitermelését és fűtőművekbe szállítását?

Nem gondolom, hogy a hamvas éger értéktelen. Felhasználható hal vagy hús füstölésére vagy szaunaépítéskor. De a jövedelmezőségéről nem tudok nyilatkozni. Ezt az erdőtulajdonosoktól kellene megkérdezni.

Miért fizetünk az orosz gázért, miközben hagyjuk, hogy a hamvas éger erdők elkorhadjanak és CO2-t juttassanak a légkörbe?

Egyetértek azzal, hogy az égert hamarabb ki kell hozni az erdőből. Nagyon gyorsan nő, és rövidebb ciklusban kellene sportolnia (gazdálkodni vele). Remélem, hogy a földtulajdonosok észrevették a magas tűzifaárakat, és jó árat tudnak elérni az égerfájukért.

Az olajpala-ipar felvetette, hogy az orosz gáz könnyen kiváltható lenne palaolajjal. Mit szólt a múlt heti hírhez, miszerint a palaolajbányászat jelentős felfutása előtt áll?

Ez biztonsági kérdés, ahol az importált üzemanyagot olyan üzemanyaggal helyettesítjük, amit mi magunk is elő tudunk állítani. Ez rövid távon észszerű lépés. Hosszú távon azonban meg kell keresnünk a módját annak, hogy a palaolajat környezetbarát és megújuló üzemanyagokkal váltsuk fel.

Ezért a faaprítékot, mint megújuló erőforrást előnyben részesíti az olajpala villamos energiává alakításával szemben?

Az olajpala a mi időszámításunkban nem megújuló erőforrás. De a bányászatot az elmúlt években visszavonták, és itt nem látok semmi drámait. A bányászati engedélyek mind egy korábbi időszakból származnak. Az Eesti Energia ígéretet tett arra, hogy 2040-re szén-dioxid-semleges vállalkozássá válik, és szerintem ezt az irányvonalat követni is fogja.

Legalább három kemény telet kell átvészelnünk. Ha nyáron elzárják az orosz gázt, és az LNG-hajóprojekt meghiúsul, akkor a kazánokban a tűzifa felhasználásának növelése az egyetlen lehetőségünk?

Az észt lakások 80 százaléka már most is fával fűt. Jó helyzetben vagyunk, mivel egy olyan erőforrást használunk fűtésre, amely a rendelkezésünkre áll. A távfűtés viszonylag kevés gázt használ, és többnyire kiegészítő tüzelőanyagként a csúcsfogyasztás fedezésére.

Az iparban nagyobbak a kockázatok, és remélem, hogy ezt felismerik. Ha nem tudják biometánnal helyettesíteni, akkor alternatívákat kell mérlegelniük. Közép-Európával ellentétben Észtországban a gázcsapok elzárása nem jelent komoly problémát. De ezeknek az országoknak a pénzügyi kapacitása sokkal nagyobb, ezért remélem, hogy meg tudunk birkózni azzal, hogy nem vásárolunk olajat, gázt és szenet Oroszországtól.

Készen áll-e Észtország arra, hogy szükség esetén faaprítékot exportáljon Nyugat-Európába?

Természetesen. Ha többlet keletkezik, exportálnunk kell, és a pénzt Észtországba kell hoznunk. Az észtek jólétének növelésére használhatjuk fel.

Ugyanakkor gondoskodnunk kell arról, hogy az embereink ne kerüljenek a fűtetlen terekbe (szobákba). Mindig is csodálkoztam azon, hogy a távhőszolgáltatóink miért nem kötnek hosszú távú megállapodásokat a faapríték megvásárlására. Én ezt ajánlanám, mivel így garantálható a szállítás. A faanyag-nagykereskedőknek hosszú távú szerződéseik vannak az állami erdőgazdálkodóval, az RMK-val, míg a fa egy részét úgymond a szabadpiacról szerzik be. A szabadpiac hozzájárulása nem 100 százalékos, a hosszú távú szerződések pedig egyfajta biztonságot adnak.

A tűzifából stratégiai raktárkészletek lehetnek, ahogyan az olajtermékek esetében is. Ezt a Gazdasági Minisztériumnak aktívan meg kellene valósítania, mivel ma nincsenek ilyen készleteink. A fűtőműveknek nincsenek állandó szerződéseik a szállítások biztosítására, minden a piacra van bízva. A tavalyi év megmutatta, hogy ez nem a legjobb megközelítés. Remélem, levonták a tanulságokat.

Mekkorák legyenek ezek a készletek?

Nem tudom megmondani. A raktározás a fő probléma, mivel ilyen mennyiségeket nem lehet csak úgy bárhol tárolni, miközben úgy vélem, hogy Észtországnak legalább egy fűtési szezonra elegendő tartalékot kellene valahol tartania. Ideális esetben két év, mivel a tavasszal kivágott fának időt kell adni a száradásra.

Finnország már elhatározta, hogy lassítja a tőzegről leszoktatás folyamatát, és több éves készleteket halmoz fel. Mire várunk még?

A távhőszolgáltatók nem kerestek meg minket azzal a javaslattal, hogy ez lehet a kiút.

Mi a helyzet a Tartu melletti Luunja fűtőművel?

A tőzegbányászatnak nincs végdátuma. Csak a hosszú távú célunk van. Ha a tőzegipar lehetőséget lát benne, és ez jó módja lenne Tartu városának fűtésére – miért ne?

A finnek is készülnek a fakitermelés mennyiségének növelésére az eltűnő orosz import miatt. A Riigikogu Állami Költségvetési Ellenőrző Különbizottsága szerdán tárgyalt a bonyolult helyzetről. Kitartanak azon álláspontjuk mellett, hogy a fakitermelés volumenét nem szabad növelni az ipari igények miatt?

A minisztériumban folyik a fakitermelési mennyiségekről szóló vita, és mindenféle javaslatokat kaptunk. Egyesek az egész faipart le akarják állítani, míg mások megdupláznák a fakitermelési mennyiséget. Minden lehetőséget megvizsgálunk, hogy észszerű kompromisszumot találjunk. A döntést az is befolyásolja majd, hogy a szú elérte-e, illetve mennyire erdeinket. A lucfenyőerdőkben a szú okozta károkat vizsgálva a károsodott területek jóval nagyobbak, mint amennyit a kivágásra kijelöltek. Ebben a tekintetben változások lesznek. Más fafajokat is meg fogunk vizsgálni. A tavaly őszi fenntartható erdőgazdálkodási terv nagyobb fakitermelési mennyiségeket tenne lehetővé.

Ezért néhány évig átmenetileg többet fogunk kitermelni?

Több szempontot is figyelembe kell venni. Szeretnénk közelebb kerülni az észtországi fák egyenletesebb korszerkezetéhez, ami szintén fokozott fakitermelési volument igényel az elkövetkező években. És valóban, a fakitermelés volumenét 2022-ben 13 százalékkal csökkentették pusztán politikai okokból, vagyis nem voltak természetvédelmi vagy gazdasági megfontolások. Ebben az értelemben tehát van helye a tárgyalásnak.

Ezért a 13 százalékos csökkentést vissza lehet vonni, mert az előző miniszter politikai döntése volt?

Ez megtörténhet, ha sikerül megegyeznünk. Az időkeretet is meg kell néznünk. Most fészkelési időszak van, és az erdők csendesek. Ha a mennyiségek változnak, akkor szerződésekkel kell fedezni azokat. Ez azt jelenti, hogy a tényleges fakitermelési munkálatok ősszel kezdődhetnek.

Lesz-e döntés a következő hetekben?

Még Szentivánéj (a nyár közepe) előtt meg kell történnie, miközben én inkább abban reménykedem, hogy májusban lesz megállapodás. Ennek ellenére arra kérem a faipari ágazatot és a fogyasztókat, hogy vizsgálják meg a szokásaikat, és hogy lehetséges-e alternatív anyagokat használni, a meglévő anyagokat optimálisabban felhasználni?

Minél idősebb egy erdő, annál valószínűbb, hogy olyan ritka mohát, gombát, növény- vagy állatfajt találnak, amely a piac számára értéktelenné teszi. Az erdők magántulajdonosainak fizetett 60-110 euró a védelmi rendszertől függően elenyésző összeg ahhoz a 10.000 euróhoz képest, amelyet egy hektár érett erdő végső kivágása után kapnak.

Először is vitára van szükség arról, hogy az összes ilyen erdőt védett területté kell-e alakítani. Talán ezeket a természeti értékeket más módon is meg lehet védeni. A támogatási arányokat felül lehetne vizsgálni, ehhez azonban újabb politikai megállapodásra lenne szükség. Nekem személy szerint semmi kifogásom az ellen, hogy az embereknek több kártérítést fizessünk.

A földhivatal ma mintegy 50.000 hektár erdőterületet kezel, ahol nem folyik gazdálkodás. Miért nem adják el ezeket a földeket? A pénzt a jelenleg magánkézben lévő védett földek megvásárlására lehetne fordítani?

A minisztérium megpróbál olyan helyzetet teremteni, hogy az erdők az RMK, a mezőgazdasági területek pedig a földtanács tulajdonában legyenek. A folyamat már elkezdődött, és nem sokáig fog fennmaradni az a helyzet, hogy a földtanács (Land Board) kezében vannak a nagy erdőterületek.

Forrás: news.err.ee 2022-05-05

Előző cikk

pCon 3D - már magyar bútorokkal

Következő cikk

A fakémiai anyagok érdeklik a kutatókat és az ipart



Stihl
(x) hirdetés
Kapcsolódó bejegyzések
Total
27
Share